HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ)
HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ)
HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Aszszony! Meggyőződésem, és azt hiszem, ebben egyetértünk, hogy a patikaprivatizáció hatékonysága, sikeressége nemcsak egy szűkebb szakma ügye, hanem a gyógyszerellátásban részesülő széles társadalmi csoportokat is érzékenyen érintő kérdés. Sokak véleménye szerint az 1992. évi LIV. törvény alapján az Állami Vagyonügynökség egyfajta államosítást hajtott, hajt végre, amikor is a tanácsi alapítású, ma önkormányzati tulajdonú gyógyszertári központokat maga alá vonja.
(10.50)
Ezen eljárás jogossága megkérdőjelezhető, amit megerősít az a tény is, hogy a megyei önkormányzatok bírósághoz, illetve az Alkotmánybírósághoz fordultak az általuk törvénysértőnek tartott jogszabály vonatkozásában.
Első kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy nem tartják-e elhamarkodottnak, illetve megalapozatlannak a privatizációs előkészületeket, hogy az Alkotmánybíróság döntése előtt az Állami Vagyonügynökség olyan megállapodásokat köt, amelyek akkor is visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak el, ha utóbb az idevágó rendelkezéseket semmissé nyilvánítják.
Kérdésem második részében a privatizációs pontrendszerről szeretnék szólni, ugyanis úgy tudom, hogy a miniszter úr asztalán a Magyar Gyógyszerész Kamara támogatásával aláírásra, elfogadásra vár e pontrendszer. Véleményem szerint a tisztelt pályázók e pontrendszer alapján nincsenek alapvetően megmérettetve szakmailag, mert míg a szakmai képesítésben az eddig megszerzett képesítések és a szakmai gyakorlati idő számítanak, addig az árajánlatnál elsősorban a banki háttér játszik szerepet, ami ugrásra kész a privatizáció finanszírozására. Kérdezem: hol és mikor lesz megmérettetve szakmailag a pályázó, mikor tudja az adott versenyfeltételek között bemutatni, mire képes? Elegendő-e az öt, tíz, tizenöt, huszonöt éve megszerzett diploma és szakvizsga, hiszen tudhatjuk, hogy nem egy esetben és főleg a városokban politikai és érdekköri összefonódások alapján kerültek patikavezetők a jelenlegi helyükre? Megvizsgálták-e a szakmai pontrendszer alkalmazásánál, hogy egy adott patikában azonos időt eltöltött gyógyszerészek közül a jelenlegi vezető behozhatatlan előnnyel rendelkezik? Ellenőrizték-e, hogy a harminc év körüli fiatal gyógyszerészek, akik talán rutinszerűen dolgoznak a számítógép, üzleti terv, menedzsment és a gazdasági élet egyéb fontos szféráiban, mekkora eséllyel pályázhatnak?
Tisztelt Ház! Tisztelt államtitkár asszony! Sajnos, ezen utóbbi kérdéseim részben költői kérdések, hiszen az említett fiatal, illetve nem vezető beosztású szakemberek e rendszerben vezető kollégáikkal szemben behozhatatlan hátránnyal indulnak. Úgy gondolom, hogy a nyugdíjas kornak nem előnyt kellene jelentenie az értékelésnél, mert igen sok fiatal szakember van munka nélkül, illetve nem jut pozícióba.
A patikákban dolgozó szakemberek jelentős többsége úgy érzi, nem számíthat a Gyógyszerész Kamarára. Mindezek alapján hibának tartanám, ha a személyi jogú patikák pályáztatása a miniszter úr asztalán fekvő, elfogadásra váró pontrendszer alapján történne meg, indokolatlanul előnyös és kivételezett helyzetbe hozva egy szűk szakmai elitet. Úgy gondolom, ma a szakmai alkalmasság érvényesítése, a munka, a teljesítmény megbecsülése és a privatizációs bevételek fokozása a legfontosabb feladat, és ez alól nem lehet kivétel a patikák privatizációs folyamata sem.
Még egy megjegyzést hadd tegyek. Kérdésem beadási formája kissé szokatlan, hiszen a kérdéshez csatoltam egy megoldási javaslatot is, és remélem, hogy a minisztérium talál ebben a megoldási javaslatban alkalmazható, megfontolásra alkalmas szempontokat is. Figyelemmel várom válaszát. Köszönöm. (Taps.)
