HOPPA JÓZSEF, DR. (MDF)
HOPPA JÓZSEF, DR. (MDF)
HOPPA JÓZSEF, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Annak a területnek vagyok képviselője, ahol ma még feketeszén-termelés folyik. Több mint száz éven keresztül adott megélhetési lehetőséget az ott élő emberek jelentős részének a szén. Így érthető, hogy a több generáción keresztül ebből a tevékenységből élők, de a bányászati szakemberek egy része is érzelmi oldalról közelít a szénbányászat kérdéséhez és mond véleményt magáról az energetikai koncepcióról is.
A szénbányászat gondjainak megoldását nehezíti a térségben az a tény is, hogy egy túlerőltetett iparosítás révén 1951-ben egy város született erre a tevékenységre - Komló -, ahova még 1988-ban is toboroztak bányászokat, és építettek lakónegyedet fogadásukra. Mivel az energiapolitikának szerves részét képezi a szénbányászat, amely választókörzetemben meghatározó jelentőségű, néhány percre én is kérem a megmaradtak figyelmét.
A tájékoztatóban fölvázolt középtávra szóló magyar energetikai koncepció minden főirányát tekintve alapos és felelős megközelítést mutat. Alkalmas kiindulópont a további programkészítésekhez, tervezésekhez, illetve a szükséges döntések előkészítéséhez és meghozatalához. A megfogalmazott energiapolitikai célok megítélésem szerint a nemzetgazdaság, de az egész társadalom szempontjából elfogadhatók. A felsorolt és egyben kifejtett irányelvek körét egy lényeges kérdéssel kiegészíteném. Stratégiai rangra kell emelni a hazai energiabázis elsőbbségének kérdését, ezen belül is kiemelt helyen kell szerepelni az energiaszektor foglalkoztatáspolitikai kérdésének.
Ezért örülök a gazdasági bizottság 7144-es számú módosító indítványának, amelynek támogatását kérem képviselőtársaimtól is.
A hazai energiabázis értékének kiemelésével egyidejűleg célozható meg több, egyébként is megoldandó feladat kezelése, mint a stratégiai készletezés, a költségek minimalizálása, vagy a foglalkoztatási kérdések jelentős feszültségek nélküli levezetése.
A többi stratégiai irányelv közül néhányhoz az alábbi észrevételt tenném.
Környezetvédelem. A környezetvédelmi beruházások, illetve a környezetbarát technológiák elterjesztése rendkívül tőkeigényes, amelyre hazai forrás aligha biztosítható. Idegen tőke viszont csak akkor jöhet szóba érdemben, ha a tőkemegtérülés az energiaárakban érvényesíthető. Ennek ma mind a termelői, mind a lakossági szférában jelentős korlátai vannak. Törekedni kell tehát arra, hogy a szigorodó nemzetközi előírások teljesítésére haladékot kapjunk.
Rugalmas rendszerfejlesztés. A mindenkori igényekhez történő alkalmazkodóképesség mellett kiemelkedő jelentősége van a stratégiai készletezésnek. Ez utóbbinak egyik legtermészetesebb módja a hazai nyersanyagbázis nyújtotta lehetőségek kihasználása. Fontos megjegyezni, illetve tudatosítani, hogy kőszén esetén a stratégiai készletek képzése nagyságrendekkel olcsóbban valósítható meg, mint egyéb energiák esetében.
Finanszírozás, külföldi tőkebevonás. A hazai tőkehiány miatt jelentős nagyberuházások csak külföldi tőke bevonásával valósíthatók meg, mely esetben azonban el kell fogadni, hogy a befektetett tőkék az energiaárakból megtérüljenek. Ezzel kapcsolatban feltétlenül el kell végezni egy olyan vizsgálatot, hogy az idő függvényében várhatóan hogyan alakul az ipar és a kommunális szféra teherviselő képessége az energiaárakkal szemben. Nyilvánvaló, hogy bizonyos szintig az energiaár-emelések késztető hatásúak a struktúraváltásra, illetve a hatékonyabb felhasználásra. Bizonyos szint fölött azonban a jelenlegi állapotok meghaladását ellehetetlenítik.
A tőkeigényességet csökkentheti, ha új létesítmények helyett a meglévőket korszerűsítjük úgy, hogy jobb hatásfokúvá, környezetkímélőbbé tesszük őket.
