MÉSZÁROS BÉLA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
MÉSZÁROS BÉLA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
MÉSZÁROS BÉLA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném elmondani azt, hogy nem leszek hosszú, bár az erdőről, az erdőbirtokossági törvénnyel kapcsolatos kérdésekről, azt hiszem, hosszasan tudnék beszélni, mert tanult szakmám. S mondhatnám azt is, hogy megvárom, amíg a Ház határozatképes lesz, és akkor befejezem. Természetesen nem akarom ezt.
Mint mondottam, bizottsági előadóként, az erdőbirtokossági törvénytervezet egy majdnemhogy hibátlan törvénytervezet, és ha úgy tetszik, akkor most egy tiszteletkört is futok az FM szakértői előtt. Valóban, ez a törvénytervezet nagyon jó. Nem is szeretnék túl sokat a törvénytervezetről magáról beszélni. Sokkal inkább az erdők kapcsán felmerülő, ma is nagyon súlyos és fontos kérdésekről szólnék.
Bizonyára emlékeznek önök arra, hogy magam is és a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónokai is sok törvény kapcsán, a kárpótlási törvény tárgyalása során, a szövetkezeti átalakulási törvény kapcsán többször kiemelték és kijelentették azt, hogy a helyben lakókat bizony a tulajdonátalakítás során előnyben kell részesíteni.
Majd négy esztendő telt el ennek a Parlamentnek a munkájából, és a parlamenti ciklus utolsó hetének utolsó előtti napján tárgyaljuk azt a törvényt, amely önmagában – és erre utalt a miniszter úr is – megállja a helyét, mert a még hatályban levő erdőtörvénnyel többé-kevésbé koherens. Mégis a tulajdonátalakítás során megannyi probléma és kérdés merül fel, s a hatályban levő, még élő erdőtörvény és az erdőbirtokossági társulásokról szóló törvény sem ad igazi választ sok-sok kérdésre.
Miről is van szó? Magyarország összerdőterülete 1 millió 700000 ha. Ebből az összerdőterületből várhatóan körülbelül 1 millió ha marad kincstári tulajdonban, a többi magántulajdonba kerül. Ezeknek az erdőterületeknek a jövőbeli kezelése egyszerűen nincs megoldva.
Nagyon bíztam abban, hogy az erdőbirtokossági törvény kapcsán szakmai körökben és kiváltképp az FM-ben felmerül annak az igénye, hogy ki kellene alakítani egy olyan erdészhálózatot, amely a magánerdőket a jövőben kezeli. Senki ne higgye azt, hogy az új magántulajdonosok közül mindenki tudja, hogy az erdőgazdálkodás miről szól. Annál inkább nem tudja, mert a magánerdő-tulajdonosoknak egy része, talán közel a fele nem olyan, aki valaha erdővel bírt, nem olyan, akinek az ősei erdőtulajdonnal bírtak, hanem olyanok – Vas megyei példákat tudok mondani –, akik olyan akcentussal szólaltak meg a licitáláskor, őztek; hadd ne mondjam, hogy honnan jöttek – az Alföldről. Tehát olyanok is erdőtulajdonhoz jutottak, akiknek soha semmi közük nem volt az erdőhöz. Bizony nagyon-nagyon sok helyen torokszorító hallani azt, amikor idős emberek – őrségi választókerületi példát hozok – panaszkodnak, hogy a volt erdőtulajdonuknak töredékét sem tudták a licitálás során visszaszerezni.
Tehát ne higgyük azt, hogy a licitálás során az erdővel soha nem rendelkező új erdőtulajdonosok tudni fogják a jövőben azt, hogy az erdőgazdálkodás miről szól. Sajnos, nem tudják. Képzeteik vannak, sokszor szájukba adott kényszerképzetek, s mondják, hogy bizony, ők az erdőből szeretnének és meg is fognak gazdagodni.
