SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi viták során már kifogásolták, hogy a Belügyminisztérium képviselője ennek a nagyon fontos törvénynek a vitájában nem vett részt. Sajnos, ez a helyzet most sem változott. Örömmel kell azonban észrevételeznem azt, hogy legalább az Igazságügyi Minisztérium képviselője jelen van, mert a felszólalásom inkább neki szól, mint a Belügyminisztérium képviselőjének, különösen olyan vonatkozásban, amelyben az Igazságügyi Minisztérium az illetékes. Miért?
A jogalkotási törvény értelmében a jogszabályok összhangjáért, a jogszabályoknak az Alkotmánynak való megfeleléséért az Igazságügyi Minisztérium felel, és az Igazságügyi Minisztérium rendelkezik nemzetközi jogi főosztállyal is.
Felszólalásom a törvény egy olyan vonatkozását érinti, amelyet mi aggályosnak tartottunk az általános vitában, módosító indítványt terjesztettünk elő; azt hittük, hogy a módosító indítványunkra csak azért van szükség, mert elkerülte egy lényeges összefüggés a törvény előterjesztőinek a figyelmét, és meglepetéssel kellett tapasztalnunk azt, hogy ezt a módosító indítványunkat a Kormány képviselője az alkotmányügyi bizottság ülésén és a többi bizottsági ülésen sem támogatta.
Miről van szó? Az állampolgársági jog szükségszerűen államok kapcsolatát is tartalmazza, hiszen az állampolgárság megszerzése, a kettős állampolgárság létrejötte mind államok közötti kapcsolatot is eleve feltételez. Az állampolgársági jog ezért az egyik legtipikusabb példája a nemzetközi szerződések tárgyának. Sok nemzetközi szerződés, többoldalú nemzetközi egyezmény is foglalkozik az állampolgársági joggal. Mi az általános vitában kifogásoltuk azt, hogy miközben a törvény preambuluma hivatkozik arra, hogy meg kívánja teremteni a nemzetközi jog és a belső jog összhangját az állampolgárság tekintetében a törvényjavaslat, ugyanakkor hiányzik a törvény tervezetéből egy olyan lehetőség, hogy nemzetközi szerződés eltérhessen a törvényben foglalt rendelkezésektől. A magyar jogban több törvény - hivatkozom például a Büntető Törvénykönyvre - kifejezetten lehetőséget ad arra, hogy a jogszabály hatályát nemzetközi szerződések korlátozhassák. Azt hiszem, az állampolgársági jog tipikusan az az eset, ahol erre szükség van. Nem lehet ugyanis nemzetközi szerződéseket úgy kötni, ha a szerződéskötő kezét eleve megköti a belső magyar jog, attól eltérő tartalmú megállapodásba nem mehet bele. Ha belemegy, akkor a törvény ratifikálásakor szükségessé válik a magyar állampolgársági törvény módosítása is. Ennek a dilemmának a feloldása érdekében terjesztettük elő azt a módosító indítványt, hogy a törvény rendelkezéseitől nemzetközi szerződéssel el lehessen térni.
Ennek az indítványnak a kifejtéséhez hivatkoznom kell arra, hogy a jogalkotási törvény értelmében csak államközi nemzetközi szerződés köthető ebben a körben, amelyet az Országgyűlésnek amúgy is ratifikálnia kell; tehát az Országgyűlés a kontrollt nem engedi ki a kezéből, nem köthető olyan állampolgársági tartalmú nemzetközi egyezmény, amely az Országgyűlés akaratával ellentétes lenne. Ugyanakkor azonban nem célszerű, hogy minden esetleges nemzetközi szerződésben való eltérés a magyar jogban, tételesen az állampolgársági törvény keretében jelentkezzék. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzetközi szerződés adott államok vagy adott államcsoportok viszonyában a magyar belső jogtól eltérő rendelkezéseket tartalmazhasson az állampolgárságról. Itt fel szeretném hívni például a figyelmet arra, hogy e törvény értelmében automatikusan magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár leszármazottja. Ahhoz, hogy meghatározott külföldi országgal ettől eltérően megállapodhassunk az ő belső joguknak megfelelően, ahhoz ez a törvényi szabályozás nem ad lehetőséget. Ezért mindenképpen szükséges az, hogy a nemzetközi szerződések megkötéséhez ezt a kiskaput biztosíthassuk. Az adott államok belső jogával való összhang megteremtése érdekében a nemzetközi szerződések biztosításához ezt a lehetőséget meg kell adni.
