MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Őszintén sajnálom, elöljáróban le kell szögeznem, a válasz hiányos, tehát nem fogadom el, felkészítve államtitkár asszonyt. Egyetlen ok miatt: nem kaptam egy-két hónapon belüli határidőt, amikor ez a két hét alatt megfogalmazható törvény elkészül.
Több mint két éve húzódik az ügy, erre érdembeli választ nem kaptam. Azt gondolom, azok, akik engem az interpellációra felkértek, túl régen várnak ahhoz, hogy ezt elfogadják.
"A magyar törvényhozás megemlékezve fiainak a világháború során teljesített önfeláldozó szolgálatairól, a hősi halált halt vagy hadiszolgálat következtében megrokkant katonákkal és ezek hátramaradottaival szemben az ország mai súlyos gazdasági helyzetében is háláját az alábbi törvény megalkotásával kívánja leróni:"
Kérem, nem mondhatja senki, hogy én különösebben szeretem a két háború közötti Magyarország politikáját. Ez a mondat az 1993. évi 7. törvénycikkelyből való. Azt gondolom, minden kormány okulhat, tanulhat belőle, ilyen módon illik, kell gondoskodni azokról az állampolgárokról, akiket a törvény, az Alkotmány kötelez, hogy védjék a hazát, másik oldalról viszont kötelezi a Kormányt, hogyha ebben a védelemben sérülést szenvednek, védelmet nyújtson nekik.
Én úgy ítélem meg, és két évvel ezelőtt Borz Miklós képviselőtársam hasonlóan gondolta, hogy ez a védelem hiányzik. Nem vagyok jogász, beszéltem jogász barátaimmal, a '33. évi 7. törvénycikk alapján egy hónap alatt el lehetett volna készíteni a törvényt.
"Meghajtom fejem a Don-kanyarban és máshol elhunyt magyar katonák és tisztek emléke előtt." Teszi a Kormány, ez gesztus, ez politika. De ugyanebben a háborúban maradandó sérülést szerzett emberekről nem gondoskodni, ez - keményen fogalmazok - azt hiszem, bűn, feledékenység, hiba, politikai hiba is.
Államtitkár asszony hivatkozott a '92-es kormányrendeletre. Ennek van egyetlen mondata, rögtön az 1. §-ban, "legalább 65%-os hadirokkant".
Kérem, itt van a legnagyobb gond. A Kádár-korszakban olyan rendeletet hoztak, mely csak a 65% fölöttieket valamilyen módon méltányolta. Kérem, a hadirokkantak fele, kétharmada nem éri el ezt a rokkantsági fokozatot, semmit nem kapnak. Ők nem rokkantak? Ők nem ennek a hazának a fiai, hogy egy kicsit patetikus legyek? (Zaj a kormánypártok soraiban.)
Államtitkár úr két évvel ezelőtti válaszában a következő mondattal zárta ígéretét: "Ön Szókratésszel mondhatja, hogy sarkantyú voltam az állam véknyában." Szó szerint idézek, '91-ben. Ma '93 közepe van.
Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy az állam véknya hallatlan vastag bőrrel van bevonva, ha ennyi sarkallás, ennyi ösztönzés nem elég arra, hogy egy nem politikai - még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem politikai -, hanem megrokkant állampolgárokat érintő kérdésben nem tud törvényt hozni. Ennek alapján, méltányolva természetesen a szándékot, de nem tudomásul véve az ebben való késlekedést, azért nem fogadom el a választ, mert ez ügyben lépni kellett volna.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, ne politikai szempontként vegyék, ne úgy, hogy honnan hangzik, arra a sok tízezer emberre gondoljanak, akik most idefigyelnek a Házra. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
(15.20)
Határozathozatal
