VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
VARGA JÁNOS, DR. (MDF) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem mindennapos dolog, hogy egy törvényjavaslat részletes vitájában egy képviselő nem a saját módosító indítványai védelmében, hanem más képviselőtársa vagy társai javaslata ellen emel szót. Én most ezt teszem. Két olyan módosító indítványról van szó, amelyeket bizottságunk, az emberi jogi bizottság elfogadott, sajnálatosan, és ez a körülmény a szavazás során talán több képviselőtársamat is megtévesztheti. Kőszeg Ferenc képviselő úrnak a 9611-es számon benyújtott két módosító indítványáról van szó, amelyeket tegnap a vitában részletezett, és buzgón ajánlgatott az Országgyűlésnek elfogadásra.
Miről van szó? A törvénytervezet szerint a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló kérelemről a belügyminiszter előterjesztése alapján a köztársasági elnök dönt. Ezzel szemben Kőszeg képviselő úr egyfelől elhagyni javasolja a "Belügyminisztérium előterjesztése alapján" szövegrészt, másfelől egy új bekezdéssel szándékozik - a szóban forgó - paragrafust kiegészíttetni. Ez az új paragrafus azt mondaná ki, hogy a belügyminiszter hat hónapon belül köteles a kérelmet a köztársasági elnök elé terjeszteni, ha pedig az előterjesztést megtagadja, akkor erről ugyanezen idő tartama alatt - most tessék figyelni - indoklással ellátott, ám a fővárosi bíróság előtt megtámadható határozatot kell hoznia.
Ez a javaslat vélhetően kettős tévedésen alapul. Először is feltételezi, hogy az eredeti szöveg nem kötelezi a belügyminisztert a kérelem továbbítására. Másodszor feltételezi, hogy a belügyminiszternek joga van a kérelem továbbításának megtagadására.
Valójában egyikről sincsen szó. A döntés joga kizárólagosan a köztársasági elnököt illeti, ebből következően minden kérelemnek eléje kell kerülnie, a belügyminiszter tehát nem zárkózhat el attól, hogy a kérelmet felterjessze. Ha ezt tenné, akkor csorbítaná a köztársasági elnök kizárólagos döntési jogát, maga a belügyminiszter viszont olyan jogot kapna, amellyel nem tanácsos őt felruházni. Hiszen a kérelem továbbításának határozati megtagadása gyakorlatilag döntéssel egyenértékű. Döntési jogot pedig képtelenség lenne a köztársasági elnök és a belügyminiszter közt megosztani. Kőszeg képviselő úr javaslatának fenti eleme csak jogi abszurdum, bár ahogy pestiesen mondják, ez sem semmi.
Másik része viszont életveszélyes csapda. Miért?
Tisztelt Országgyűlés! A magyar állampolgárság birtoklása nem olyan általános emberi jog, amely megszületése miatt a földkerekség minden lakosát megilleti. Ha az lenne, akkor elégséges lenne kimondani, hogy magyar állampolgár mindenki, aki annak tartja magát és ezen választását valahol bejelenti. Az állampolgárság birtoklása valójában olyan többletjog, amellyel nem csak élni, de visszaélni is lehet.
(9.50)
Korántsem mindegy, hogy a köztársasági elnök kinek ilyen irányú kérelmére mond igent. A kérelmezőnek érdemesnek kell lennie az állampolgárság elnyerésére, és lehetőleg elejét kell venni annak, hogy állampolgárságát visszaélésre használhassa fel.
Mindebből következik, hogy a döntés előtt meg kell győződni a kérelmező érdemességéről és lehetőség szerint arról, hogy nem áll fenn vagy rendkívül kicsi a visszaélés veszélye. Ehhez viszont az illetékes szerveknek időre van szükségük. Lehetnek esetek, amikor a kellő információk hamar beszerezhetők, és lehetnek olyanok, amikor mindez hosszabb időt igényel. Ezért e vonatkozásban bármely terminus előírása értelmetlen, sőt egyenesen kockázatos.
És mi van akkor, ha kiderül, hogy ilyen vagy olyan okból a kérelmező számára nem kívánatos megadni a magyar állampolgárságot? A törvénytervezetből következik, hogy a belügyminiszter a maga előterjesztésében megindokolja, hogy miért ajánlja a köztársasági elnöknek a kérelem teljesítését, illetőleg elutasítását. A köztársasági elnök mérlegelés után határoz, és döntése lehet az előterjesztéssel egyező, de el is térhet attól. Ez következik a törvénytervezet vonatkozó szövegéből, amely úgy hangzik, hogy a köztársasági elnök a belügyminiszter előterjesztése alapján, tehát nem az előterjesztésnek megfelelően vagy az előterjesztés szerinti formulát használja.
Azt, hogy a köztársasági elnök akár igenlő, akár nemleges döntését köteles lenne indokolni, csak helyeselhetően, sem a törvénytervezet, sem Kőszeg képviselő úr indítványa nem tartalmazza.
Ugyanakkor a kérelem előterjesztésének megtagadása esetén a képviselő úr a belügyminisztert indoklásra kívánja kötelezni. Vajon végiggondolta, hogy egy ilyen előírás milyen lehetséges következményekkel járhat?
Nyilvánvaló, hogy az indoklással ellátott határozatot a javasolt határidőn belül maga a kérelmező kapná kézhez, és ráadásul joga lenne a határozat bírósági megtámadására is.
Tisztelt Országgyűlés! Tessék elképzelni azt a helyzetet, amely előállana akkor, ha a belügyminiszter azzal lenne kénytelen a kérelem továbbításának megtagadását indokolni, hogy: uram vagy hölgyem, igényét azért nem továbbítom, mert kábítószer-csempészés gyanúja miatt megfigyelés alatt áll; vagy: vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy ön bűnszövetséggel áll kapcsolatban; vagy: tudjuk, hogy ön kém, de lefülelésével még várunk, mert a kapcsolatait is fel akarjuk deríteni.
Azt hiszem, nem kell tovább részletezni. Ha mindez törvénybe kerülne, vétenénk a magyar állam ellen, a magyar társadalom ellen, és feloldhatatlan dilemma elé állítanánk a mindenkori belügyminisztert. Ha ugyanis eleget tenne az előírásnak, akkor maga gátolná, sőt esetenként egyenesen lehetetlenné tenné az indoklásban rejlő információ kiadásával a nemzetbiztonsági és bűnüldözési szervek munkáját, ez pedig nem lehet a törvény célja. Ha viszont az előbbieket elkerülni akarva hamis indoklást fűzne elutasító határozatához - jó ügy érdekében ugyan, de rossz törvény miatt -, hazudozásra kényszerülne.
Hölgyeim és Uraim! Ne hozzuk lehetetlen helyzetbe a belügyminisztert, és utasítsuk el Kőszeg képviselő úr vonatkozó indítványait. Lehet, hogy ezt az ő saját védelmében is kérem és javaslom, hiszen Isten útjai kiszámíthatatlanok, tehát az sem zárható ki, hogy belőle is lesz még belügyminiszter. Köszönöm szépen. (Taps.)