Az erdő mint életközösség sok-sok szerepet betölt és sokadszor, ma már mondhatom azt, materiális szerepet. Az erdő mint olyan, egészségmegőrző, a bioszféra szennyezése kapcsán is – erről már olyan sokat beszéltem – az oxigén termelésében meghatározó szerepe van. Tehát nem igaz az, hogy az erdő képes hosszabb távon egy családnak vagy egy közösségnek megélhetést adni. Ez egyszerűen nem igaz. Az erdő valaha is, ma is egy túlélési elem, egy olyan kincsképző, amelyből a hozadékot, amelyből a profitot csakis és kizárólag szigorú szakmai előírások szerint lehet produkálni. Egyébként pedig az erdő a tízmillió magyaré és nemcsak a magánerdő-tulajdonosoké. A profit az övék, de az erdő a vadászé, a kirándulóé, a gyermekét erdőbe málnát szedni kisétálóé is! Kisétálva az erdőbe, vigye ki a család a gyermekeit, szedjenek málnát, szedjenek feketeszedret, hadd ne mondjam tovább…
A magánerdő-gazdálkodásra – és itt szeretnék Tarjánné asszonynak mintegy három héttel ezelőtt elhangzott sajtótájékoztatójára utalni – meggyőződésem szerint éppenúgy üzemtervi előírások vonatkoznak, mint a kincstári erdőkkel kapcsolatban. Nem hiszem azt, hiszen szakmai nonszensz, hogy a magánerdő-gazdálkodás egy lazább gazdálkodás. Ez a dolog így nem működik. A világon mindenhol a magánerdőkre is erdőtervek szerinti előírások vonatkoznak és azok szerint kell gazdálkodni. Az erdőtervekben előírt munkálatokat az erdőfelügyelőségek ellenőrzik.
Az erdőbirtokossági törvénytervezet kapcsán bizony én is nagyon sokszor hallottam, hogy ez egy kolhozosító törvénytervezet, és tulajdonképpen az új erdőtulajdonosok közül elég sokan nem örülnek ennek a törvénytervezetnek. Azt hiszem, nemcsak nekem, másoknak is, képviselőtársaimnak rengeteg idejébe telt, amíg elmagyaráztuk azt, túl azon, hogy szakmailag nem lehet nadrágszíjparcellákban, 10 m széles és 1 km hosszú, szétszabdalt erdőtesteken gazdálkodni, sajnos, a licitálás során olyan vegyes tulajdonosi forma jött létre, amelyben nincs más megoldás, csak az erdőbirtokossági társulások működtetése. 50-60-70 ha-os erdőterületeket 80-100-an licitáltak. Mondja meg nekem valaki azt, hogy ezt a területet hogyan lehet 80-100 részre felosztani igazságosan úgy, miközben ennek az 50-60 ha erdőnek egy részén fiatal felújítás van, másutt idős, véghasználat előtti erdő van, megint másutt olyan fiatalosok vagy olyan pusztavágás, amely egyelőre invesztíciót igényel, és messze nem lehet abból még hosszú évtizedekig profitot, fát kivenni. Tehát gyakorlatilag a licitálás során kialakult viszonyokat kell ezzel a törvénnyel kezelni.
Örülök ugyanakkor annak, hogy a törvénytervezet kimondja, hogy két ember már alakíthat erdőbirtokosságot. Bizottsági tárgyalás során Kisgazda képviselő barátom, Szabó Lajos külön rákérdezett arra, hogy érthetjük-e a törvénytervezetből, hogy egy ember is tulajdonképpen birtokolhat erdőt. Az FM válasza az volt, természetesen ez értelmezhető így, mert hiszen ha valaki egy zárványterületen, egy rét kellős közepén egy patakparton licitált egy félhektáros elegyetlen égererdőt egymaga, miért kellene annak erdőbirtokossághoz csatlakozni, ahhoz az erdőtömbhöz, amely ettől a területtől talán 1 km-re van.
