SZARVAS BÉLA (MDF)
SZARVAS BÉLA (MDF)
SZARVAS BÉLA (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az összes közép- és kelet-európai ország, ahol a gazdaság központi irányítását a liberális piaci gazdálkodás váltja fel, kiemelt figyelmet szán a tb. jövőbeni szerepének. Ez kiterjedt az egészségügyi szolgáltatásoktól a táppénzen keresztül a nyugdíjellátás, a nyugellátás területére is.
Ami a nyugdíj ágát illeti, Magyarországon a jelenlegi tb. az elért jövedelmekhez viszonyítva elég magas nyugdíjat biztosít, de ennek költségei nagyok, és egyre inkább növekednek. A nyugdíjak összege viszont nem emelkedik olyan mértékben, amely a reálérték fenntartását biztosítaná. Ez a nyugdíjasok érdekeit erősen sérti, és nem jelenthet megoldást hosszú távon.
Az egészségügy területén ugyanakkor kívánatosnak tűnik, hogy a források elosztásával kapcsolatos bizonyos döntéshozatalok helyi szinten valósuljanak meg.
Az állami szerepvállalással párhuzamosan tehát szükséges a preventív egészségügyi szolgáltatások ösztönzése, például a háziorvosi rendszer, illetve egyéb alapellátási szolgáltatások fejlesztése, új források bevonása a privát egészségbiztosítás különböző formáin keresztül.
Az egyéni öngondoskodás előtérbe helyezésének gondolatát, amely az OECD 1988-ban publikált, hasonló tartalmú kiadványa, és az előrelépés elkerülhetetlen irányának tartott, felveti az Országgyűlés tb. fejlesztéséről szóló határozata is.
A vonatkozó törvénytervezetekben megfogalmazott szándék szerint a biztosítópénztárak vállalhassanak szerepet a kiegészítő biztosítás három területén: az egészségügyi, a táppénz- és a nyugdíjszolgáltatások területén is. Így a pénztárak három külön típusa jön létre: az egészség-, az önsegélyző és a nyugdíjpénztár.
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak formai jegyei között meghatározott jelentőségű e pénztárak önkéntes, demokratikus önkormányzati, nonprofit jellegű tevékenysége. Működésüket közgyűlés által megválasztott független testület, az IT vezeti, felügyeletét pedig egy felügyeleti hatóság látja el, melyért a Pénzügyminisztérium a felelős, s erre egy későbbi mondatomban majd szeretnék visszatérni.
A készülő törvény szerint a nyugdíjpénztárak elsődleges célja, hogy a befizetésekből nyugdíjjáradékot biztosíthassanak tagjaik számára. A nyugdíjpénztárak elterjedésével és növekedésével viszont jelentős intézményi befektetők jelennek meg Magyarországon is, amelyeknek a kisemberek pénzének biztonságos kezelése érdekében célszerű lesz követniük a befektetési tevékenységük szabályozását törvényilag is előírt diverzifikációs elvet, az egyoldalú függőség és kockázatok mérséklése céljából.
(11.30)
Ez a cél viszont csak adott vagyonérték feletti befektetések esetén térül meg gazdaságosan, mely egyben a pénzintézetek kamat- és szolgáltatási versenyét is beindítja.
Célszerű lenne ugyanakkor különbséget tenni a pénztár vagyonának befektetését végző szervezet jellege és alaptőkéje szerint is. Kockázatcsökkenés figyelhető meg a pénztár saját apparátusa által történt befektetés megtérülését, illetve bank vagy biztosító által végzett befektetési értékesülését összehasonlítva.
Célszerű lenne a törvényjavaslatban nevesíteni, hogy a pénztárak üzletmenetük kihelyezésénél kockázatcsökkentési elvek alapján milyen intézmények tevékenységét vehetik igénybe, és itt gondolok a bankok, biztosítók mellett befektetési alapokra is.
