TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szíveskedjenek megengedni, hogy először egy ügyrendi észrevételt tegyek. Eszerint a belügyminiszter úrnak nem volt joga a Házszabály értelmében arra, hogy egy előterjesztett országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban érdemben nyilatkozzék, hiszen a Házszabályaink szerint erre csak az előterjesztőnek van lehetősége.
(15.20)
Nem is fordult elő soha, egyetlenegy esetben sem a Ház történelmében, hogy egy előterjesztett országgyűlési határozati javaslatot ne az előterjesztője indokoljon, hanem az, aki nem kívánja azt napirendre vétetni. Ez az egyik észrevételem.
A másik: én úgy hiszem, nem szorul különösebb okfejtésre az az álláspontom, hogy mindenfajta jogállamiság alapja az állampolgári jogegyenlőség. Az állampolgári jogegyenlőség azt jelenti, hogy a belügyminiszter épp olyan elbírálás alá esik, mint bárki. A különbség legfeljebb az, hogy a belügyminiszter nyilvánvalóan nem vizsgáltathatja ki, mondjuk, a beosztottaival az ellene szóló adatokat, tényeket, előterjesztéseket, hanem ezt egy pártatlan vizsgálóbizottságnak kell megtennie.
A kérdés az, hogy jogállami körülmények között, ha a belügyminiszter, az országos rendőrfőkapitány, a budapesti rendőrfőkapitány és helyettese ellen terjesztenek elő bármiféle adatokat - és itt legyen szabad megjegyeznem, nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz szellemi kondícióban van a belügyminiszter úr (Derültség.) , hogy nekem tulajdonítja ezt az előterjesztést. Tudniillik én nem teszek mást, mint a belügyminiszter úr rendőrtisztjei által közjegyzői okiratban foglaltakat országgyűlési határozati javaslati formában terjesztettem a tisztelt Ház elé, és ennek következtében a tisztelt Ház nem az én állításaimat, hanem Boross Péter miniszter úr volt rendőrtisztjeinek állításait kell, hogy megvizsgálja.
Az előterjesztés egyértelműen arra irányul, hogy a tisztelt Ház hozzon létre vizsgálóbizottságot. Mégpedig azért van ez az előterjesztés, talán indokolnom sem kell, mert a belügyminiszter fölött egyetlenegy olyan testület van, amely ezt a vizsgálatot pártatlanul el tudja végezni. Ez az Országgyűlés. Hát az Országgyűlésen kívül nincs olyan magas fórum, amely ezt megtehetné. Még a miniszterelnök úr sem, miután a miniszterelnöki felelősségnél fogva a miniszterekért a miniszterelnök tartozik helytállni. Ennek következtében a miniszterelnök sincs abban a jogi helyzetben, hogy a minisztere ügyét kivizsgálja. Tehát egyedül és kizárólag az Országgyűlés lehet az a fórum, amely ilyen ügyben vizsgálatot elvégez.
Ha a Ház úgy gondolja, hogy a belügyminiszter más elbírálás alá esik, mint bármely állampolgár, akkor nyilvánvalóan nem fog vizsgálóbizottságot felállítani. De akkor viszont ország-világ előtt kinyilvánítja, hogy nincs jogállamiság - sajnos - ebben az országban még, mert ha a belügyminiszter indítványozhatja azt, hogy a legfőbb ügyész vizsgálja ki az ő tevékenységét, akkor erre nekem az az észrevételem, hogy aki ismeri az államhatalmi ágak megoszlását, az tudja, hogy az államhatalmi ágak megoszlása körében az Országgyűlésnek, de az igazságügy-miniszter úrnak is - és kérem, hogy nyilatkozzék ebben a tekintetben a jelen lévő politikai államtikára, hogy én tévedek-e vagy sem - az a törekvése, hogy a szovjet típusú, teljesen szovjet rendszerre felépülő ügyészségi rendszert Magyarországon a jogállami keretek közé sorolja be. Na most már arról nem szólok, teljes tisztelettel kell mondanom, de az Országgyűlés előtt a tárgyilagosság érdekében el kell hogy mondjam, a legfőbb ügyész úr 20 évig volt MSZMP-s, és részben volt párttitkár és volt pártbizottsági vezető tag (Zaj.) hát az én meglátásom szerint nincs abban a helyzetben, hogy egy olyan vizsgálatot lefolytasson, amelyet az előterjesztés tartalmaz.
Tehát egész egyszerűen a jogállamiság kérdése merül fel itt: van-e Magyarországon jogállamiság vagy nincs? Ha van, akkor nem merülhet fel a kérdés, hogyha a belügyminiszter úrra négy volt rendőrtisztje igen súlyos tényállításokat tesz, és ugyanilyen tényállításokat tesz az országos rendőrfőkapitányra, a budapesti rendőrfőkapitányra és helyettesére, akkor ezeket a tényeket ki kell vizsgálni. De aki egy csöppet ismeri a tényleges jogrendet, az igazolhatja azt az állításomat, hogy bár a törvény szerkezetében az ügyészség elviekben valóban ellenőrző szerepet tölt be a rendőrség felett, de gyakorlatban ez fordítva van. Gyakorlatban a rendőrség már rég, évtizedek óta eluralkodott az ügyészség felett, és ez rányomta az egész igazságszolgáltatási struktúrára a bélyegét.
Ezért tehát lényegében a belügyminiszter úr nem tesz mást, és rendkívül szomorú vagyok, hogy a Házelnök úr, mielőtt az Országgyűlés döntést hozott volna, már szinte alájátszott a belügyminiszter úr ezen elképzelésének (Zaj.) hogy áttette az iratokat a legfőbb ügyészhez tényfeltáró vizsgálat végett.
Kérem, én tiltakozom ez ellen, erre a tényfeltárásra egyedül és kizárólag a Magyar Köztársaság Országgyűlése jogosult.
Tisztelettel kérem, szíveskedjék a Házat abban a rangjában megerősíteni, mely rangot a választóitól nyert, és eszerint minden ilyen legfelső szinten alkotmányossági jogkörben fölmerülő kérdésben, ha az nem alkotmánybírósági hatáskörbe tartozik, az Országgyűlésnek kell eljárnia. Ezért tisztelettel kérem, szíveskedjék a vizsgálóbizottság fölállítása iránti indítványom tárgyában szavazást elrendelni. Köszönöm, elnök úr.
