BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Eléggé sajátos költségvetést tárgyalunk. Tekintettel arra, hogy ez a költségvetés már nem azonos azzal a költségvetéssel, amit be szerettek volna terjeszteni, illetve el szerettek volna fogadtatni velünk.
Egyrészt elmondta ennek a lényegét és az okait az SZDSZ-es képviselőtársam, ugyanakkor én szeretnék egy másik momentumra is rámutatni.
A szociális bizottság, amikor elkezdte tárgyalni ezt a költségvetést, négy kritériumot fogalmazott meg, amelyek ismeretesek a Ház előtt. Ezt követően beterjesztette a szociális bizottsághoz a biztosítási önkormányzat — mind az egészségbiztosítási önkormányzat, mind pedig a nyugdíjbiztosítási önkormányzat — azokat a dokumentumokat, amelyek mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy a részletes vitát érdemben le tudjuk folytatni.
Ebből megállapítható többek között, hogy a társadalombiztosítás árfolyamvesztesége 1992-ben, illetve a 93. évre több mint 2 milliárd forint. Ugyancsak megállapítható, hogy a társadalombiztosítás költségvetési beszámolója több mint 200 milliárd forinttal tér el az auditálás utáni költségvetési beszámolótól.
És még sorolhatnám azokat a problémákat, amelyek fölvetődtek a 92., 93. és 94. évi költségvetéssel kapcsolatban. Előttünk fekszik, de még nem tárgyalta a Parlament a társadalombiztosítás 93. évi költségvetésének a módosítását. És ha összehasonlítom a 94. évi költségvetésben szereplő, úgynevezett tényszámokat a 93. évi tényszámokat, illetve a 93. évi módosításban levő számokat, akkor is több 100 millió forintos eltéréssel találkozunk.
Tehát a 94. évi költségvetésben található 93. évi tényszámok nem azonosak a 93. évi módosítandó költségvetés tényszámaival. Ez részben elismerhető akkor, amikor profiltisztításról lehet szó, gondolom, ennek is betudható. De az egy kicsit furcsa, hogy a 94. évi költségvetésben szereplő egyes tényszámok összegszerűségükben magasabbak a profiltisztítás után, mint a profiltisztítás előtt.
További gondot okoz az állami költségvetéssel kapcsolatban már fölmerült, úgynevezett társadalombiztosítási likviditási garancia. Az állami költségvetésről szóló törvényben elfogadtuk azokat a feltételeket, amelyek ellen rendkívül ágáltak a biztosítási önkormányzatok. Hiszen a megelőlegezési számlát csak komoly feltételek teljesülése esetén lenne szabad nekik igénybe venni, illetve nem fordíthatnák úgynevezett pénzpiaci műveletekre az esetleg eldugott pénzüket. Ezt egyébként az elmúlt években megtették. Legalábbis valószínűsíteni lehet azokból az adatokból, amiket a biztosítási önkormányzatok a szociális bizottság részére átnyújtottak, elsődlegesen a rövid lejáratú befektetések terén.
További problémát jelent — és ez rendkívül megkérdőjelezi számomra, hogy elfogadjam-e az 1994. évi költségvetést —, hogy a bizottsági tárgyalások során kiderült: hiányzik 10 milliárd forint. Mégpedig a következővel kapcsolatban merült fel: Kátay képviselő úr benyújtott egy módosító javaslatot, ami semmi mást nem ír elő, mint a következőt: a közalkalmazottként foglalkoztatott egészségügyi dolgozók alapilletménye 1994. január 1. napját követően nem lehet kevesebb a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényben rájuk meghatározottnál. Ez ellen mind a Kormány képviselője, mind az önkormányzatok képviselője rendkívül ágált. Ennek ellenére szerencsére a szociális bizottság javasolja ennek az elfogadását. Tudniillik kiderült, akkor merték csak bevallani, hogy 10 milliárd forint hiányzik.
Tehát sem a bevételi — valószínűleg —, sem pedig a kiadási főösszegek nem jók, mert a 10 milliárd forintnak van egy bizonyos fajta járulékvonzata, illetve a 10 milliárd forint kiadási oldalt mindenképpen módosítani kell, módosítani is fogja valószínűleg. De természetesen ez irányban nem történt módosító javaslat benyújtása.
