TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. (EKgP)
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. (EKgP)
TARJÁN LÁSZLÓNÉ, DR. (EKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A Kisgazda 36-ok frakciója azért is örömmel üdvözli az erdőbirtokossági társulati törvény benyújtását, mert ezt mi korábban folyamatosan szorgalmaztuk, sőt önálló képviselői indítványt is nyújtottunk be.
A törvényjavaslat elfogadását azért is tartottuk és tartjuk rendkívül fontosnak és halaszthatatlannak, mert a kárpótlás és a szövetkezeti átalakulás eredményeként megváltoztak a tulajdonviszonyok, megjelent a magánerdő-tulajdonosok sokasága. A sok kis erdőtulajdonos számára az államnak törvényi szabályozással olyan megoldást kell találnia, amely legkevésbé sérti a magántulajdon szabadságát, ugyanakkor biztosítja a közérdeket szem előtt tartó tartamos erdőgazdálkodás feltételeit. Ezt Európa legtöbb országában az osztatlan társult gazdálkodás keretei között valósították meg.
De az élet is kikényszeríti az erdőbirtokossági törvény megalkotását, hiszen a közelmúltban öntevékeny módon 300 erdészeti szervezet alakult Magyarországon, ezek erdőbirtokossági egyesületek, szövetkezetek, erdőszövetkezetek, gazdasági társaságok.
Engedjenek meg egy személyes megjegyzést is, ami a kötődésemet jelenti az erdőbirtokossági társulatokhoz: édesapám ugyanis több évtizeden át felügyelte, irányította Zalában és Somogyban az erdőbirtokossági társaságokat és úrbéri erdőket.
Tisztelt Ház! Az erdőbirtokosságról szóló törvénytervezet elsősorban tehát a kistulajdonosoknak kíván kedvező társulási lehetőséget biztosítani az erdőgazdálkodással összefüggő feladataik ellátásához.
A törvényjavaslat az erdőtulajdonosok szabad társulásának kereteit fogalmazza meg, ezáltal megteremti az erdészeti politikának azt a törekvését, amely szerint a nagyszámú tulajdonos esetén is lehetőség van nagyobb erdészeti egységek létrehozására.
A korábbi jogi szabályozással kapcsolatban a következőket szeretném megemlíteni:
Az 1879. évi XXXI. törvénycikk az első modern magyar erdőtörvényként vonult be a jogrendszerünkbe, amely a közbirtokossági erdőkre is előírta az üzemterv szerinti gazdálkodás kötelezettségeit. Az 1935. évi IV. törvénycikk már önálló fejezetben szól az erdőbirtokossági társulatokról, kötelezővé téve a közbirtokosságok, úrbéres birtokosságok, telepesek közös erdeiben tulajdoni vagy használati illetőséggel bíró tulajdonostársak erdőbirtokossági társulattá történő átalakulását.
Az erdőbirtokossági társulatok létrehozása szorosan kötődik a korábbi történelmi korszakok tulajdonváltását követő birtokegyesítési törvények megjelenéséhez is.
Az elmúlt több mint negyven évben azonban az erdőbirtokossági társulatok fokozatos elsorvasztása következett be. Az első lépés 1949-ben történt, amikor a vagyonarányos szavazást a szavazategyenlőség váltotta fel. Ezt követően a társulati döntéseknél az egy tag–egy szavazat elve érvényesült. Majd 1952-ben újabb, az erdőbirtokosságok szabad gazdálkodását korlátozó intézkedés született. Ennek következtében a társulati erdők kezelését az állami erdőgazdaságok vették át oly módon, hogy az üzemtervezéskor a társulati erdőket az állami erdők üzemterveibe beépítették és ezáltal teljesen megszüntették az erdőgazdálkodásban a tulajdonosi érdekeltséget.
A tulajdonosi érdekeltség teljes degradálását fejezte ki az a rendelkezés, amely szerint a társulati erdőből az állami erdőgazdaságok által kitermelt faanyagból forgalmi áron csak tűzifát vásárolhattak, épületfa-vásárláshoz már tanácsi igazolás is kellett.
1956-ban a forradalom napjaiban néhány helyen az erdőbirtokossági társulat tagjai ismét birtokukba vették az erdeiket, így akadályozták meg az engedély nélküli fakitermeléseket és vetettek gátat a falopásoknak.
Az erdőbirtokossági társulatokra végső csapást az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló és jelenleg is hatályos 1961. évi VII. törvény mérte. Ennek nyomán az erdőbirtokossági társulat erdeit felosztották a megalakuló termelőszövetkezetek, állami erdőgazdaságok és állami gazdaságok között. A termelőszövetkezeti tagok érdekeltsége után a jogok és a kötelezettségek a termelőszövetkezetet illették és terhelték.
Mindezzel csupán érzékeltetni szeretnénk az erdőtulajdonosok tulajdonuktól való megfosztásának folyamatát, melynek a következménye, hogy napjainkra soha nem tapasztalt alacsony szintre süllyedt az erdők tartamos fenntartásának tulajdonosi érdekeltsége. Tehát éppen ezért a törvénytervezet legfontosabb szerepe a tulajdonosi érdekeltség megteremtése, mert ha ezt nem tudjuk elérni, akkor hosszú távon nemcsak a magánérdek, de a közérdek is sérelmet szenved.
A törvény megalkotását sürgetik azok a felismerések is, amelyek szerint a tulajdonváltás elhúzódása, a kistulajdon gyenge versenyképessége, alacsony gazdálkodási színvonala hamarosan éreztetné hatását a fatermelés-kínálat visszaesésében.
