FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idén felállt társadalombiztosítási önkormányzatok számára ez az első költségvetés, amelynek az alkotásában, létrehozásában részt vettek. Érthető, hogy nagyon nagy gonddal készültek arra, hogy elfogadható törvényjavaslatot készítsenek, és egyáltalán kompromisszumot érjenek el az álláspontok egyeztetésével.
Hosszas tárgyalásokat folytattak a kormányzattal, és úgy nézett ki a dolog, hogy a legtöbb kérdésben sikerült is egyezségre jutni.
Voltak olyan kérdések, amelyekben nem. Mondjuk, ha a tendenciáját nézzük a dolognak, akkor azt mondhatjuk, hogy a kormányzati törekvések a döntéshozó pozíciók megtartását célozták inkább, a társadalombiztosítás önkormányzata pedig arra törekedett, hogy a társadalombiztosításnak biztosítási alapra való helyezése felé vagy ennek irányába mozduljon el a költségvetés tervezete.
(19.00)
Így nézett ki tehát, hogy a tárgyalások eredményeképpen kevés kivétellel egy egészen tűrhető törvénytervezet jött létre, amelyben az A változat képviselte a kormányzat, a B változat pedig a társadalombiztosítási önkormányzatok véleményét.
Igen ám, csakhogy az elmúlt évek során a társadalombiztosítás költségvetése két részből állt, illetőleg tartalmazta legalábbis a társadalombiztosítási alapokról szóló leírást is, most azonban a kormányzat ezt két külön, elkölönített formában nyújtotta be. Ugyanakkor viszont a költségvetés támaszkodik a társadalombiztosítási alapokról szóló részre, mintegy feltételezi azt, hogy ez már el legyen fogadva, és az A és B változat e két különböző részekben is megjelent.
Ez a képviselőket arra csábította, hogy ezt a két részt összehozzák, összedolgozzák, és ezt több képviselő meg is tette, köztük én is. A probléma csak az, hogy egyes vonatkozó részek már eleve részaránytalanul helyezkedtek el az egyes részekben, és így összedolgozva egy szörnyszülött törvényhibrid jött létre, aminek a logikáját csak nagyon komoly szellemi erőfeszítés árán lehetett követni.
Ezek után a helyzetet még tovább bonyolította, hogy a kormányzat, kormánypárti képviselők révén, egy harmadik törvényt, a társadalombiztosításról szóló 1975/II-es törvénytervezet módosítását is még hozzácsempészte ehhez a hibridhez. Ilyen formában ez már csaknem áttekinthetetlenné vált.
Csak hogy megértsük e probléma súlyosságát: ez az 1975/II-es ilyen fontos kérdéseket érint, mint a járulékalap kiszélesítése, a nyugdíjak valorizációja, a nyugdíjszámítás degressziójának megváltoztatása, táppénzkérdések stb., és mindezeket általános vita nélkül. Tehát ha egy ilyen nagy fontosságú törvény megváltoztatásához nyúlunk, azt mindenképpen egy általános vitának, általános nézetegyeztetésnek kell megelőznie.
És mindezt óriási késéssel. Természetesen a késéshez hozzájárult az is, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok az 1975/II-es módosításáról szóló elképzeléseiket csak november végén juttatták el a Kormánynak, és a kormányzat december elején tudott foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ezen túlmenően az 1975/II-es jelentőségét általánosságban még úgy tudnám kidomborítani, ha párhuzamot vonnék a között, hogy az országos költségvetés szempontjából ugyanolyan fontosságú az adótörvények megléte, mint a tb-költségvetés szempontjából a társadalombiztosításról szóló 1975/II-es törvénytervezet.
Ha gondolkozunk azon, hogy ezt az immár majdnem követhetetlenségig bonyolult tömeget hogyan lehet kezelni, akkor érthető, hogy a képviselők számára az eljárásbeli és egyeztetési kérdések mellett a lényegi kérdések szinte másodlagossá degradálódtak, és nagyon nehezen kezelhetővé tette ezt az egészet.
Ha azt hisszük, hogy a feszültség csak a tb-önkormányzatok és a kormányzat között állt fenn, akkor tévedünk, mert a kormányzaton belül a Népjóléti Minisztérium és a Pénzügyminisztérium között sem történt meg az egyeztetés, csak szinte az utolsó pillanatban, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a döntést nem lehet tovább halogatni. Egyértelműen a Pénzügyminisztérium álláspontja győzött, és ezt egy kormánypárti képviselő módosítóindítvány-csomagja révén nyújtotta be a bizottságnak.
Ezen módosítócsomag benyújtása pillanatától kezdve érezhetővé vált, hogy ezt kell etalonnak tekinteni, és minden ettől eltérő tartalmú módosító indítvány elfogadása gyakorlatilag reménytelenné és esélytelenné vált.
A kérdés az, hogy miért is mondom el mindezt. Azért, mert szeretnék rámutatni arra, hogy abban az esetben, ha válogatás és meggondolás nélkül az A változat mellett szavazunk, az oda vezet, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok kezét gúzsba kötjük, mozgásterét beszűkítjük, és egyáltalán nem várható a társadalombiztosítási önkormányzatoktól, hogy jó gazda módjára bánjanak a társadalombiztosítás vagyonával.
Az erkölcsi kár ennél sokkal nagyobb. Ez alatt ugyanis azt értem, hogy szándékaink ellenére a politika nemhogy kivonult volna olyan fontos kérdések köréből, szférájából, mint például az egészségünk kérdése, az öregkori biztonságunk kérdése, hanem még nagyobb teret nyert.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az A változatok gátlástalan elfogadása egyértelműen a tb-önkormányzatok működésének korlátozásához vezet. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez magában hordja annak szükségességét, hogy a későbbiekben ezt az egész kérdéskört újrarendezzük, gondoljuk át újra, és a kompetenciaviszonyokat úgy kell beállítani, hogy mindenki a neki szánt szerepnek valóban megfelelhessen. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)