Ugyancsak érdekes megállapításra jutottunk akkor, amikor elkezdtük a törvényjavaslatot tárgyalni. Az egyik legfontosabb volt, hogyan lehetne a kiadási, bevételi oldalt egyenlegbe hozni. Tekintettel arra, hogy a Kormány által benyújtott törvényjavaslat 800 millió forintos többletet állapított meg, de ugyanakkor mi már megállapítottuk, hogy 10 milliárd forint hiánnyal kell számolni. És ez reális.
Ténylegesen mi a valóság? Én mindenképpen fontosnak tartottam ez ügyből is vizsgálni a törvényjavaslatot, és erre sietett segítségemre az a viszonylag szokatlan megoldási forma, hogy a törvényjavaslatban nem szereplő törvény módosítását is kezdeményezni fogjuk. S ez pedig az 1975. évi II. törvény.
Két verzió adódott, amivel foglalkozott a bizottságunk is, és ami bizonyos értelemben támogatásra talált az önkormányzatok, illetve a Kormány részéről. Az egyik a kiadások megfogása, a másik pedig a járulékalap bővítése. Habár ez utóbbinál az önkormányzatok álláspontja nem egyezik a Kormányéval. Ugyanakkor nekem egy bizonyosfajta törvényességi problémám is adódik. Tudniillik a társadalombiztosítási törvény úgy, ahogy jelen pillanatban van, viszonylag még — hogy így mondjam — konzisztensnek és egységesnek tekinthető. Hiszen arra épül, hogy aki biztosított, annak a biztosítási jogviszonya alapján kell járulékot, illetve utána a bérjellegű kifizetések figyelembevételével a munkáltatónak munkáltatói járulékot fizetni. Idáig rendben is van.
Csakhogy a benyújtott módosító javaslat szerint már nem a biztosítási jogviszony alapján kell fizetni a járulékot 1994. január 1-jétől, hanem — hogy így mondjam — adóügyi jogviszony alapján. Ez társadalombiztosítási nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy lehet olyan személy, aki nem biztosított, de ugyanakkor járulékot kell után fizetni. Tőle viszont nem kell járulékot levonni. Eléggé furcsa megoldás. Ez egyértelműen a munkáltatókat fogja terhelni.
A másik lényeges dolog, hogy a társadalombiztosításban íratlan szabály volt eddig, hogy aki valami után fizet, a befizetett összeg figyelembevételével kapjon valamilyen ellátást.
(19.20)
Ez természetesen az elmúlt évek során többször módosult. A legújabb verzió szerint már eltekintenénk az egészségbiztosítási, illetve a nyugdíjbiztosítási önkormányzatot megillető társadalombiztosítási járulék megosztásától is. Ez a bonyolult kifejezés azt jelenti, hogy ezután a két járulékalapot nem úgy kell tekinteni, mint amelyik egymást bizonyos értelemben kiegészíti, hanem a két járulékalapot úgy kell tekinteni, mint amelyik a társadalombiztosítás hiányának megszüntetését akarja előtérbe állítani. Vagyis mivel nem kell fizetni sem egészségbiztosítási, sem pedig nyugdíjjárulékot a biztosítottnak, ezért ő nem kap nyugellátást, nem válik jogosulttá nyugdíjra, ugyanakkor kap érte egészségügyi szolgáltatást. Mindez a munkáltatójának 44%-ába kerül.Vagyis eltérünk a törvény 103. §-ában rögzítettektől, hiszen az egészségbiztosítási szolgáltatásoknak nem 44%, hanem csak 19,5% a tarifája. Tehát itt mindenképpen valami konzisztenciát kellene teremteni.
Ugyancsak problémát okoz, hogy mindezt azokra a személyekre akarják kiterjeszteni, akik — hogy így mondjam — különböző alapítványoknak vagy kuratóriumoknak a tagjai. Ez önmagában nem lenne vészes. De akkor legalább a társadalombiztosítással konform megoldási módozatokat kellene kiválasztani, tekintettel arra, hogy sem a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak, sem pedig a biztosítotti körbe tartozók közé ezek a személyek nem fognak beletartozni. Amikor 1990-ben elindultunk a legújabb verzió felé, akkor egyértelmű volt, hogy azok a személyek, akikre nem terjed ki a biztosítási jogviszony, tehát nem tartoznak a biztosítottak körébe, ugyanakkor a tb egyes ellátásaira sem szereznek jogosultságot, azok a társadalombiztosítás illetékes szervével megállapodást köthetnek ellátásokra, illetve valamilyen szolgáltatásra. Ezt az elvet töri meg egy ilyen bevetett módosító javaslat, amely véleményem szerint az egész társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény alapelveit, illetve járulékfizetési rendszerét is megkérdőjelezi. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