Az erdőtulajdon gyors gazdasági értékvesztése együtt jár a tulajdonosi érdekeltség csökkenésével, erdeink gazdátlanná válásával, netán az irtásföldek megjelenésével.
A gazdálkodó erdőtulajdonos komoly önmérsékletére van szükség ahhoz, hogy erdeink éves fakitermelése ne haladja meg a faállomány egy év alatt bekövetkező gyarapodását. Ez a gazdasági magatartás a feltétele az élőfakészletben lekötött nemzeti tőke tartamosságának. Az ország fatermékkínálatának folyamatos fenntartása létfeltétele az egészségesen működő fafeldolgozó iparnak is.
Tisztelt Ház! Erdős vidékeinken a nép legfontosabb jövedelem- és keresetforrása az erdő. Mindezek alapján nem lehet közömbös számunkra, hogy a kis erdőtulajdonosok képesek-e megfelelni a kihívásnak, tudják-e teljesíteni a jövedelmező és versenyképes erdőgazdálkodás feltételeit.
Alapvetően egyetértünk azzal, hogyha a bevételek nem fedezik a kiadásokat, akkor tagsági járulékot is lehet kivetni. Ez azonban veszélyforrás is lehet, mert ha valamilyen felügyeleti szerv más, pontosabban az erdőbirtokosság zsebére tetemes kiadásokat irányoz elő, akkor megint könnyen eljuthatunk a múltból ismert elhagyott földek jelenségéhez, ami visszaállamosítást vagy egy ismételt tulajdonosi átrendezést is jelenthet.
(9.40)
A törvénytervezet az erdőbirtokosság szervezetét, tisztségviselőit rugalmasan, differenciáltan fogalmazza meg. A cégbírósági bejegyzést is helyeseljük. A törvényjavaslatot tehát lényegében az osztatlan, közös tulajdonban lévő erdők üzemeltető szervezetére dolgozták ki, tehát egy olyan szervezeti törvénytervezet van előttünk, amely elég rugalmas ahhoz, hogy lehetővé tegye más, egyéni erdőtulajdonosok, sőt kapcsolódó vagy közbeiktatott földrésztulajdonosok belépését és tulajdonosi közösségek társulatának létrehozását. Mindez – és ezt ezért szerettem volna hangsúlyozni – várhatóan az erdőbirtokok fokozatos koncentrációja irányába hat.
Tisztelt Ház! Szakmai körökben felmerült a kérdés és a miniszter úr is utalt arra, hogy milyen heves vitákat váltott ki, hogy miért nem az erdőtörvény keretében szabályozzuk az erdőbirtokossági társulatokat. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy késik az erdőtörvény, a másik pedig, hogy egy olyan erdőbirtokossági szervezet létrehozásáról kell most döntenünk, amely a rendelkezésre álló szervezeti keretből kiemeli az erdőbirtokosság sajátosságaihoz illeszkedő szervezeti megoldást. Felmerült a kérdés, hogy miért nem a szövetkezeti törvény módosítása keretében, sőt még arról is szó volt, hogy a gazdasági társasági törvény módosításaként foglalkozzon a törvényalkotás az erdőbirtokosságokkal; azért, mert több azonosságot lehet itt felfedezni.
Az erdőbirtokosság annyiban tér el a szövetkezetektől, hogy abban nem érvényesül az egy szavazat elve, hanem az erdőtulajdon arányában, vagyis vagyonarányosan zajlana a szavazás, a hasznok szedése és a terhek viselése. További különbség az erdőbirtokosság és a szövetkezet között, hogy amíg a szövetkezet nyitott szervezet, addig az erdőbirtokosság zárt, amelynek alapfeltétele az erdőtulajdon. A jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságoktól abban tér el az erdőbirtokosság, hogy az alapításához nincs előírva minimális tőkenagyság, igaz, hogy ezt az erdőtulajdon helyettesíti. Az egyesületi forma pedig azért nem megfelelő, mert az nem gazdálkodószervezet, mint az erdőbirtokossági társulat.
A törvénytervezet több helyen és világosan leszögezi, hogy gazdasági feladatot ellátó társaságról van szó, és hogy mégis miért nevezi társulatnak? Talán azért, mert ez egy lazább kifejezés a megszokott tartalmú társaságnál, és azért is, mert itt megjelenik a közcélúság. A magántulajdonba kerülő erdőknek is szolgálniuk kell ugyanis a társadalom számára nélkülözhetetlen közcélokat és közjólétet. Az új hazai erdészeti politika az erdőgazdálkodás elsődleges céljává tette az erdőkkel szemben támasztott sokrétű társadalmi igény kielégítésének szükségességét.
Tisztelt Ház! A magánerdő változatlanul termeli az oxigént, megköti a szén-dioxidot, javítja a vízháztartást, csökkenti az eróziót, életteret nyújt a sokszínű növény- és állatvilágnak, ugyanakkor sajátos színfoltja, része a magyar tájnak. Hangsúlyozni szeretnénk tehát, hogy a magántulajdonú erdőkben tartamosan jövedelmező, szakszerű, többcélú erdőgazdálkodást kell és kívánunk folytatni.
Tisztelt Ház! Összefoglalóan: támogatjuk az erdőbirtokossági társulatitörvény-javaslatot, mert meggyőződésünk, hogy szükség van egy, az erdőgazdálkodás körülményeihez, az új tulajdonviszonyokhoz igazodó szervezeti forma törvényes szabályozására azzal, hogy annak minden részlete legyen világos, egyértelmű, hangsúlyozza az önkéntességet, a társult gazdálkodás demokratikusan eldöntött, összehangolt cselekvését és nem utolsósorban a tulajdon sérthetetlenségét. Ezért javasoljuk az erdőbirtokossági társulati törvénytervezet elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