Kicsit részletesebben a szénbányászatról. A magyar energiapolitika egyik jelentős kérdése a szénbányászat, ezen belül is a mélyművelésű szénbányászat jövője. A bányászat jelenlegi helyzetének általános jellemzői: magas termelési költségek, beszűkülő piaci lehetőségek, romló munkaerőhelyzet, amelyen azt értem, hogy a közvetlen termelőhelyen alkalmazható dolgozókban hiány van, és nem megfelelő a föld alatti és a külszíni dolgozók aránya. Mindezekkel egyidejűleg az importliberalizáció a mélyműveléses szénbányászat számára megoldhatatlan kihívást jelent. Következmény: a mélyműveléses bányavállalatok felszámolás alatt állnak.
Nyilvánvaló azonban - és ezt az energetikai koncepció is tartalmazza, hogy a felszámolási folyamat vége nem lehet a mélyműveléses szénbányászat jelentős részének megszüntetése, amelynek legfőbb okai a következők. A mélyműveléses bányászat szénbázisra épült villamoserőmű kapacitáskiváltásának, vagy más tüzelőanyag-bázisra történő átállítása rendkívül tőkeigényes, amelynek forrásai a közeljövőben nem biztosíthatók.
Ezen erőműveknek általában kapcsolt rendszerben távfűtési alapellátási kötelezettségeik is vannak. Megszüntetésük csak párhuzamos kapacitások kiépítésével lenne lehetséges. Egyes monokulturális bányászati régiókban - ilyen például a Mecsekben Komló és környéke - kezelhetetlen foglalkozási helyzetet teremtene. A felszámolások költségei - humánköltségek, bányabezárás, erőműbezárás, rekultivációk stb. - jelentősek, átmenetileg meghaladhatják a szénbányászat veszteségeit.
Mindezek alapján a következő vizsgálatok elvégzése javasolható, amelyeket az energetikai koncepcióra tett javaslat nem céloz meg. A mélyműveléses szénbázisra épült erőművek tüzeléstechnikájának, illetve energiaátalakító rendszereinek korszerűsítése milyen ütemben és milyen forrásigénnyel lenne megvalósítható a jelenlegi infrastrukturális alapokon. A korszerűsítések számottevő kapacitásbővítésekkel is együtt járhatnak. A kapacitás korszerűsítés utáni megtartása mennyivel csökkentheti a készletezés és a diverzifikálás költségeit.
A fenti vizsgálatok után, illetve az előterjesztésben is megjelölt térségi és területfejlesztési vizsgálatok után lehet kellő megalapozottsággal dönteni arról, hogy hosszú távon célszerű-e a mélyműveléses bányászatot megszüntetni, vagy jobb nemzetgazdasági szintű eredményt ad annak megtartása. Mindenképpen bizonyos azonban, hogy középtávon a mélyműveléses bányászat jelentős részét meg kell tartani. Célszerű azonban a figyelmet felhívni arra is, hogy a szóban forgó szénerőművek korszerűsítése a szénbányászat hosszú távú visszafejlesztése esetén is jobb eredményt adhat az új kapacitások kiépítésénél. További előnye a szénerőművek korszerűsítés utáni megtartásának, hogy a készletezés az összes energiahordozó közül a legolcsóbban valósítható meg, de előnye az is, hogy a nyersanyag-beszerzési lehetőségek a gyakorlatban korlátlanok.
Elfogadható és célszerű az előterjesztésben is megfogalmazott szénbánya-szénerőmű vertikumok kialakítása szervezeti-tulajdonosi integrációval. Ezt a felsorolt három térségben - Mecsek, Mátra, Ajka - a lehető legrövidebb időn belül végre kell hajtani, ahol hosszú és középtávon is biztosítható lesz az alapanyag-ellátás bázisának megválasztása, továbbá a bányászat részére az a stabilitás, amely tevékenységüket tervezhetővé, kiszámíthatóvá teszi. Az elmúlt év utolsó negyedében ez a folyamat szerencsére felgyorsult.
