EKE KÁROLY, DR. előterjesztő:
EKE KÁROLY, DR. előterjesztő:
EKE KÁROLY, DR. előterjesztő: Elnézést kérek, Elnök Úr, egy fontos megbeszélésem volt itt, a folyosón, és amiatt voltam kinn.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1975. évi II. törvény, a társadalombiztosításról szóló törvény módosításával kapcsolatosan hárman adtunk be – együttműködésben – indítványt. Indítványunk lényege – amiről itt már sok szó esett –, hogy a nők nyugdíjkorhatárának elrendezése úgy történjék, hogy 55. életévük betöltésekor önmaguk dönthessék el azt, hogy nyugdíjba kívánnak menni vagy tovább kívánnak dolgozni. Természetesen a mostani feltételeknek megfelelően mehetnek el nyugdíjba. Ez azt jelenti, hogy semmiféle hátrány őket emiatt nem érheti, ha viszont tovább dolgoznak, akkor a további ledolgozott idő beszámításával, annak előnyeivel tudnak nyugdíjukhoz jutni.
Ennek a törvénytervezetnek az elkészítése tulajdonképpen egy nagy, a nők körében lezajlott – hogy úgy mondjam – társadalmi vihar következménye volt, hiszen éppen bizottsági ülésünkön ezzel együtt vagy egyszerre tárgyaltuk azt a tárgykört, amely szintén hozzánk jutott a Ház elnökének akaratából: a nők aláírásokat gyűjtöttek, és elénk terjesztették. Azt tudtuk mondani ezekre az aláírásokra, hogy már ezt megelőzően beadásra került a tisztelt Ház napirendjére ez a törvénytervezet, és ennek megfelelően most már – hogy úgy mondjam – okafogyottá vált ez az aláírás, hiszen amit kértek, az lényegében megtörtént.
Bizonyos kérdésekben szükség lenne arra, hogy további törvények változzanak meg, így a közalkalmazottakról szóló törvény, illetőleg maga a Munka Törvénykönyve is. Bizottságunk arra az álláspontra jutott, hogy a mostani helyzetben a legfontosabb annak a Parlament által történő jóváhagyása, hogy ne változzék a női nyugdíjkorhatár, tehát tulajdonképpen adjuk meg ezt a lehetőséget. Úgyis egy teljesen új törvény megalkotása lenne szükséges a társadalombiztosításról – tekintettel arra is, hogy időközben a két alap különvált, és arra is, hogy tulajdonképpen maga a törvény is 1975. évi törvény, tehát 1975 óta nagyon sok minden megváltozott, a Parlament nagyon sokszor módosította ezt a törvényt, következésképpen egy teljesen új törvény megalkotása szükséges. Bizottságunk ezt indítványozza, javasolja is a következő parlamentnek. Ez a törvény mindenféle olyan akadályt elhárítana, amely a mostani törvény tárgyalása során felmerült, de végre lehet hajtani az akaratot, hogy a női nyugdíjkorhatár ne változzék: 55 éves korukban a nők maguk dönthessék el, hogy nyugdíjba kívánnak-e menni, avagy tovább kívánnak dolgozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