Amikor a bizottságban ennek a vitája megtörtént, a Belügyminisztérium képviselője arra hivatkozott, hogy a nemzetközi szerződések amúgy is erősebbek a belső jognál, tehát a nemzetközi szerződések rendelkezéseit alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy a magyar állampolgársági törvény mit tartalmaz és mit nem. Nos, ez a szemlélet a nemzetközi jog és a belső jog viszonyában a monizmusnak felel meg. A monizmus - röviden, aki esetleg ezzel a kérdéssel nem foglalkozott - azt jelenti, hogy a nemzetközi jog, a nemzetközi szerződések rendelkezései automatikusan irányadóak a belső jogban is. Nem vitás, hogy például Szlovénia új alkotmánya tartalmaz ilyen rendelkezést, amely a monizmust alkotmányos elvvé teszi. Jelenleg a magyarországi helyzet nincs kellően szabályozva.
Mi, Szent-Iványi Istvánnal együtt tavaly februárban előterjesztettünk egy törvényjavaslatot, amelynek az lett volna a rendeltetése, hogy a nemzetközi jog és a belső jog kapcsolatát rendezze az 1989-es alkotmánymódosításnak, illetőleg az 1987. évi, jogalkotásról szóló törvénynek megfelelően. Az Országgyűlés akkor - az Igazságügyi Minisztérium napirend előtti felszólalására tekintettel - nem vette napirendre a javaslatunkat. Akkor elhangzott az az ígéret, hogy a Kormány is egy hasonló tartalmú törvényjavaslatot rövidesen előterjeszt. Sajnos, azóta közel másfél év eltelt, és ennek az újabb törvényjavaslatnak se híre, se hamva. Jelenleg tehát hatályban van az az 1982. évi törvényerejű rendelet, amely a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát rendezi. Ez azonban egyértelműen dualista alapon áll, azaz a nemzetközi szerződések rendelkezéseit külön belső jogszabállyal lehet kötelezővé tenni a magyar állampolgárok számára, így lehet beilleszteni a belső jogba.
Ebben az összefüggésben úgy tűnik, hogy a Belügyminisztérium képviselőjének az az indokolása, hogy a nemzetközi jogban rögzített eltérő megoldások amúgy is érvényesülnek a magyar belső jogban, jogilag téves. Nem lenne szerencsés, hogy egy jogi tévedés folytán a magyar törvényhozás egy olyan kétharmados törvényt hozzon meg esetleg, amely nemzetközi bonyodalmakat okozhat. Ezért én nyomatékosan megkérem az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét, hogy a Kormánynak a szavazás előtti álláspontja kialakításánál feltétlenül vegyék figyelembe ezt a nemzetközi jogi összefüggést, és szükség esetén a Kormány vizsgálja felül a bizottsági vitában elhangzott álláspontját ebben a kérdésben. Egyébként olyan körülmények állnának elő, hogy nemzetközi szerződést ettől a törvénytől eltérően aligha lehetne megkötni az állampolgársági jog körében.
A felszólalásomban nem kívánok részletesen kitérni egyéb kérdésekre, amelyekkel a tegnapi részletes vita során a képviselőtársaim már foglalkoztak. Elsősorban Kőszeg Ferenc, Vastagh Pál és Szelényi Zsuzsanna felszólalására hivatkozom. Föl szeretném azonban hívni a figyelmet néhány olyan körülményre, amely a bizottsági vitában hangzott el, és mivel a bizottsági vitában hangzott el, a Parlament tagjai többségének nincs tudomása az ottani információkról.
Egy rendkívül lényeges összefüggés az, hogy a korlátlan állampolgárság-örökölhetőség körében megkérdeztük a Belügyminisztérium képviselőjét az alkotmányügyi bizottságban, hogy bárki tudja-e, hány ember, milyen széles kör kerül abba az állampolgársági körbe, amelyet ez a törvény biztosít. Ez lehet néhány ezer, lehet néhány százezer, de lehet akár néhány tízmillió is.
(9.40)
Senki erre választ adni nem tudott.
