BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekem csak két megjegyzésem volna, hiszen valóban, Kőszeg Ferenc képviselő úrnak igaza van, már mindent elmondtunk, ami e tárgykörben elmondható volt és talán annak ellenkezőjét is.
Két dologra szeretném a figyelmet felhívni.
Egy. Lehetőleg a törvény végrehajtása ne teremtsen megoldhatatlan mennyiségű feladatot. Ezért aggályos számomra, újólag aggályos Mécs Imre képviselő úr indítványa: ha mindenki kérheti az igazolást. Bár, talán ma már a veszély nem akkora, mint két évvel ezelőtt volt, de lehet számítani több százezer ilyen kérésre. (Mécs Imre tagadólag rázza a fejét.) Nem kell mondanom, ez teljesen attól függ, hogy egy helységben milyen szokás alakul ki. De ennek a veszélye fennáll. Egyébként voltak ennek előjelei körülbelül két évvel ezelőtt, amikor újságírók nagy száma zúdított be ilyen kérést, hogy kér okmányt, ami engem többek között arra késztetett, hogy ezt a bizonyos államtitokká minősítést egyértelművé tegyem.
De hogy ez veszélyt jelent, kérem a képviselő urat, hogy mérlegelje, mi mindent kell ahhoz csinálni, vagy tenni, hogy egy ilyen esetlegesen mégis tömeges kérésnek valóban pontosan eleget lehessen tenni olyan beosztásokban is, ahol erre egyébként a jelenlegi javaslatban törvényi előírás nincs.
A másik, amire szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni. Itt mi kényes, keskeny ösvényen vagyunk. Kérem figyelembe venni az Alkotmányt, a személyiségi jogokat, az adatvédelmi törvényt, sok minden mást. Nem vitatván bizonyos felvetések abszolút jogosságát, mégis roppant kellemetlen volna, ha végül is olyan törvényt fogadna el a tisztelt Ház, amelyik aztán az Alkotmánybíróságnál kifogás tárgyát képezhetné.
Nagyon gondosan állítottuk össze az eredeti javaslatot, és tudom, hogy azzal szemben alkotmányossági kifogások nem merültek volna fel. Tehát minden egyes módosító javaslatnál, amelyet bármily jó szándék és célszerű szándék vezet, figyelembe kellene venni, hogy mennyi mindennel járna, ha egy esetleges alkotmánybírósági kifogás miatt újból és újból viták támadnának, ilyen és olyan természetű viták.
Tehát felhívom a figyelmet arra a keskeny ösvényre, amelyen menni tudunk a mi jogállami kereteink között. És ezen belül kell a javaslatokat előterjeszteni, vagy legalábbis ennek figyelembevételével.
Nem is baj, hogy ilyenkor, fél nyolckor kerül sor ennek a törvénynek a tárgyalására, az időpont jól illusztrálja, hogy már kicsit fáradtak vagyunk ettől a javaslattól, mert sok minden nem sikerült eddig. Hozzá kell tennem, ahol siettek, ott még cudarabb dolgok történtek, és valóban nyilvánosságra hozatal volt, és békén ül a parlamentben más országokban több olyan személy, akinek mindenki megtudta a nevét és akkor tudomásul vette, hogy igen…
Szeretném tehát felhívni a figyelmet arra, hogy nem véletlen ez a meditációsorozat, ez a hosszú ideig tartó spekuláció e témakörben. Azt mindenképpen el akartuk kerülni – úgy hiszem, jól tettük –, hogy valami felelőtlen mozdulattal névsorok kerüljenek nyilvánosságra, és aztán ne történjen semmi. Köszönöm. (Taps.)
