IZSÓ MIHÁLY (FKgP)
IZSÓ MIHÁLY (FKgP)
IZSÓ MIHÁLY (FKgP) Az 1992. október hó előtti időkben, mint a Kisgazdapárt Pest megyei főtitkára, sok furcsa jelenségről szereztem tudomást. Ezek közül először a juhászat körül lengő-keringő anomáliákkal szeretnék most foglalkozni, mivel ez az ágazat a Földművelésügyi Minisztérium legjámborabb, legszolidabb ágazata, és mégis farkastörvények uralkodnak itt is.
Mendemonda alapján, képviselői mentességem birtokában elindultam az információk beszerzése útján. Nem várt és remélt adatok birtokába jutottam, sőt, tudomást szereztem egy titkosított anyagról is, amelynek száma TÜ NGKM P 0560/1/92. - amely anyagot kikértem. Az anyagot a minisztérium rendelkezésemre bocsátotta azzal a kikötéssel, hogy a benne lévő adatok bizalmas természetűek, azokat felhasználni tilos. Mivel már olyan mennyiségű adat birtokában voltam, amit az anyag sem tartalmazhatott, azt nem tekintettem meg azért, hogy még a gyanúját is elkerüljem a titokszegésnek - és így nem lettem a titoktartáshoz láncolva.
A probléma 1991-ben kezdődött, amikor az Európai Közösség brüsszeli közlönyében megjelent közlés szerint büntető szankciót hoztak ellenünk. Ez 4380 tonna juhhústúllépés miatt volt, ami pecsenyebárányra átszámítva körülbelül 220 ezer darab pecsenyebárányt jelent, amit 1992. és 1993. évben nem szállíthatunk ki.
A szabálytalanság fő okozója az öt exportjoggal rendelkező exportőr közül a Terimpex volt, hiszen ők a 13 ezer tonna engedélyükre 17368 tonnát szállítottak ki, azaz 4368 tonnával lépték túl a keretet.
(15.50)
Tehették azt, hiszen 21621 tonna értékű titolót kaptak. Ezért a szabálytalanságért a magyar juhászat - közös piaci határozata alapján - 1992-ben 600 tonnával, azaz 64000 db, 1993-ban 1300 tonnával, azaz 138000 db, összesen 200000 db pecsenyebárány kiszállításától esett, illetve esik el.
Igaz, a Közös Piacról átigazolhatók a bárányok az arab piacra, de ez esetben nagy veszteség éri az országot, mivel a közös piaci átlagár 2500 dollár/tonna, addig az arab piacon csak 850 dollár/tonna az átlagár.
Tudomásom szerint az előbbieken kívül Lengyelországból 1000 tonna bárány lett átutaztatva az országon lengyel papírokkal, de Jugoszláviából mint magyar áru érkezett Olaszországba. Tehát a keresztelő Jugoszláviában történt, utánszállított keresztlevelek alapján. A kereskedők értékesítettek olyan árut is, amely áru úgy szerepelt, hogy bérhizlalásra volt kint külföldön.
Kérdezem: a magyar juhászok nem tudnak bérhízlalni? Vajon mennyit hizlalhattak a bárányokra, hogy azok ne legyenek túlsúlyosak?
Tovább növelte a szabálytalanság mértékét még az is, hogy az előbb említetteken kívül tenyészállatként behoztak 70-80000 bárányt, amit a nyugati piacon pecsenyebárányként adtak el.
"Ha lúd, legyen kövér" analógiájaként mondhatom: ha zseb, legyen degeszre tömve, ezért szemrebbenés nélkül felvették az exporttámogatást a magyar papírokkal kiment hús után, az érték 10-15%-át, tonnánként körülbelül 20-30000 forintot. Mivel ez az összeg az államháztartás, a költségvetés kasszájából hiányzik, ezért főleg a pénzügyminiszter feje fájjon.
A termelők feje a következőkért fáj. Például: udvarolni kell az átvétel érdekében.
