MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF)
MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF)
MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A 80-as évek közepén az alapkutatások támogatásának drasztikus csökkenése időszakában Közép-Kelet-Európában elsőként jött létre hazánkban egy korszerű kutatástámogatási rendszer, az OTKA - az országos tudományos kutatási alap -, mindenekelőtt az egyetemi és a kutatóintézeti alapkutatások finanszírozására, elsődlegesen az akkori NSZK-beli tapasztalatok figyelembevételével.
E rendszer működése az elmúlt évek során nem volt mentes a megszokott mechanizmusoktól, kompetenciazavaroktól, sajátos hatalmi törekvésektől a hazai tudománypolitika, a kutatási szféra területén. Jelen törvény célja, hogy keretet adjon az OTKA további működésének, a maga eszközeivel hozzájáruljon a tudományos kutatás szabadságához, a tudományos kutatóhelyek autonómiájához, ugyanakkor segítse az egyetemek és a kutatóintézetek strukturális korszerűsödését, versenyképességét, átalakulását.
Zömmel alapkutatásokról lévén szó, lényeges az idézőjelbe tett "társadalmi" felhasználói szféra szerepe, a társadalom meggyőzése a ráfordítások szükségességéről, az elbírálás korrektségéről, ezért tettem javaslatot itt is a FEFA-hoz - a felsőoktatási európai felzárkózási alaphoz - hasonlóan a felhasználói szféra megjelenítésére az OTKA-bizottságban, illetve a kollégiumokban.
Ez nem nyerte meg a bizottság és az előterjesztő tetszését, de azt hiszem, hogy az eredeti előterjesztés vagy akár a bizottsági indítvány az OTKA-bizottság összetételére vonatkozóan is lehetővé tenné azt, hogy pl. a Kormány által felkért tagok között olyan tekintélyes, a kutatási szférában közvetlenül nem érdekelt személyiségek jelenjenek meg, akik biztosítanák ezt a társadalmi részvételt, a társadalmi közvetítő szerepet.
A másik fontos alapelv, a transzparencia, az áttekinthetőség, az átláthatóság, a projektértékelő és a kiválasztó tevékenység során - ennek fontosságára egyébként a tavalyi OECD-jelentésben is vannak utalások -, valamint a kutatói közösség közvetlen részvétele az értékelés folyamatában. Erre vonatkozóan javaslatot is tettem: nemcsak a szakterületi kollégiumokban, hanem a bizottságban is a kutatói közösségek ajánlásai alapján kikerülő kutatók képviselhetnék e szférát.
Ez a módszer, a tudományos fokozattal rendelkező kutatók közvetlen jelölési joga, úgy érzem, széles körű és demokratikus megoldás, egyébként az akadémiai bizottságoknál lényegében ez ma is alkalmazott gyakorlat. Ebből a javaslatkörből nemcsak a bizottság és a kollégiumok, de a zsűrik és a szakértők, jótállók adatbankja is feltölthető lenne.
(11.00)
E javaslatomat a bizottság, illetve az előterjesztő a kollégiumokra vonatkozóan támogatja. Az OTKA-bizottságnál a bizottsági indítványt kompromisszumos megoldásként támogatom, támogatjuk: ez legalább az MTA indokolatlan túlsúlyát szüntetné meg. Különösen addig indokolatlan az MTA, a Tudományos Akadémia privilegizált helyzete a támogatások odaítélésénél, amíg saját intézményhálózattal is rendelkezik.
Itt jegyzem meg, hogy a kutatói szférában működő hatezer tudományos minősített közül négyezer fő dolgozik a felsőoktatásban, ezernégyszáz MTA-intézetekben és hatszáz fő egyéb kutatóhelyeken. Ennek tükrében nem szerencsés a szektorális osztozkodás az alelnöki funkcióknál - gondolok itt a rektori konferencia vagy az MTA jelölési jogára vagy javaslatára: ez az oktatás és a kutatás korábban is csak részben sikerült kettéválasztását szimbolizálja. Nyilvánvaló, hogy csak kutatva lehet színvonalasan oktatni, és a kutatóintézeti szféra is gazdagodik az oktatásba történő bekapcsolódással.
Erről a bizottságban volt is vita, végül egy olyan javaslat született, hogy az eredeti előterjesztéshez hasonló, valamiféle kettős megoldás születnék az alelnökök jelölésénél. Tulajdonképpen ennek igazából nincs olyan nagy jelentősége.
Fontosnak tartom - fontosnak tartjuk - a bizottsági indítványban a külföldi szakértők bevonását az OTKA-bizottságba a főbb döntések meghozatalánál, de akár a szakterületi kollégiumok munkájába is bevonhatók lennének külföldi szakértők - ami az idegen nyelven történő pályázás kultúráját is terjeszthetné.
Lényeges - különösen mai helyzetünkben - a fiatal kutatók támogatása, a hazai karrier elősegítése, a külföldről hazatérők itthon tartása az OTKA bázisaiból finanszírozva, a pályázati célkitűzések megfogalmazásánál. Ilyen értelmű javaslatot tett is Szeleczky Zoltán - amit, tudomásom szerint, a jelentéstől eltérően, nem vont vissza -, az eredeti 70. pontra utalok. Ez a délutáni szavazásig talán még tisztázható lehet.
Az OTKA-bizottság fontos feladata kell hogy legyen még a felhasználás ellenőrzése, értékelése, a pályázatokat elbíráló szakértők jótálló felelőssége. Ehhez kapcsolódva, az OECD-jelentéssel is összhangban, fontos feladatnak tartom az OTKA-iroda megerősítését, a három szakterületi kollégium megfelelő kiszolgálását - profi kiszolgálását -, esetleg más külső szervek bevonását az OTKA-iroda munkájának segítésébe.
Összefoglalva: úgy érzem, ez a törvényjavaslat, illetőleg majdan a törvény - a bizottsági módosításokkal, amelyeket, remélem, miniszter úr is támogat majd, illetve néhány, a bizottság és az előterjesztő által már korábban is támogatott indítvánnyal kiegészítve - jó alapul szolgál a hazai kutatásfinanszírozás fejlesztésére, áttekinthetőbbé, demokratikusabbá tételére, versenyképes kutatóműhelyek kialakulására. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
