NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. A közoktatási törvényben van egy stratégiai jelentőségű kulcsfogalom, a mindennapos testedzés. Ez nem új fogalom, régóta szorgalmazzák - nem sok sikerrel a feltételek hiánya miatt. Ennek ellenére nagyon üdvözlendő, hogy ez a törvényben szerepel. Mindenképpen egy jelentős előrelépés lehetőségét rejti magában.
Miért támogatom ezt a kezdeményezést? Engedjenek meg néhány gondolattal szakmai előzetest tennem.
A gyermek testi fejlődésében vannak úgynevezett kritikus fejlődési periódusok. Ez azt jelenti, hogy bizonyos életkorban a gyermek sokkal gyorsabban, dinamikusabban nő, fejlődik, mint más életkori szakaszokban. Egy példát mondanék. A keringés-, légzésfunkciók szempontjából annyira fontos szív és tüdő volumene 13-14 éves korig nagyon dinamikusan, nagyon gyorsan nő - akkor, ha ezt a volumennövekedést mozgásingerek, külső terhelések is alátámasztják. Egy mozgásszegény életmódot folytató gyermek tüdővolumene, szívvolumene nem fejlődik olyan nagyságra, mint amilyenné fejlődhetett volna, mint amilyenre a genetikus adottságai képesítették volna. Tehát ez van a háttérben.
(12.00)
Miután a 6-10 éves életkorban, az alsó tagozatban a gyermek testi-lelki fejlődésének legdinamikusabb szakaszát éli át, ezért ebben a korban a mindennapos testedzés, a gyermeknek felfrissítő tornája - nem is órarendbe beállított teljes óra testnevelés, hanem a négy órát követő vagy a közbeiktatott testedzés - óriási jelentőségű.
A sporttal kapcsolatban. A sport testfejlődésre, személyiségfejlődésre gyakorolt pozitív hatását ma a szakközvélemény evidenciaként kezeli. Nem is ezzel szeretnék foglalkozni. Hanem inkább azzal, hogy a magyar diáksport, az iskolai sport feltételeit, lehetőségeit, tehát létesítményfeltételeit, anyagi forrásait jól használjuk-e fel. Az oktatási bizottság legutóbbi ülésén nem tudtunk tárgyalni például a diáksportról, mert egyeztetési nehézségek voltak. Nagyon csodálkozom azon, hogy a Kormánynak nincs egy egyeztetett diáksport-politikája. Tehát azokat a lehetőségeket, amelyekkel mi rendelkezünk, azokat optimálisan fel kell használni.
Nagyon sok országban az iskolai testnevelés hatékonyságát egy mutatóval jellemzik, azzal a mutatóval, hogy hányan sportolnak 18-19 éves korban. Tehát amikor kijön a rendszerből, az outputon egyetlenegy mutató van, a rendszeresen sportolók száma. Ez Németországban - egy hete jártunk Németországban - 33%. Nálunk 8-10 az első-második gimnáziumban, a végzősöknél már 7, és egy pécsi vizsgálat kimutatta, hogy az ötödéves orvosegyetemi hallgatónők 0,2%-a sportol. Tehát ez a hatékonysága tulajdonképpen az iskolai testnevelésnek; természetesen nem a testnevelő tanárok hibájából, ez egy sokkal komplexebb problémakör. Tehát az, hogy sportolnak-e a diákok, rendkívül fontos kérdés, mert csak azt fog felnőtt korában végezni, gyakorolni, amit készségszinten megtanult. Ne toborozzunk röplabdára, labdarúgásra, tornára, atlétikára 20-22 éves embereket, akiknek az alapvető készségük nincs meg ezeknek a sportoknak az űzésére. 22 éves korban nem fog kimenni frusztrálni magát röplabdázni, nem üt a labdába. Nem fog sportolni! Mikor sportol? 11-15 éves korában, ha sportol. Ha sportol, és ezt készségszinten elsajátítja, majd dörömböl ő a munkahelyen vagy az egyetemen, hogy hol lehet sportolni. A Műszaki Egyetemen egy felmérés, illetve egy vizsgálat szerint 12-15% önként jelentkezik az első évben, hogy szeretne sportolni, és igyekeznek megadni a lehetőségeket ehhez. Hát most nehézségek vannak. Nem biztos, mondja egy kolléga, s ez teljesen így van, de biztató jelek mutatnak arra, hogy a világkiállítás miatt nem csökken az egyetem létesítményhelyzete, hanem talán valamit még nő is.
Amit még szeretnék megemlíteni: olvastam a minisztérium testnevelési és sportkoncepcióját - amit azért elolvastam, bár levettük a napirendről, mielőtt beérkeztek volna az érintettek, én azért elolvastam. Abban szerepel egy számomra irritáló megjegyzés és egy elsietett intézkedésre tett javaslat. Nevezetesen azt javasolja ez a koncepció, hogy ne a megyei sportszövetségek irányítsák a versenyeket, hanem a regionális oktatási központok. Kérem, hát ezek még fel sem álltak. Ott még nincsenek sportszakemberek. Ott még nincsenek sportszövetségek. Mit tudnak azok segíteni a diáksportban? Ne zavarjuk a meglévő, viszonylag elfogadható állapotot, ne siessünk, semmiről nem késünk le. Tehát ezt javaslatként mondom. Bár a törvényben ez nincs bent, de az ajánlásban benne van, amelyik el fog jutni az illetékesekhez is. A ROK-ok vezetőinek a szociális intelligenciájában egész biztos, hogy nem fogok csalódni, ők fognak majd intézkedéseket tenni, és megindul a harc a megyei szövetség és a ROK között, mint ahogy most megindult a nézeteltérés a minisztérium és az OTSH között, aminek a tanúi voltunk. Ezt mindenképpen el kell kerülni, el is lehet kerülni. Mindenkiben megvan a jóindulat, mindenkiben megvan a megértés, ezt normális körülmények között és szakmailag megfelelően meg lehetne oldani.
Befejezésül: nagyon szép tervek vannak a közoktatási törvényben, csak támogatni tudom, abban bízva, hogy az anyagi források is rendelkezésre állnak. Mert a törvényben lévő tételezéshez még nincsenek meg a feltételek, ha esetleg nem tudnánk. Tehát jó ez, azonban mint a szakmunkásképző intézeteknél is említettem, ott még csak 49%-os a tornaterem-ellátottság, tehát itt még sok mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a diákok mindennapos testedzése valósággá váljon, amit én nagyon szeretnék, és mi az SZDSZ részéről is ehhez minden támogatást megadunk. Köszönöm szépen. (Taps.)
