SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy sem a frakció véleménye, sem az enyém nem változott meg a jugoszláviai események megítélését, a szörnyű emberpusztítást és a háború borzalmait illetően.
Azt is szeretném kijelenteni: továbbra is egyetértek azzal, hogy ilyen helyzetekben a nemzetközi jog szabályainak, illetve a nemzetközi szervezeteknek igenis, fel kell lépni, össze kell fogni az ilyen pusztítások megelőzése, megakadályozása, illetve megszüntetése érdekében. Ezen eszközök között nyilván szerepel akár az embargó, a békefenntartó csapatok küldése, diplomáciai tárgyalások, és esetleg más beavatkozások is. Nem is ezzel van gondom.
Azzal van gondom, hogy azt mindnyájan tudjuk: a nemzetközi összefogás és a tárgyalások nem vezettek eredményre, és Jugoszláviában tovább folyik a szörnyű, emberpusztító háború, tovább folyik az emberek megpróbáltatása, és, sajnos, azt érzem, hogy az embargó hatását olyanok szenvedik el, akiknek semmi közük nincs ehhez a konfliktushoz. Ehhez – akaratlanul is – mi is hozzájárulunk.
Erkölcsi alapom a kérdés fölvetésére az, hogy 1993. július 7-én ketten voltunk a Parlamentben, akik nemmel szavaztunk erre a törvényre, amelyben csatlakoztunk az ENSZ-embargóhoz, illetve a Büntető Törvénykönyv módosításához – az egyik én voltam. Akkor is az volt a meggyőződésem, hogy, sajnos, ezzel már nem tudunk segíteni, nem tudjuk feloldani azt a szörnyű állapotot, ami Jugoszláviában van.
Hozzá kell tennem, hogy ráadásul az embargó gazdaságilag bennünket sem felemel, hanem jelentős mértékben – dollárszázmilliókkal – sújt.
A kérdés feltevése óta eltelt időszakban a minisztériumok segítségével utánajártam, hogy az írásos kérdésben szereplő, a gyógyszerekre vonatkozó rész nem aktuális, hisz örömmel értesültem arról, hogy a humán gyógyszerek tekintetében az ENSZ bizonyos bizottsága valamennyi szállítmányt átengedi – tehát ezt a kérdésemet nem teszem fel.
Kérdésem arra vonatkozik, hogy az élelmiszer-szállítást illetően miként gondolkodik a Külügyminisztérium vezetése, a külügyi kormányzat: lát-e lehetőséget bizonyos feloldásra, a télre tekintettel, a Vajdaságban élő emberek – elnézést kérek, hogy meg kell ezt is említenem –, magyar lakosság szenvedésének csökkentése, enyhítése érdekében. Van-e valami elképzelésünk ebben az ügyben.
A kérdésnek azt a részét is visszavonom, amely a törvény módosítására vonatkozik. Köszönöm szépen. (Taps.)
