SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretnék valami félreértést vagy csúsztatást eloszlatni. Szó sincs arról, hogy itt a Földművelésügyi Minisztérium vagy Kánya Gábor találta volna ki ezt a problémát.
(18.50)
Az eredeti indítványban is szerepelt, nem ilyen formában, hanem olyan formában, hogy a földrendező bizottságok és a környezetvédelmi hivatalok egyezzenek egymással, azonban akkor a mezőgazdasági bizottság úgy látta, hogy ennek a dolognak két okból kell érvényt szerezni, és Kánya Gábort bízta meg, aki elvállalta, hogy ezt a problémát kidolgozza. (Dr. Zsiros Géza tapsol.)
Az egyik ok az, hogy a 19. § és amit most csinálunk, az végeredményben egy gittrágás, mert erre a világon semmi szükség nincs, két okból. Egyrészt azért, mert van egy kisajátítási törvény, aminek a segítségével a környezetvédelem mindazokat a területeket ma is a legszabályosabb és a legtörvényesebb úton-módon kisajátíthatja, amiről úgy ítéli meg, hogy társadalmi szinten jobb az, hogyha az állam tulajdonába kerül az a terület. Ez az egyik. A másik pedig az a tény, hogy amit Gyurkó miniszter úr mondott, Pap János megerősítette, mind a ketten azt mondták, és megadták a megoldást, hogy nincs itt, kérem, semmi probléma, mert így a 19. § nélkül is megoldható, és egyezség jön létre, és tulajdonképpen nincs semmi probléma. Hát ha egyszer törvény van a kisajátításra, másodsorban maga a környezetvédelmi miniszter úgy nyilatkozik, hogy tulajdonképpen nincs semmi probléma, akkor miért csináljuk ezt, amit most csinálunk? Ez bizonyos fokig érthetetlen.
Én megértem azt a nyomást, ami a hivatal részéről a miniszter úrra vagy a minisztériumra hárul. Ugyanis én nem szeretnék senkit megbántani, de én pontosan tudom, nem országosan, csak a magam választókörzetében és környezetében, hogy hogy néz ki az, hogy természetvédelmi terület. Először is ezeket a réteket, kaszálókat idáig a nagyüzem kaszálta gépekkel, és eszébe sem volt az, hogy ott fácánfészek vagy éppen fürjtojás van. Egy kicsit se törődött azzal. A magántulajdonos most fog vele törődni, mert számára a természeti érték valóságos értéket jelent. Azt is tudom, hogy nem az állam a legjobb gazda. És itt nem arról van most szó, hogy védjük a környezetet vagy ne védjük, hanem két környezetvédelmi szemlélet csap össze. Az egyik a környezetvédelmi bizottság és a miniszter úr által képviselt szemlélet, amelyik azt mondja, hogy az állam a jó gazda, az tudja legjobban védeni a környezetet. Én, Szabó Lajos képviselő azt mondom, és Kánya Gábor képviselőtársammal együtt azt mondjuk, hogy bizony, sajnos, ilyen módon, ahol az állam védi kizárólag a természetet, ott szemétlerakó hellyé válnak a környezetvédelmi területek vagy hitbizománnyá, a hivatali vezetők hitbizományává. És kérem, ez egy valóságos dolog, élő dolog. Ezt mi nem szeretnénk tovább így fenntartani.
A problémát az vetette föl, hogy a kárpótlási törvény végrehajtása során a környezetvédelmi hivatalok valami olyan fantasztikus kapzsiságról tettek tanúbizonyságot, hogy szerették volna maguk alá gyűrni a fél Magyarországot. Indokolatlanul! Mert hisz tessék elhinni, hogy az erdősávokban sem lenne az országutak mentén szemét, ha gazdája lenne annak az erdősávnak; a természetvédelmi területekről a Tisza-szélen nem vágnák ki a védett fákat, mert a hivatalnak az volna a feladata, hogy ellenőrizze a tulajdonost, hogy betartja-e a környezetvédelmi törvényt, nem pedig az, hogy hitbizományként használjon egy-egy területet, amit így vagy úgy lehet hasznosítani.
Most tulajdonképpen arról van itt szó, nem másról, hogy a hivatal ingyen szeretné a saját hivatali hatalmát erősíteni és gyarapítani az állampolgár rovására. Ebben mi, kisgazdák nem tudunk egyetérteni. Azért nem, mert mi úgy gondoljuk, hogy mi jobban védjük azzal a szemlélettel a természetet, mint ahogy az állam mint tulajdonos védeni tudja. Az államnak az a kizárólagos feladata, hogy tartassa be az Országgyűlés által hozott törvényeket. Ez legyen a hivatalnak a feladata, ne pedig az, hogy államosítani akar az állampolgár rovására, és hitbizománnyá akarja tenni azokat a területeket.
Én nagyon kérném a Környezetvédelmi Minisztériumot, a környezetvédelmi bizottságot, hogy ilyen módon is gondolja át. Én őszintén megmondom, számomra nagyon fájó érzés volt, amikor Kohl kancellárra és más, általam nagyon nagyra becsült urakra hivatkoztak. Kérem, nem Kohl kancellárral kell ebben a kérdésben megegyezni, hanem a magyar paraszttal kell ebben a kérdésben megegyezni. (Taps a jobb oldalon.) Azzal jussunk egyezségre, és tessék elhinni nekem, hogy ehhez nincs szükség erre a 19. §-ra. Egyébként ezt az általam nagyra becsült miniszter úr maga mondta, hogy nincs probléma. A problémák párbeszéddel megoldhatók, egyezségre lehet jutni. Nem olyan ember ám a magyar paraszt, hogy ne lehetne vele egyezségre jutni, ha téeszvezető, ha magángazdálkodó. Tudják azok, hogy mit jelent a környezet, és hogyha az állam felteszi nekik a kérdést, hogy te kárpótlásra jogosult, vagy te, részarány-tulajdonos, itt van ez a terület, de itt ám csak ilyen és ilyen feltételek mellett veheted birtokba vagy tulajdonba ezt a területet, vállalod-e ezt a feltételt, vagy nem vállalod, az nagyon hamar fel fogja azt mérni, egy pillanat alatt, hogy vállalja, vagy nem vállalja, és ha megkérdeztük a magyar parasztot, utána jöjjön oda az állam, és mondja azt, hogyha ez az ember nem vállalja ezeket a feltételeket, akkor hogy tudom én, állam a társadalmi érdeket érvényre juttatni.
Mi, kisgazdák feltétlenül ilyen szempontból kezeljük ezt a kérdést, annál is inkább, mert nagyon sok helyen megfelelő csereterület sincsen, és a Környezetvédelmi Hivatal bizony egy kicsit se szemérmesen, hanem nagyon szemérmetlenül tette rá a kezét olyan területekre, amelyeket már korábban is említettem, idáig bizony nagyon gátlástalanul gépekkel munkáltak, hasigatták traktorokkal; na, nem akarom ezt a részét tovább ragozni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