S végezetül néhány gondolatot a mecseki szénbányákról is. A kokszolható feketeszén iránti igény az utóbbi időben megszűnt, amelynek következményeit a mecseki szénbányászat súlyosan megszenvedi. A kereslet csökkenésének oka a kohászati termelés visszaesése. A másik ok az, hogy a nagy kéntartalmú mecseki szén rontja a kohászati termelés hatékonyságát. A Dunai Vasmű is áttért az importra, amely az ő szempontjukból természetesen indokolt. A több szempontból is elhibázott liászprogram - amely mind a piaci lehetőségeket, mind a munkaerőhelyzetet tragikusan tévesen prognosztizálta - csődje után a Mecseki Szénbányák Vállalat szintén felszámolási folyamatba került. A sok száz milliós évenkénti működési veszteség a mélyműveléses bányászatban, illetve a rá épült, de jelentősen túlméretezett infrastruktúrák üzemeltetésénél keletkezik.
A tevékenységet vizsgáló külföldi tanulmányokból egyértelműen kitűnt, hogy a vállalat működőképességének biztosításakor a külfejtés mellett csak egy mélyműveléses bánya tartható meg. Az 1990-ben ekészült Szészek: Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ-anyag a szénbányászat átalakításáról azt tartalmazta, hogy Komló bányaüzemet 1994. január 1-jén be kell zárni. Örülök annak, hogy sikerült az illetékeseket meggyőzni arról, hogy a végleges döntés előtt érdemes még egyszer alaposan megvizsgálni a mecseki szénbányák átalakításának kérdését. Ezekre az új vizsgálatokra 1991-ben került sor. Így született meg az a kormánydöntés, amely Komló bányaüzemet részesítette előnyben, és biztosította fennmaradását az ezredfordulóig.
(19.20)
A kormánydöntést elsősorban a térségi foglalkoztatási helyzet kezelhetőségének biztosítása motiválta, ám gazdaságilag is elfogadhatónak mondható a határozat. A Komló Bányaüzem megtartása nagyobb termelési volumennel, a továbbfeldolgozás lehetőségeivel körülbelül 1200-1500 fővel több munkahelyet tart meg, mint a másik bányaüzem esetében lenne megvalósítható.
A már említett 3 térség mélyművelési bányászata jövőjének biztosítására született a 3530/1992. számú rendelet, amely döntött a szénbányák, szénerőművek szervezeti tulajdonosi integrációjáról. Ennek következtében a mecseki régióban is folyamatban vannak az integráció előkészítésének munkálatai. A létrehozandó vertikum természetesen nem lehet a korábbi két nagyvállalat egyszerű egymás mellé tétele. Nemcsak a termelői és infrastrukturális kapacitásoknak, szervezeti és létszámkeresztmetszeteknek kell megváltoznia, hanem a célfüggvénynek is.
Az új gazdasági társaságot egyetlen közös cél elérésére kell megszervezni, a villamos energiának, valamint a hőszolgáltatásnak, mint végterméknek, versenyképes áron kell megjelenniük a piacon a lehető legnagyobb számú munkahely megtartása mellett.
Az előzetes ütemezés szerint 1993. április 1-jéig létrejön az új gazdasági társaság, amelynek működőképessége biztosítva lesz, de stabilitását a következő években több tényező fogja meghatározni.
Mivel ezek a tényezők nemcsak a szénbánya, szénerőmű alkotta gazdasági társaság helyzetét határozzák meg, hanem ezzel összefüggésben az egész térség jövőbeni gazdasági, foglalkoztatási és szociális állapotát is, néhány kérdésre szeretném ráirányítani a figyelmet. A termelőkapacitások néhány éven belül történő széles vagy teljes körű felszámolásának a gazdasági kényszerűség ellenére merev korlátai is vannak. El kell kerülni a térségbeli súlyos foglalkoztatási feszültségek kialakulását. A felszámolás terheinek pontszerű megjelenését teherviselő hiányában ki kell zárni. Biztosítani kell a Pécsi Hőerőmű alapanyag-ellátását.
Az erőteljes kormányzati beavatkozás hatására a reálfolyamatok lényegesen és kedvező módon változtak, illetve változnak, amelyek a széntermelés fajlagos önköltségét komoly mértékben csökkentik. Ezek biztató jelenségek.
Reméljük, más vonatkozásban is a stabilitás felé halad majd a vertikum, és ad biztos hátteret a térségnek.
Ezekkel a gondolatokkal, kiegészítésekkel és kérésekkel együtt a koncepciót természetesen elfogadásra javaslom, és köszönöm a megmaradtak türelmét ebben a késői órában. (Taps.)
