FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az önkormányzatokról szóló 1990. évi törvény 8. §-ának (4) bekezdése, valamint a 112. § értelmében az önkormányzatok kötelező feladata, hogy 1994-ig biztosítsák az ország felnőtt lakosságának vezetékes vagy szállított, egészséges ivóvízzel való ellátását. Már most meg kell említenem: igen előnyös az, hogy az előterjesztett kormányprogram külön fejezetben foglalkozik a környezetvédelmi kérdésekkel is, mert ezek figyelembevétele nélkül a vízellátási kérdéseket sem lehet megnyugtatóan és hosszú távra biztosítottan megoldani.
A kormányprogramban utalás történik arra, hogy jelenleg több mint 400 olyan település van, ahová palackos vizet kell szállítani, mert az egyetlen vízadó réteg nitráttal elszennyeződött. Sajnos, az egész anyagban nincs utalás arra, hogy a nitrát vízből való eltávolítására bizony, van hazai tisztítási technológia, csak az lenne szükséges, hogy egy-egy nagyobb vízművállalat gondozza a kistelepüléseken üzemelő, automatikus működésre kialakítható kis víztisztítókat.
Az anyag a vízbázisok védelmével is foglalkozik. Eszerint a hiányos természetes védelmet ki kell egészíteni, vagy a meglévő vízbázist ki kell váltani. A magam részéről egyik megoldást sem tartom elfogadhatónak. A hiányos természetes védelem nem egészíthető ki. Geológiai méretű beavatkozást képtelenek vagyunk megvalósítani, például több négyzetkilométer területű vízzáró réteg létesítésével. Nem állunk olyan jól vízkészletben, hogy állandóan új vízbázisokat keressünk és tárjunk fel.
Egyetlen út: a meglévő vízbázisainkat feltétlenül, bármi áron meg kell védeni a szennyeződéstől. Meglévő ivóvízbázisaink nem reprodukálható kincset jelentenek, értékük pénzben nem fejezhető ki.
Alapvetően át kellene gondolni az egész eddigi, több évtizedes vízgazdálkodási problémát és politikát. Az állam és részben a lakosság támogatta a vízellátás fejlesztését, de a csatornázásra már nem maradt pénz, holott a lakosság hajlandó lett volna nagyobb áldozatokat is hozni a vízellátás érdekében, s államilag inkább a csatornázást kellett volna - és kellene ma is - támogatni. Sajnos, a jelenlegi önkormányzati törvény még mindig a korábbi szemléletben készült.
Változtatni kell az egész szemléleten, így egyetértek Hatvani Zoltán javaslatával, amely szerint ezt a javaslatot - a kormányelőterjesztést - indokolt lenne visszavonni és átgondoltan újra beterjeszteni.
A vízellátás befejezésén túl jelentős anyagi eszközöket kell fordítani - mint említettem - a csatornázásra, a szennyvíztisztításra és a vízkészletvédelemre. Ennek érdekében kellene fejleszteni a céltámogatási rendszert, és az 50%-nál többet is kellene adni a csatornázási, szennyvíztisztítási és vízkészletvédelmi feladatokra.
A vízminőség-javítással kapcsolatosan részemről alapvetően nem értek egyet az új vízbázis-bekapcsolási szemlélettel. Ez a téma elsősorban a Békés megyei arzénos vízbázisokkal kapcsolatban merül fel a leghangsúlyozottabban. Itt kell megemlítenem Pelcsinszki Boleszláv és Deme Zoltán javaslatát, amely előirányozza, hogy azokon a területeken - így például Békés megyében -, ahol már elkezdődött egy fontos beruházás, az kerüljön minél előbb megvalósításra, és ennek a pénzügyi fedezete feltétlenül biztosítva legyen.
