SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Azt is lehetne mondani, hogy örömömet fejezem ki, illetve a frakciónk örömét fejezi ki, hogy erre a törvénymódosító javaslatra sor került, mert akik foglalkoznak a témával, emlékeznek arra, hogy mi a 93-as törvény elfogadásakor igen határozottan mondtuk azt, hogy a nők nyugdíjkorhatárának módosítása, emelése nem indokolt, ehhez nincsenek meg a feltételek. Örülhetnénk tehát annak, hogy most erre a módosításra sor kerül. Örülhetnénk annak is, hogy képviselőtársainkban olyan fejlődés ment végbe, hogy belátták ezt; sajnos, ritkán került sor arra, hogy érveinket elfogadták, és elismerték azt, hogy igaza volt a szemben ülő oldalnak. Akkor örülhetnénk persze, ha nem született volna meg a törvény, mert azt kell mondani, hogy az elfogadása óta nagyon sok rossz döntést hoztak emiatt családok, nők; a bizonytalanság miatt inkább elmentek korábban nyugdíjba, abban a hiszemben, hogy a számukra kedvező helyzetet tudják kihasználni.
Miért volt rossz a 93-as határozat? Azért volt rossz, mert nem foglalkozott olyan alapkérdésekkel, amelyek a nyugdíjkorhatár megemeléséhez szükségesek lettek volna. Nem foglalkozott azzal, hogy milyen korösszetétellel akar dönteni a Parlament; nem foglalkozott azzal, hogy milyen a gazdasági helyzet, mekkora a munkanélküliség; nem foglalkozott azzal, hogyan néz ki az inaktívak és az aktívak aránya, hány aktív tart el hány inaktív lakost. Nem foglalkozott a javaslat annak idején azzal sem, hogy a nagyobb bent maradó korosztály miatt mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik emiatt nem tudnak bekerülni a munkaerőpiacra. Akkor, sajnos, csak egyetlenegy érvet kaptunk a mi "nem"-ünkkel szemben, hogy az MSZMP Központi Bizottsága már 1988-ban meghatározta azt, hogy a nyugdíjkorhatárt fel kell emelni.
Most, hogy mégis ide került a javaslat – ha nem is olyan egyértelműen, mint ahogy Eke Károly mondta –, mondhatnánk azt, hogy győzött az igazság. De sajnos, nem ez történt. Megint csak félmegoldásra került sor, mert nem alapozza meg azt, ami minden nyugdíjrendszernek, minden nyugdíjszabályozásnak alapja kell hogy legyen, hogy kiszámítható, hosszú távú rendszer legyen. Az lett volna a jobb – persze, ha nem lennénk a kampány kellős közepén –, ha azt mondta volna a Kormány, hogy bocsánat, tévedtünk, és helyezzük hatályon kívül ezt a döntést, mert nem volt megalapozott. Most viszont ugyancsak egy labilis helyzetet őriz meg ez a javaslat – bár előrelépést jelent a korábbi törvényhez képest –, mert nem határozza meg azt a fix dátumot, amíg ez a megint átmeneti rendszer érvényes lesz, hanem ezt külön törvényre bízza, és nem lehet tudni pontosan, ennek a külön törvénynek az elfogadása mikor lenne. Pedig volt képviselőtársaink részéről olyan javaslat, ami ezt konkrétabban meghatározta volna.
Megtehette volna a bizottság azt is, és ez jó lett volna, ha fölszólítja a Kormányt, illetve a Parlamentet – a mindenkorit –, hogy igenis, ki kell dolgozni egy olyan rendszert – mert kritika érte az 1975-ös törvényt; igen, nagyon rossz, nemcsak stílusában, hanem mert már nem alkalmas a mai viszonyok kezelésére –, egy olyan hosszú távra szóló törvényt, amely minden állampolgár számára, aki nyugdíjba készül, hosszú távra tudja megmondani, hogyan tervezheti az életét, mikor jön el az az időszak, amikor nyugdíjba kell mennie vagy nyugdíjba mehet.
A másik kérdés, ha már itt hozzápiszkáltunk a dologhoz, hogy ezt a kérdést jogilag is jobban kellett volna megközelíteni, mert most az egyik oldalról a javaslat szabályozza a munkavállaló lehetőségeit – szeretném mondani, nem módosítja a nyugdíjkorhatár-emelést, csak a választás lehetőségét adja meg most a munkavállalónak –, ugyanakkor a munkaadói oldal kérdését nem szabályozza – ezt elmondta Eke képviselőtársam. Szabályozatlanul marad ez a helyzet. Különböző bírósági gyakorlat alakult ki abban, hogyan ítélik meg a nyugdíjkorhatár elérését; van olyan bírói gyakorlat, amelyik felmondási oknak minősíti – tehát megint csak egy labilis helyzet marad érvényben, s ha már hozzákezdtünk a dologhoz, lehetett volna egy kicsit jobban is elmélyülni ebben a kérdésben.
Azt mondom, amikor a frakciónk szavazni fog, el fogjuk fogadni ezt a javaslatot, mert valamivel jobb, mint a korábbi változat; de ugyanakkor látjuk és tudjuk azt, hogy a következő parlamentnek elodázhatatlan feladata lesz, hogy a nyugdíjrendszert stabilabb, hosszabb távú módon dolgozza ki. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)
