BEKE KATA (független)
BEKE KATA (független)
BEKE KATA (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A múzeum, amelynek tárgyában interpellálok, 1964-ben történt megalakítása óta de jure helytörténeti gyűjtemény, de facto Vay Ádám Múzeum néven vált a kuruc kor legismertebb magyarországi emlékhelyévé. A páratlan épületegyüttes helyezte tulajdonjogi szempontból sem egységes; a várkastély és a kapuépület állami tulajdon, a kis kastély a megyei önkormányzat tulajdona. A várkastélyban nyílt meg az épület helyreállítása után a Rákóczi-szabadságharcot bemutató emlékkiállítás, a kapuépületben 1977-ben országos úttörőmúzeumot létesítettek, a kis kastélyban tanyasi kollégium működött, a várkastély körül a kuruc kor hőseinek szoborparkja létesült. A tanyasi kollégium időközben szükségtelenné vált.
A rendszerváltás lendületében 1990 tavaszán joggal gondolhatta a múzeum igazgatója és szakalkalmazottja, hogy az úttörőmúzeumra nincs már szükség. Elgondolásuk szerint a két épületben egy 1848-'49-es, illetve egy 1956-os kiállítást kellett volna létrehozni, hogy egy helyen, méltó környezetben, három közel azonos stílusú épületben mutathassák be az egész országból, sőt a határainkon túlról is egyre sűrűbben érkező látogatóknak három nagy szabadságharcunk emlékét.
1990 nyarán meglátogatta a Vay Ádám Múzeumot Göncz Árpád köztársasági elnök úr és egyetértett ezzel az elképzeléssel. A múzeum két alkalmazottja megkereste ebben az ügyben Für Lajos honvédelmi miniszter urat, azt is kérve, hogy a múzeumot támogassa, esetleg vegye is át a Hadtörténeti Múzeum. Az elgondolást támogatta a miniszter úr és személyes látogatáson a Hadtörténeti Múzeum igazgatója is. Később - a helyben tapasztalható ellenállás miatt - Raffay Ernő államtitkár úrhoz fordultak, meghívták önt is, kedves államtitkár úr, és akkor ön megígérte a Művelődési és Közoktatási Minisztérium segítségét az épület helyreállításához, pontosabban a kiállításokhoz alkalmassá tételéhez. A leendő 1956-os kiállítás épületének falában Fónay Jenő és Márton András tábornokok helyezték el az alapító okmányokat. Támogatta az ügyet dr. Takács Péter nyíregyházi, és dr. Szendrei László nyírbátori képviselőtársam - azóta az utóbbi a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára.
Mindez elégtelennek bizonyult a sikerhez. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága 1992. január 1-jén felmondott a három kiállítást leginkább szorgalmazó szakalkalmazottnak, 1993 februárjában az igazgatónak. A környékbelieket, a Vay Ádám Múzeum mintegy ezerfős baráti körét joggal nyugtalanította ez, és az, hogy részben a szoborpark területén építkezés kezdődött, a helyi hírek szerint gépkocsiparkoló létesült, a kis kastélyban kétágyas, fürdőszobás lakrészekkel épül újjá a tanyasi kollégium azzal az érthető szándékkal, hogy a nyári hónapokban szállodaként működjék. Teljesen érthető az is, ha kaszinóról, borpincéről, bálteremről suttognak a nagyközségben; és örömömre szolgál, hogy ezek a hírek megalapozatlannak bizonyultak.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ebben az ügyben nem történt jogsértés. Nem jogi, hanem erkölcsi és politikai ügy ez.
(15.00)
A konfliktus azok között robbant ki, akik az Úttörőmúzeummal ma is az úgynevezett szocialista hazafiságra kívánnák nevelni az odalátogató fiatalokat, és akik jelző nélküli hazaszeretre, valóságos történelmünk megismerésére. Szomorú, hogy azok szenvedtek vereséget, akik az Országgyűlés legelső törvényének szellemében gondolkodtak, terveztek, cselekedtek, és végül magukra maradtak.
Azért intéztem interpellációmat a miniszterelnök úrhoz, mert a kérdés rendezése tárcaközi, kormányszintű intézkedést igényel. A legcélszerűbbnek az eredeti elgondolás tűnik, a Hadtörténeti Múzeum kezelésébe kellene adni az épületeket, hogy megvalósulhasson ott három szabadságharcunk állandó kiállítása, kisugározva hatását az odalátogatókra, a határainkon innen és túl élő magyarokra, elsősorban a fiatalokra. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen anyagi nehézséggel küzdenek múzeumaink, ám tudjuk, hogy nemcsak kenyéren él az ember.
Bízom abban, hogy interpellációm végül nem rekviemnek bizonyul majd.
Elnézést kérek, elnök úr, az idő túllépéséért. (Taps.)
