BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat - összhangban a társadalombiztosítás fejlesztési koncepciójáról szóló 60/1991-es országgyűlési határozattal - az öngondoskodás új, szolidaritáson alapuló intézményét teremti meg, részletesen meghatározva a biztosítópénztárak alapításának, működésének, gazdálkodásának és állami felügyeletének szabályait.
Új intézményről beszéltem, holott a pénztáraknak több mint százéves hazai és nemzetközi múltja van. A hazai fejlődés megszakadt, de a nyugati kultúrákban a szociális biztonság általános rendszerén belül folyamatos maradt.
E tapasztalatokra építve mégsem egyszerűen a pénztárrendszer feltámasztásáról van szó, hanem egy olyan korszerű jogintézmény sajátos gazdálkodószervezetének megteremtéséről, amely az újjáformálódó, kötelező társadalombiztosítás és a modern üzleti biztosítás mellett, azok elemeit ötvözve és azokhoz szorosan kapcsolódva a szociális biztonság harmadik fontos pillérét jelentheti.
A pénztárak létrejöttével a hazai pénz- és tőkepiac fejlődése is új lendületet kaphat, hiszen a nyugdíjpénztárak megjelenésével olyan új intézményi befektetői kör lép a színre, amelynek szerepe a fejlett piacgazdaságokban jelentős, olykor meghatározó.
A törvényjavaslat átfogó szabályozását adja annak az új, a nemzetközi szóhasználat szerint úgynevezett harmadik szektorbeli intézményrendszernek.
A törvényjavaslat elején megfogalmazott fogalmak, működési alapelvek - úgy gondolom - segítik áttekinteni a rendszer lényegi kérdéseit. Ezek közül is szeretném kiemelni a társadalombiztosítási ellátásokat, illetve a munkanélküliek ellátásait kiegészítő pénztár fogalmát és a kötelező társadalombiztosítás ellátásait külön törvényi felhatalmazással, a kötelező társadalombiztosítás ellátásait átvállaló, úgynevezett elismert pénztár fogalmát.
Teszem ezt azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy maga a törvény csak a kiegészítő pénztárak létrehozására ad lehetőséget. Az elismert pénztár feltételeiről - a jelen törvényjavaslatnak megfelelően - külön törvényben kell rendelkezni. Ez a külön törvény a társadalombiztosítási törvény, amelytől majd az elismert pénztárak átvállalhatnak feladatokat.
A törvényjavaslat azért definiálja az elismert pénztárakat, hogy a társadalombiztosítás hosszabb távú fejlődése során a gondolkodásban jelen legyen a decentralizálás lehetősége oly módon, hogy a kötelező társadalombiztosítás szolidaritási elvét nem sérti, viszont hatékonyabb megoldást eredményez.
A törvényjavaslat első három fejezete a három pénztártípus, a nyugdíj-, az önsegélyező és az egészségpénztárakra érvényes közös szabályokat fogalmazza meg, amelyek magukban foglalják az alapítás feltételeit, a pénztárak szervezetét, a működési és gazdálkodási szabályokat, a pénztárak egyesülésére, megszüntetésére és felszámolására vonatkozó előírásokat.
Külön fejezet tartalmazza az egyes pénztártípusok speciális szabályait. A rendelkezések kitérnek arra, hogy a pénztárak közös érdek-képviseleti szervet, pénztárszövetséget hozhatnak létre, s törvényes lehetőség van arra is, hogy a pénztárak, fizetőképességük biztosítására, garanciaalapot képezhessenek.
Végül a tervezet szól a pénztárfelügyelet jogállásáról és hatásköréről, a pénztártevékenység engedélyezéséről és az eljárási szabályokról.
Tisztelt képviselőtársaim! A kölcsönös önsegélyezés iránti társadalmi igények jelenlétét mutatja, hogy az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az önigazgatáson és öngondoskodáson alapuló társadalmi önszerveződések száma.
Az államháztartási reform keretében az elosztási rendszerek átalakítási munkálatai során a nemzetközi tapasztalatok is egyértelműen alátámasztják, hogy szinte mindenütt megtalálhatók az önsegélyező pénztári formák.
A biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat előkészítését - főként az elmúlt év nyarától - kétirányú szakmai vita kísérte. Egyfelől az eredeti elképzelés szerint elismert pénztárak is létrejöhettek volna, olyanok, amelyek a kötelező társadalombiztosítástól vállalnak át feladatokat. A társadalombiztosítás megkezdődött reformja ma még nem alapozza meg rendszerszerűen a társadalombiztosítás és a pénztári intézmény szorosabb együttműködését, egybekapcsolását. Ezért - mint említettem - elismert pénztár e törvény alapján akkor hozható létre, ha a társadalombiztosítási törvényben ennek feltételei megfogalmazhatók.
Másrészt - s ez volt az erőteljesebb a vita során - az üzleti biztosítók részéről jelentkezett az üzleti biztosítási piacot féltő sokféle megnyilvánulás. A valóság, hogy a pénztárak közül a nyugdíjpénztár valóban konkurenciát jelenthet számukra, de ez éppen egy egészséges versenyt hoz létre piackonform alapon az állampolgárok érdekében.
E viták mögött meghúzódó jogos szakmai kérdésekre természetesen odafigyeltünk. Azokra is, amelyek a biztosítási törvényben látnák helyét valamennyi önkéntes biztosítási formának. A válasz erre egyértelmű, hiszen e törvényjavaslat már tavaly decemberben idekerült önök elé mint az önkéntes magánbiztosítások egyik formája.
