BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valamennyi felszólaló lényegében vita nélkül elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot, ennek megfelelően különösebb vitatnivaló nincs, mégis pár gondolat erejéig szeretnék visszatérni a délelőtt elhangzottakra, annál is inkább, mert ahogy ezt mondták is a felszólalók, nem sűrűn szokott a tisztelt Országgyűlés büntetés-végrehajtási kérdésekkel foglalkozni. Nem azért, mint hogyha kevésbé fontos ága lenne ez a büntető igazságszolgáltatásnak az anyagi vagy az eljárási jognál, hanem azért, mert valóban nehezen férünk hozzá a Parlament ismert elfoglaltsága mellett, a Parlament elé terjesztendő javaslatok körében ennek a kérdésnek a megvitatásához.
Mindenekelőtt szeretnék néhány szóval válaszolni Szigethy és Szájer képviselő uraknak arra a kritikájára - erősebben Szájer képviselő úr fogalmazta ezt meg -, amely szerint tulajdonképpen rendben van ez a javaslat, ez támogatandó, de végeredményben hiányolta azt, hogy ebből a javaslatból nem olvasható ki egy átfogó kriminálpolitikai koncepció, és általában azt kifogásolta, ami nincsen benne. Valóban, tisztelt képviselő urak, ebben a javaslatban arról kérünk döntést, amelyet a Kormány előterjesztett, arról, amit nem, arról nem kérünk döntést.
Nyilván az a Kormány álláspontja - és azt hiszem, ezzel nem nagy titkot árulok el -, hogy jelenleg, nemcsak azért, mert egy büntetés-végrehajtási tvr. módosítása kapcsán nem látunk arra jogszabályszerkesztésileg sem lehetőséget, hogy ebben kriminálpolitikai kérdésekre adjunk választ, hanem úgy ítéljük meg, hogy nem időszerű az itt felvetett és rendkívül sokirányú szakmai mérlegelést és kormányzati felelősséget is magával hozó döntéseknek a büntetés-végrehajtási eljárás szükségszerű módosítása kapcsán történő előterjesztése.
Tehát ami nincs benne, az nem feledékenységből hiányzik, hanem azért hiányzik, mert a Kormány más dolgokat másképpen priorál, úgy érzi, hogy a jelenlegi büntetőjog-politikának a jelenlegi anyagi jogi és eljárásjogi szabályok mellett történő végrehajtási szabályozása úgy jó, ahogyan ez a módosítással kialakult jogszabályban szabályozva lehetőséget kap.
Arra a kérdésre, amelyet szintén mind a két ellenzéki képviselő pozitív válaszadásra méltónak tartott, hogy tudniillik az el nem fogadott és sem a bizottság, sem a Kormány által nem támogatott indítványok közül miért aggódunk - felolvasom a javaslatot, Darvas Iván képviselő úr javaslattevő javaslatát - azért, hogy "a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka engedélyezheti az elítélt részére, az intézet arra kijelölt helyén az elítélt által megnevezett hozzátartozójával (így például házastársával, élettársával, jegyesével) való négyszemközti zavartalan, legalább egyórás együttlétet."
Nos, önmagából a szövegből is kitűnik, hogy önmagában aggályos lenne ennek az ilyen módon történő támogatása, de hát ennél többről van szó természetesen, hiszen ezt ki lehetne dolgozni szakszerűen is.
Úgy véljük azonban, hogy a magyar büntetés-végrehajtás szervezete - azok az elvek és célok, amelyeket a magyar büntetés-végrehajtás maga előtt kell hogy tartson, szem előtt kell hogy tartson - és általában a büntetőjog-politika tökéletesen elgendő eszközzel rendelkezik, különösen az itt javasolt félbeszakítás és eltávozás törvényi szintű szabályozásával arra, hogy az itt megjelölt célok, amelyeket képviselő úr ebbe a javaslatba indoklásként belefoglalt, megvalósíthatóak legyenek. Ennél többet nem tudunk - és úgy gondolom és remélem, hogy hosszú időn keresztül nem tudunk - vállalni, és azok a törekvések, amelyek külföldön egészen liberális felfogású büntetőpolitika mellett, a büntetés-végrehajtás intézménye parancsnokának lehetőséget adnak ilyenekre, nem mindenütt váltak be, sőt a mi tájékozódásunk szerint ezek inkább visszaszorulóban vannak.
