SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A pénzintézeti törvényről folytatott vitában a pénzügyminiszter úr kissé ingerülten vette tudomásul, hogy az ellenzéki képviselők és szónokok a bankkonszolidáció kérdését is kénytelenek voltak belekeverni a vitába. Tették ezt azért, mert egyébként a bankkonszolidációról itt, a Parlamentben legfeljebb kérdés, legfeljebb vita kapcsán lehet szót ejteni, annak ellenére, hogy megítélésem, vagy mondhatnám, megítélésünk szerint a bankhitel- és adóskonszolidáció – amely a költségvetés közel egyharmad vagy egynegyed nagyságrendjének felel meg – a legnagyobb volumenű gazdaságpolitikai döntés, amit a Kormány szándékol megtenni ebben a visszalévő időszakban. Más kérdés az – s ezt már a vitában is elmondtuk –, hogy a konszolidációról ahányan véleményt nyilvánítanak, annyi vélemény van, s ahányszor leírják ezt, a kormányhatározat kivételével, mindig másként hangzik.
Ezt például jól jelzi a tegnapi kormányprogram, ahol egyik helyütt azt írja, hogy az adóskonszolidáció a vállalkozások egy meghatározott szűk körére terjed ki, egy oldallal odébb pedig azt írják, hogy az adóskonszolidáció végrehajtásával lezárul az ipari és agrárszektort érintő válságkezelés.
Ez azt sejteti, hogy valamennyi olyan cégre kiterjed, amelynek minősített követelése van, amelynek kétes adóssága van. Tehát ebből úgy tűnik, hogy a kör vagy szűk, vagy nagyon tág. Az érdekek nyilvánvalóan azt mutatnák, hogy valamennyit rendezni kellene, de ismereteink szerint és az én ismereteim szerint erre forrás és lehetőség, ilyen rövid távon, bizonyára nem jelentkezik.
Aggodalommal tölt el ebben az ügyben az is, hogy most, két perccel ezelőtt kaptam a kezembe a kormányhatározatot, hogy újabb szervek születnek, amelyek épp az adóskonszolidációban fognak döntő szerephez jutni az állam képviseletében. Ilyen a reorganizációt felügyelő tárcaközi bizottság, amely egy piacgazdasági folyamattal ellentétes, hiszen helyesebb lenne, ha a reorganizációt egy bank és egy felkért független szakértő bírálná el, nem pedig a lobby és politikai érdekeket jól közelítő, jól ismert tárcaközi bizottság.
A kérdésem felvetésekor újsághírek álltak rendelkezésemre a konszolidációról és nem hivatalosan megszerzett kormányzati előterjesztések különféle variációi. Annyi azonban már akkor is kitűnt számomra, hogy többen, a privatizációban korábban részt vevők jól ismerték a szándékolt rendelkezést, hisz a privatizáció során sokszor E-hitellel olyan követeléseket, olyan cégeket vettek nagy követelésekkel, amelyek 50-100 milliós adósságot hordoztak magukban, és most megítélésük szerint, várakozásaik szerint belekerülnek a konszolidációba, és így mondhatnám azt is, hogy egyetlen fillér nélkül vásároltak.
Ezért a kérdésem címében lévő kérdésemet megismétlem. Milyen ez a konszolidáció magyar módra, illetve ki tudhatott arról, hogy valójában milyen kormányhatározat fog születni? Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