Az arzénes vizekkel kapcsolatban egyébként arról van szó, hogy a megye északkeleti, legsűrűbben lakott része - így Békéscsaba, Gyula - a Körösök hordalékkúpjából nyeri az ivóvizet. Ez a hordalékréteg a geológiai korokban keletkezett, a mai terep alatt 100-200 méter mélyen helyezkedik el, jó vízadó réteg, de - a kinyerhető víz metángázzal, vassal, mangánnal, arzénnal és, a legutóbbi vizsgálati eredmények alapján, jóddal is - erősen szennyezett. Ezért már több mint tíz éve megkezdődött a kutatás a megye déli részén, az úgynevezett Maros-hordalékkúpon, jobb minőségű vízkészletek feltárására. Sikerült is víznyerő területet találni, és ezekben több nagy teljesítményű kúttelep is létesült, összesen mintegy napi 100-120 ezer köbméteres kapacitással - elméleti kapacitással. Ezért most, érdekes módon, Békéscsabán és térségében nem építették meg a vas-, mangán- és arzénmentesítő víztisztító berendezéseket: a kutakat leállították, és mintegy 20 kilométer távolságról távvezetéken látják el ezeket a városokat relatíve jó minőségű ivóvízzel.
Hosszú távon azonban ennek az a súlyos következménye lehet, hogy az igénybe nem vett rétegek vize az új vízbázisok felé fog áramlani, s a ma viszonylag tiszta vizű vízbázisok el fognak szennyeződni.
A Körös- és Maros-hordalékkúpok között ugyanis nincs geológiai eredetű vízzáró, elválasztó fal. A Maros-hordalékkúpon létesült vízbázisok vizében is, eredetileg is kimutatható a minimális arzénszennyeződés. Az elmúlt évek szivattyúzásának hatására máris több méter nyomáscsökkenés észlelhető ezeknél a kutaknál. Így, ha nem is azonnal, de idővel, a szennyezettebb vizek átáramlása reálisan várható. Szükségesnek tartom ezért a Körös-hordalékkúp vízbázisán a komplex víztisztító műveket megvalósítani, a vízadó réteget folyamatosan igénybe venni.
Ennek a vízbázisvédelemnek a fontosságát szeretném hangsúlyozni, és azzal egyetértek, hogy a kormányprogram is utalást tesz erre. Sajnos, a gyakorlati végrehajtást ugyancsak a pénzhiány akadályozza: csak csatornázással a vízbázisvédelmet nem lehet megoldani, sok egyéb szennyezéssel is számolni kell.
Az egyik új, ugyancsak Békés megyei vízbázis védőterülete 1500 hektár lenne - nem tudják megoldani. Ehelyett, sajnos, inkább egy új fogalom kerül bevezetésre: a mérlegelt védelem elve, amely a jövőre nézve sok veszélyt rejt magában.
Az anyagban történik utalás a Phare-programra, de ez még csak egy nagyon fontos felmérést jelent - a végrehajtása még elég távol van.
A kormányprogram befejező része előirányozza az új Phare-program-projekt csatornázási és szennyvíztisztítási alaptervének kormányszintű megvitatását. Az előirányzott határidő korainak tűnik, mert tudomásom szerint a pályázatok elbírálása még nem történt meg - így a munka még el sem indult.
Végezetül: indokolt, hogy nevezzünk meg egy fokozottan veszélyeztetett területet - például, ilyen esetben, a Pelcsinszki-Deme páros által jelzett Békés megyei területet, de akár a borsodira is utalhatnék -, és a végső megoldás az, hogy ha ez az országgyűlési határozat visszavonásra kerülne, és szakértői alapon, feladat-rangsorolással készítenének új tervezetet, és terjesztenék ezt be az Országgyűlés elé.
Befejezésképpen engedje meg, elnök úr, hogy megemlítsem: a kormányprogramban "átfogó nemzeti szennyvíz-elvezetési program"-ról van szó. Az a véleményem, hogy a szennyvíz-elvezetés rendkívül fontos dolog, de nem kell mindent feltétlenül "nemzeti"-nek nevezni Magyarországon: tökéletesen megtenné az "átfogó szennyvízelvezetési program" kifejezés is. Ha lehet, a kormányjavaslat előterjesztőinek figyelmébe ajánlanám, hogy ne degradáljuk, ne alacsonyítsuk le a "nemzet" szót. Köszönöm. (Taps.)