Nem szeretnénk egy olyan ívet bejárni, amelyet mások már kipróbáltak és nem tartottak helyénvalónak, nem minden jó, amelyet ilyen értelemben 20-30 éven keresztül máshol kipróbáltak és nem tartják érdemesnek tovább fenntartani.
Ugyancsak visszatérve még a kritikák közül a mindkét képviselő úr által kifogásolt, nem támogatott módosítás támogatásának érdekében, hogy miért nem látjuk megvalósíthatónak - hasonlóan Kutrucz Katalin és Kiss György képviselők álláspontjával egyezően, tehát a bizottsággal ellentétben ez esetben -, hogy az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven köteles a büntetés-végrehajtási szolgálat az elítéltet, illetőleg a fogvatartottat a jogaira és a kötelezettségeire kioktatni, és miért nem látjuk ebben a körben a "beleegyezésével" szóval történő módosítás során annak a végeláthatatlan, megoldhatatlan és végrehajthatatlan esetnek a törvényi szabályozását, hogy a magyar büntetés-végrehajtás ügyféli körének százvalahány nyelven, anyanyelvet beszélő ügyfélköre beleegyezése kelljen ahhoz, hogy az amúgy jól ismert, évek óta itt-tartózkodása alatt és éppen amiatt, amiért a büntetés-végrehajtási intézetben van, jól tudott magyar nyelvet illetően ne lehessen arra lehetőség, hogy ezen ismertessék a jogait és kötelezettségeit, úgy gondolom, önmagáért beszél, hogy végrehajthatatlan és a büntetés-végrehajtási intézményre teljesíthetetlen terhet nem kívánunk a tisztelt Parlamenttel támogattatva elfogadtatni.
Végezetül az elhangzott aggályokból még egyet kiemelve, nagyon örülök annak és minden alkalomal igyekszem ennek hangot adni, amikor ellenzéki képviselők általában aggódnak arra vonatkozóan, hogy az igazságszolgáltatás gépezete nem fog-e megint összeroppanni valamilyen bírói hatáskör újonnan történő megfogalmazása vagy új bírói hatáskör létesítése miatt.
Megnyugtatom Szigethy képviselő urat és a tisztelt Parlamentet is, hogy ami a bírósági szervezet tekintetében az elmúlt három év során mind az infrastruktúra, mind pedig a létszámfejlesztés, mint a létszámfejlesztéshez elengedhetetlen előmeneteli és bérezési rendszer kialakítása érdekében történt, egyáltalán nem teszi veszélyeztetetté azt, hogy az amúgy is szakosított büntetés-végrehajtási bírók néhány fegyelmi ügyben történő jogorvoslati fórumkénti igénybevétele megvalósuljon. Készülünk erre a szerepre, megfelelő módon.
Azt azonban ugyanakkor, ugyanennek a gondolatnak a továbbfolytatásaként nem tudjuk elfogadni, hogy a fellebbezést a bírói határozattal kapcsolatban ne 5, hanem 3 nap alatt kelljen elbírálni, hiszen ez ugyanannak a dolognak a két oldala, tehát tulajdonképpen ellentmondó indítványok vannak itt ellenzéki oldalról beterjesztve. Mi konzekvensek vagyunk ebben.
Mindezek hangsúlyozásával, megköszönve a támogatást, megköszönve a kivételes és gyors eljárást, amellyel kapcsolatban még egy gondolatot kiemelnék, nehogy azt higgye itt bárki a felszólalásokból - különösen Szájer József képviselő úr felszólalásából, aki azt mondta, hogy nagy késésben van ez a jogszabály és sürgető szükségessége merült már fel -, hogy itt valami hiány pótlásáról van szó. Gyakorlatilag ugyanis a miniszteri rendelettel már évek óta ez a rezsim van rendszerben a büntetés-végrehajtásnál. Nehogy félreértse itt valaki, hogy az európai normák felrúgásával most utólag pótolunk valamit, ez működik, ezt kell törvényi szintre emelni. Mint elmondtam az expozéban, a kétféle jogforrás közül a miniszteri rendeletet nem tartjuk alkalmasnak az európai egyezményekben vállalt kötelezettségek elég széles körű, jelenleg, pillanatnyilag 17 ezres tábort érintő jogainak rendezésére.
Tehát megköszönve a figyelmüket, a javaslat támogatását, elfogadását kérem. Egy helyen, a bizottsággal ellentétben nem támogatjuk a módosítást, ez a bizonyos anyanyelvhasználattal kapcsolatos szigorító javaslat. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