Tehát a lehetőség adott, ugyanakkor világos módon a licitálás során kialakult helyzet fogja majd megmondani azt, hogy egyes településeken hány erdőbirtokosság alakul. El tudom képzelni, hogy erdős vidéken 5-6-8-10 erdőbirtokosság is alakulhat.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon fontosnak tartom a faluerdész-hálózat létrehozását. Talán egy kicsit keményen fogalmazok, amikor azt mondom és azt gondolom, hogy fontosabb, mint az agrárhálózat létrehozása, tehát a falugazdász-hálózat létrehozása. Tudniillik az egy dolog, hogy a szövetkezetek megszűnésével, a szövetkezeti erdők tulajdonosításával a termelőszövetkezeti erdészek munkanélkülivé lettek. A másik dolog pedig az, hogy ezeknek a szövetkezeti erdőknek a zöme magántulajdonba került. Ezeknek az erdőknek a kezelését végül is a faluerdész látta el. Itt nem arról van szó, hogy az erdésznek kell a motorfűrészt a kezébe adni és menjen ki vágni, de egy előhasználati munka során – tisztítás, törzskiválasztó gyérítés, növedékfokozó gyérítés során –, amikor eldől az, hogy az erdő véghasználati korban milyen minőséget tud produkálni, amikor eldől az, hogy melyek azok a fafajok, egyedek, amelyeket ki kell venni, és melyek azok, amelyeket benn kell hagyni, mert azok fogják produkálni a legnagyobb növedéket a véghasználati korra, ez csak szakmai irányítással végezhető el, tisztításjelöléssel, gyérítésjelöléssel és így tovább. Ezt az új erdőbirtokosok közül egyesek – az őrségi parasztember – el tudják végezni, mert a vérükben van, de az az erdőtulajdonos, aki Szegedről Vas megyébe ment erdőt licitálni, nem fogja tudni elvégezni! Tehát kell egy egységes irányítás. A faluerdész-hálózat létrehozása a következő kormánynak – szerintem – nagyon fontos kell hogy legyen.
Ugyanakkor még két dologra szeretnék utalni. Tegnap Szabó János miniszter úr azt mondta, ő úgy látja, hogy a kincstári erdészet, az állami erdészet el fogja tudni látni ezt a szakmai feladatot. Lehet, hogy helyenként és esetenként ez igaz. Én azonban úgy látom, hogy ez az apparátus messze nem elég arra, hogy a több mint 400000 ha magánerdőt kezelje.
(9.30)
Beszéltem röviden az erdőbirtokosságok kapcsán, az erdőbirtokossági törvénytervezet kapcsán az erdőtervezésről, az erdőfelügyeletről. Arcpirító az, hogy a zömében mérnöki diplomával rendelkező magyar erdőtervezők és erdőfelügyelők milyen alacsony bérért dolgoznak. 30 évi szakmai munka után egy erdőfelügyelő fizetése bruttó 30000 Ft. Most tőlük és az erdőtervezőktől várjuk azt, hogy az erdő kapcsán végrehajtott tulajdonváltozás során a problémákat kezelik és levezénylik az egész ügyet.
Én itt hívom fel a kormányzat figyelmét arra, bár nem tudom, hogy mi lesz, azt hiszem, ez már csak írott malaszt, tehát ennek a Kormánynak mindössze két napja van, de ha úgy tetszik, üzenek a következő kormánynak, hogy ezt a kérdést mielőbb kezelni kell, nagyon gyorsan kezelni kell, mert ennyi pénzért és ilyen apparátussal ezt az ügyet nem lehet a továbbiakban mederben tartani.
Végezetül pedig azt kívánom az új magyar erdőtulajdonosoknak, hogy gazdálkodjanak az erdejükben tisztességgel, becsülettel, az erdő a gondos gazdálkodást meghálálja, minden magyarnak pedig azt kívánom, hogy magánerdőbe, így kincstári erdőbe is, minden erdőbe mindig legyen szabad bejárása, legyen az vadászat okán, vagy kirándulás okán, vagy bármi másért. Köszönöm türelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
