KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr írásbeli és az elmondottak alapján módosított kérdésében foglalt emberi aggodalommal teljes mértékben egyetértek; érzelmeit, indulatait teljes mértékben megértem. Véleményem szerint azonban némiképpen tévesen értelmezi a vonatkozó törvény tartalmát, és ezért engedje meg, hogy idézzek belőle.
A képviselő úr által hivatkozott törvény – teljes nevén "Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságra – vagyis Szerbiára és Montenegróra – vonatkozó határozatai végrehajtásáról, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény kiegészítéséről szóló 1993. évi LXXI. törvény" – 9. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy "A Biztonsági Tanács 820/1992. számú határozata 22. pontjának a) c) alpontjában meghatározottakon kívül tilos bármely árucikk szállítása Jugoszláviába és Jugoszláviából."
Hogy mit tartalmaznak ezen alpontok, erről a képviselő úr közben már nyilván kapott információt. A tisztelt Ház és a közvélemény számára röviden fölsorolnám:
Az a) pontban gyógyászati eszközöket és élelmiszereket, a vonatkozó 724-es BT-határozatra hivatkozva,
a b) pontban egyéb alapvető emberiességi célú termékeket, amelyeket a szankcióbizottság esetileg engedélyez,
és létezik egy c) lehetőség is, amely egyes, a bizottság által egyedileg kivételesen engedett átmenő szállítmányokat tesz lehetővé.
(10.30)
Úgy látom, hogy egyrészt tehát amikor a magyar Országgyűlés a törvényt elfogadta, akkor az ENSZ-tagságából fakadó nemzetközi kötelezettségek teljesítését tette lehetővé a Kormány számára; másrészt már az ENSZ BT 820-as számú határozatának kimunkálása során fellépett Jugoszlávia egyes elképzelések szerinti – nemzetközi fórumokon felmerült – teljes elszigetelése ellen. Ebbeli törekvéseinket jelentősen befolyásolta éppen a polgári lakosság szenvedéseinek lehető csökkenése és a bácskai és bánáti magyar nemzeti kisebbség sorsa. Ennek – azt hiszem – beszédes bizonyítéka, hogy biztosítottuk és biztosítjuk a jugoszláv állampolgárok számára a gyakorlatilag korlátozásmentes be- és kilépés lehetőségét a magyar–jugoszláv határon. Úgyszintén nem akadályozzuk, hogy Jugoszlávia állampolgárai: szerbek és magyarok, valamint természetesen minden más nemzetiségű állampolgár Magyarországon szerezhesse be legszükségesebb létfenntartási cikkeit. Más kérdés, hogy Magyarországot is súlyosan érintik a megszorítások. A magyar diplomácia ugyan nem fogja kezdeményezni ezeknek valamiféle különutas felszámolását, de támogat minden olyan nemzetközi kezdeményezést, amely a tilalmak fokozatos, feltételekhez kötött oldását célozzák. Ilyen értelemben támogattuk egyébként a német és a francia külügyminiszter közös levélben kifejtett javaslatait is.
Mivel tehát az alapvető közszükségleti cikkek és a felebaráti segítség eljuttatásának tulajdonképpen nincs törvényi gátja, így a jogszabálynak a képviselő úr által javasolt hatályon kívüli helyezése úgy látjuk, hogy érdemi javulást önmagában nem eredményezne.
Engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, hogy a Jugoszláviába irányuló magyar élelmiszer- és gyógyszerszállítmányok folyamatossága a törvényes korlátozás ellenére sem szakadt meg.
1993 eddig eltelt időszakában Magyarország több mint 130 millió amerikai dollár értékű terméket szállított ki az ENSZ illetékes szervének engedélyével. Ezen belül az élelmiszerek értéke megközelíti a 100 millió dollárt.
Ezen adatok csupán a kereskedelmi alapon megvalósuló kivitelre vonatkoznak, és nem tartalmazzák a magyarországi segélyszervezetek által ugyancsak az ENSZ-jóváhagyás birtokában feladott árumennyiséget.
A segélyekről szólván meg kell említenem, hogy a magyar Kormány nagyszabású segélykezdeményezést tett, amelynek keretében gyógyszerek, kötszerek, csecsemőápolási szerek, valamint élelmiszerek kerültek, illetve kerülnek kiszállításra a Vajdaságba. A Vox Humana részéről kért segítséget biztosítandó, a magyar Kormány eddig három ízben indított és indít segélyt: november 19-én, december 7-én és most, éppen december 22-én, vagyis a mai reggel lép ki a harmadik szállítmány. Ezek összértéke 50 millió forint. Ezenkívül magam is juttatok el, éppen a holnapi napon, Ágoston András kezdeményezésével Székesfehérvár térségében indított gyűjtőakció eredményeként egy segélyszállítmányt.
Továbbmenőleg meg kell jegyeznem, hogy amennyiben az itthon történtek nem akadályozták volna meg, úgy személyesen vezettem volna azt a tényfeltáró és segélycélú KEK, vagyis Közép-európai Kezdeményezés küldöttségét Szarajevóba, amely december 13–15 között járt ott. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) A vajdasági segélyfolyamatot pedig 1994-ben folytatni kívánjuk.
Szeretném tehát nyomatékosan hangsúlyozni, hogy már október 14-én tájékoztattuk valamennyi pártot a Vox Humana felhívásáról és a tervezett kormányzati segélyakcióról, kérve a pártok támogatását és tevékeny hozzájárulását annak sikeres lebonyolításához.
Mivel a kérdés többi részét a képviselő úr megválaszolta, ebben foglalnám össze azt a tevékenységet, amit az eddigiekben végrehajtottunk, és azt a tevékenységet, amelyet folytatni kívánunk, természetesen azzal a feltétellel… (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) … hogy a helyzet rende- zéséhez járul hozzá. Az embargó fokozatos megszüntetése a politikai rendezéssel párhuzamosan Magyarországnak is célja. Köszönöm kérdését. (Taps.)