Ugyancsak ebben a körben megkérdeztük azt, hogyha ilyen széles körben a mostani törvény is biztosítani kívánja az állampolgárság örökölhetőségét, akkor azokat a problémákat, amelyeket többek között Kőszeg Ferenc fölvetett, hogyan lehet megoldani. Akik nem voltak itt, fel szeretném hívni a figyelmüket arra, hogy Kőszeg Ferenc többek között arról is beszélt, hogy egyes magyarországi belső jogok - az egészségügytől kezdve a családi pótlékon keresztül, s még sorolhatnám - állampolgársághoz kötöttek. Ha korlátlanul biztosíthatók külföldi személyek számára ezek a jogok, akkor ezeknek beláthatatlan következményei lehetnének, akár a költségvetés oldaláról is. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem fognak jelentkezni, de a jog adott, tehát jelentkezhetnek. Itt nem Kőszeg Ferencnek a kiterjedt törökországi rokonságával akarom ijesztgetni a Parlamentet, amikor felvetette, ha ezek a gyerekek mind családi pótlékot kérnének, akkor az mit jelentene, arra sem szeretnék utalni, hogy esetleg olyan ösztöndíjakat vehetnének igénybe, amelyeket magyar állampolgároknak biztosítanak külföldön, és még sorolhatnám Kőszeg Ferenc példáit, de ezen a területen mindenképpen rendet kell csinálni.
A héten néhány interjú megjelent a sajtóban az állampolgársági jog és a választójog kapcsolatáról. Akik nyilatkoztak, nem vagyok meggyőződve, hogy tisztában voltak azzal a körrel, amelyet jelenleg senki nem tud megnevezni. A Belügyminisztérium képviselője szerint ez egy beláthatatlan kör, és legfeljebb csak adminisztratív eszközökkel lehetne megfogni ennek a végtelen kiterjedését.
Átmentem a következő témába, az adminisztratív eszközökre. A Belügyminisztérium képviselője azt mondta a bizottságban, hogy nem kell attól megijedni, hogy túlzottan sok ember jelentkezne ezekért a jogokért, mert eléggé nehézkes az eljárás, és az eljárás keretében, amikor az állampolgársági igazolást kiadják, akkor valószínűleg sok ember ezen kiszűrődne. Én ezzel a szemlélettel nem tudok egyetérteni, mert ha a törvénynél fogva illet meg valakit a magyar állampolgárság mint jog, akkor ezt a jogot a törvény biztosítja, és nem az, hogy a Belügyminisztérium ennek az igazolására milyen eljárást dolgoz ki.
Ezért feltétlenül el kell gondolkodni azon, hogy célszerű-e a továbbiakban is fenntartani a korlátlan örökölhetőséget, vagy pedig a korlátlan örökölhetőség korlátozására előterjesztett módosító indítványokkal komolyan kell foglalkozni.
Meg szeretném jegyezni ebben a körben, hogy ha például az 1994-es választásoknál lenne egy olyan bizonytalansági tényező, hogyha a választójogi törvény úgy módosulna, ahogy többen nyilatkoztak a különböző pártok képviselői közül, hogy valamennyi magyar állampolgár, aki ezen törvény alapján állampolgárságot kap, választójoggal is rendelkezzék, akkor egyszerűen senki nem lenne tisztában azzal, hogy hány embert illet meg ez a jog, hány ember kíván élni ezzel a joggal, és komolytalanná válhatna a magyarországi választás. Tehát ha itt nem állítunk valamiféle sorompót a korlátlan állampolgárság útjába, akkor aligha lehet komolyan tárgyalni arról, hogy ez a teljesen bizonytalan kör választójogot is kaphasson.
Összességében, amikor az általános vitában felszólaltam, akkor azzal fejeztem be a felszólalásomat, hogy lehet kétharmados törvényeket meghozni, hiszen az állampolgársági jogról előterjesztett törvény is olyan, hogy kisebb javításokkal elfogadhatóvá válik. Mi bíztunk abban, hogy ezekre a módosító indítványainkra nagyobb fogadókészség lesz a Kormány részéről. Nem vonom kétségbe, hogy több, eléggé fontosnak tartott módosító indítványunkat a Kormány támogatta, erről a tegnapi vitában már szó volt. Ugyanakkor azonban feltétlenül célszerű lenne, hogy a szavazás előtt egy olyan egyeztetésre kerüljön sor, amelyben az ellenzék még ki tudja fejteni a Kormány számára azokat a pontokat, amelyekben mindenképpen ragaszkodik a törvény módosításához, és amely nélkül nem tudja elképzelni, hogy ez a törvény megszülessék. Ezért kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy a szavazás előtt célszerű lenne egy ilyen egyeztetés, mert nem lenne jó, hogyha az állampolgársági törvénybe fektetett munkánk eredménytelen lenne, és néhány garanciális kérdésnek a megoldatlansága miatt az ellenzék nem lenne abban a helyzetben, hogy ezt a törvényt megszavazhassa. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