A törvénytervezet gazdasági jellegű módosítására, illetve kiegészítésére is szükség lenne két területen. Egyrészt arra vonatkozóan, hogy a nyugdíjalapba történő befizetés minimum tízéves időtartama előírásként jelenik meg.
Célszerű lenne, ha az 52 év fölötti egyéni nyugdíjbiztosítás megkötése esetén adókedvezményeket lehetne igénybe venni. Másrészt nem szabad szem elől téveszteni, hogy Magyarországon is gyorsan csökken a nagyszámú munkaerőt foglalkoztató munkahelyek aránya. Igazságtalan lenne, ha az önfoglalkoztatók - amelyekre már többen céloztak eddig - vagy az alig néhány emberes munkát adók kiszorulnának abból az adókedvezményből, amelyet a munkavállalók munkaadójuk társasági adókedvezményeként élvezhetnek.
Tendenciáját tekintve egy későbbi célként értékelhető ugyanakkor az ún. elismert nyugdíjpénztárak létrehozása, melyek már részben vagy egészben átvállalják a tb. nyugdíjígérvényét is.
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak második formája az önsegélyező pénztárak, melyek többféle pénzbeni szolgáltatást nyújthatnak, pl. kiegészítő táppénzt, kiegészítő családi pótlékot, gyógyszer-hozzájárulást stb.
Tagdíjként - évről évre a tervezett kiadásokhoz igazítva - a tagoknak ugyanakkora hozzájárulást kell fizetniük.
A biztosítópénztárak harmadik formáját képező egészségpénztárak különböző egészségügyi szolgáltatások vásárlójaként lépnek fel a szolgáltatást nyújtó intézmények között, szerződésnek megfelelően, és szerződésük területi alapon történik, tagdíj-differenciálás nélkül. Ilyen, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknak megfelelő intézmények sok európai országban megtalálhatók. Tapasztalataikra építve, a törvénytervezet kiegészítésével és rokon törvényekkel - biztosítási törvény, nonprofit törvény, tb.-törvény és talán a legfontosabb: az adótörvények - párhuzamos kiigazításával befolyásolható Magyarországon is, hogy lesz-e pénztármozgalom, s elterjednek-e az öngondoskodás fenti közösségi formái.
Ugyanakkor, mielőtt befejezném, szeretnék egy mondatban reagálni Soós Károly Attila egyik felvetésére - ugyan nincs benn. Soós Károly Attila felvetette, hogy a pénztárfelügyeletnek a biztosításfelügyelet részeként kellene működnie. Ez egyben jó ötlet és rossz ötlet is. Jó ötlet annyiban, hogy nem hozunk létre külön hivatalt, és a funkcionálisan összekapcsolható részek egymás mellé kerülnek. Rossz ötlet annyiban, hogy tapasztalhattuk a biztosításfelügyelet hatékonyságát akkor, amikor napjainkban szemmel látható, hogy a biztosítók árkartellbe álltak össze, és ezt sem a versenyhivatal, sem a biztosításfelügyelet nem tudta megakadályozni.
Ezek után nem tartanám logikusnak, és nem tartanám okos dolognak, ha az újabb hivatal létrehozását egyben a biztosításfelügyelet megerősítésével kapcsolnánk össze. Hanem helyette lenne egy külön gondolatom - ami már többször fölvetődött, csak nem szentelt a tisztelt Ház elég, illetve kellő figyelmet ennek -, hogy célszerű lenne ezeket a felügyeleti hatóságokat egységes rendszerben kezelni, és a már működő bankfelügyeletet és a már valamilyen módon működő biztosításfelügyeletet, a most létrehozandó pénztárfelügyeletet és az értékpapír-felügyeletet egységes egészként kezelnénk, s ennek megfelelően ezt a törvényjavaslatot is olyan módon tárgyalnánk, és olyan módon szavazná meg a tisztelt Ház, hogy ez a későbbiekben egy közös tömbként lehetne értékelhető, és nem kellene külön párhuzamos, olyan szervezeteket létrehozni, amelyek működése esetleg kétséges lenne. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