Az üzleti biztosítók törvényi szabályozásának korszerűsített változata is, remélem, még ebben a félévben önök elé kerülhet. Azokból a vitákból pedig, amelyek a rendszer működési biztonságát kérdőjelezték meg, sokat tanultak a jogszabály előkészítői. A jelen törvény - meggyőződésünk szerint - már megfelelő választ ad ezekre a kérdésekre.
A biztosítópénztárak garanciális rendszere a tulajdonosi, gazdálkodási és fogyasztói funkciók egybeesésén alapul, s egymással összefüggő szabályozási elemekre épül. A garanciális elemek, amelyeket a törvény különböző részeiben fogalmaztunk meg, a következők.
A pénztári tevékenység engedélyköteles, a tevékenység megkezdésekor induló gazdálkodási tervet el kell készíteni.
A pénztári tevékenység művelése a szolgáltatásokhoz igazodó szakmai-személyi feltételekhez, illetve azokkal egyenértékű szakszolgáltatás igénybevételéhez kötött.
A szolgáltatás mértékét és feltételeit, a pénztári kockázatközösségi tagok jogait és kötelességeit - beleértve a szolidaritásvállalás kötelezettségeit is - a pénztár alapszabálya rögzíti. Így az alapszabály egyfelől általános és egységes szerződési okmányként, másfelől az autonóm pénztárgazdálkodás alkotmányaként funkcionál.
A pénztár operatív és stratégiai pénzügyi terv készítésére kötelezett, amelyet évenként meg kell újítania.
A pénztár a rendszeres tagdíjbefizetésekből, munkáltatói hozzájárulásból és a támogatók adományaiból közös pénztárvagyont képez.
A pénztár kötött alapgazdálkodást folytat, melynek során bevételeit elkülönített működési alap, szolgáltatásfinanszírozásra szolgáló fedezeti alap, valamint a szavatoló- és tartaléktőke-funkciót betöltő likviditási alap szerint meg kell osztania.
A működőképesség és a biztonságos szolgáltatás finanszírozásához szükséges tőkeháttér megteremtése érdekében a törvényjavaslat a pénztár tagjai részére várakozási időt ír elő, amely időszak alatt a szolgáltatások nem vehetők igénybe.
(10.20)
A pénztár a tagok követeléseit a tagdíjbefizetésekből képzett egyéni számlán köteles nyilvántartani. A tagok egyéni számlái az alapszabályban és a pénzügyi tervben együttesen meghatározott módon, csak egységes elvek szerint perelhetők be. A pénztári befektetések, a befektetési formák és befektetési közvetítők szerint kötelezően diverzifikáltak. A pénztár ügyvitelét és befektetési üzletmenetét a törvényi előírások betartása mellett vállalkozókhoz kihelyezheti, és e feladatokra más pénztárakkal közösen külön szervezetet is létrehozhat. A pénztár megállapodásai és a piaci szolgáltató szervezetekkel kötött szerződései felügyeleti jóváhagyáshoz kötöttek. A járadékszolgáltató pénztárak biztosításmatematikai mérleget kötelesek pénzügyi tervükhöz mellékelni.
A pénztárak likviditási helyzetét a felügyelet rendszeresen és esetileg is ellenőrzi. A likviditási helyzet megrendülése, illetve a működőképesség veszélyeztetése esetén a közgyűlés jóváhagyásával a pénztár közvetlen felügyeleti irányítás alá helyezhető. A pénztárak érdek-képviseleti szerve és felügyelete szakmai ajánlásokkal segíti a pénztárak munkáját. A pénztárak közös garanciális és szolgáltatáskiegyenlítő alapot működtetnek.
Úgy gondolom, hogy az itt megfogalmazott garanciák elegendők ahhoz, hogy ezek a pénztárak biztonságosan működjenek. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy e sokrétű garanciális szabályozás természetesen nem vállalhatja át a pénztárak, vagyis a tagok mint pénztártulajdonosok helyett azokat a gazdálkodási kockázatokat, amelyek a befektetések összeredményeként az egyes pénztáraknál a megtakarítások, illetve a nyújtott szolgáltatások értéktartásának eltérő mértékében jelentkezhetnek. Hiszen a maga nemében ez is piaci vállalkozás. Ez egyenesen következik a pénztárak nagyfokú gazdálkodási önrendelkezéséből és önkormányzati irányítási rendszeréből. Ugyanakkor a szabályozás a szélsőséges kötelezettségvállalás, a túlköltekezés és a működőképességet veszélyeztető stratégiai döntések ellen kellő biztosítékul szolgál.
Tisztelt Ház! Szeretnénk, ha az eljövendő nemzedékeknek gazdag nyugdíjpénztárai lennének, és a kötelező nyugdíjrendszer által garantált ellátások mellett az idős kor éveire történő külön takarékossággal a szociális biztonság szélesebb körű lehetne. Szeretnénk, ha az eljövendő nemzedékek egészségesebbek lennének, és az egészségpénztárak által intézményes teret nyerne a prevenció, vagy egyszerűen az eddiginél egészségesebb és kulturáltabb életmód. Szeretnénk, ha az öngondoskodás egyre inkább elterjedne, hogy állampolgári mivoltunkban ne csak az állami gondoskodásra szoruljunk, hanem például valamely önsegélyező pénztár tagjaként a különféle nehéz helyzetekre magunk is előre kalkulálhassunk.
Ezek a szempontok vezettek minket arra, hogy a szociális biztonság erősítésére - bizonyos adó- és társadalombiztosítási kedvezményekkel támogatottan - létrehozzuk az önkéntes kölcsönös biztosítási pénztárak intézményrendszerét. Jó szívvel ajánlom a tisztelt Háznak elfogadásra ezt a törvényt. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
