SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kávássy Képviselőtársam! Nehezen értelmezhető az ön interpellációja. (Derültség.) Tudniillik ilyen jogcímekről - idézőjelben mondom a jogcímeket - beszél, hogy határozatok nélkül, ravasz módon, alattomosan, belső adminisztratív intézkedésekkel.
Azt szeretném önnek mondani, hogy amikor 1853-ban, akkor még osztrák császár, Ferenc József egy császári paranccsal elrendelte Magyarország telekkönyvezését, ennek nyomán meghozatalra került egy olyan telekkönyvi rendtartás, amelyikről nyugodtan lehet mondani, hogy rendszersemleges jogszabály volt. Tudniillik például olyan alapelvei vannak, mint az okirati elv, amelyet a szocializmusban sem tudtak nélkülözni - nem is volt rá megítélésem szerint szükség -, sőt a mai telekkönyvi ingatlan-nyilvántartás is alkalmazza ezt az elvet. Ebből pedig az következik, hogy tulajdonjogot bejegyezni a telekkönyvbe annak alapjául szolgáló okirat nélkül nem lehet.
Ehhez mérten azt gondolom, hogy itt ezek a "jogcímek" nem kerülhettek szóba, illetve ha ilyen turpisság előfordulhatott, annak leplezésére mindig valamilyen irat állt rendelkezésére, és a szocializmusban sem volt különösebb kunszt ilyet akármelyik termelőszövetkezet, vagy egyéb, ön által gazdálkodószervezetnek mondott egység részéről produkálni, és annak alapján, hogy abban milyen valós vagy valósnak mondott dolgok voltak, azt a földhivatal abból a szempontból nem vizsgálta, bejegyezte a tulajdonjogot.
Erről a kérdésről ennyit.
De attól tartok, hogy valami félreértésről van szó az ön esetében. Tudniillik amiről ön beszél, hogy a földkiadó bizottságoknak kellene ezeket az okiratokat produkálni, arra vonatkozóan szeretném azt mondani, hogy a földkiadó bizottságok a részarány-földtulajdon kérdésével foglalkoznak, ahol tehát már a termelőszövetkezeteken belül az illetőknek a részaránytulajdonuk megvan. Magyarul: semmilyen szükség nincs a tulajdonuk meglétének igazolására.
Amire ön hivatkozik a kiegészítő levelében, és ehhez az ügyhöz csatoltattam, ott egy ellentétes irányú mozgásról van szó. Nevezetesen nem arról, hogy az állampolgár tulajdonából a termelőszövetkezet tulajdonába került volna a földtulajdon, hanem arról, hogy a termelőszövetkezet elidegenített egy földtulajdont állampolgár részére, és ebből bizonyos Talabér Lászlóné vászolyi lakosnak keletkezett valamilyen sérelme.
Egyébként csak szeretném közölni önnel, hogy a megfelelő osztályunk vizsgálja ennek a konkrét panasznak a kérdését. És ez nem interpelláció tárgya, hanem az államigazgatási eljárás keretében, vagy legrosszabb esetben bírói eljárás során jogorvoslat körében megoldható kérdés.
Már most, ha így áll a dolog, akkor tehát ezekhez a részaránytulajdonokhoz semmilyen okiratra, vagy elveszett okiratra nincsen szükség mert akár a korábbi ingatlan-nyilvántartásban a termelőszövetkezeti tagok részére nyilvántartott részarányok igazoltak, hitelesen, közhitelesen telekkönyv által. Ez is egyébként telekkönyvi alapelv, a közhitelesség elve, ellenkező parancsig vagy bizonyításig mindenki azt hitelesnek köteles elfogadni, ha megnézi a telekkönyvet.
Azon tulajdonosoknál pedig - a 20 és a 30 aranykoronásokra gondolok -, akik a szövetkezeti átmeneti törvény alapján kaptak földtulajdont, ott maga a termelőszövetkezet állította ki a tulajdonjog bejegyzésének alapjául szolgáló okiratot.
Ilyen körülmények között tehát úgy tűnik, hogy okiratból nem szenvedtünk hiányt, és ehhez mérten megítélésem szerint valószínű, félreértésen alapul az ön interpellációja.
Én tisztelettel kérem, hogy gondolja át ön ezt még egyszer, és fogadja el a válaszomat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
