KOVÁCS GÁBOR, a KDNP vezérszónoka:
KOVÁCS GÁBOR, a KDNP vezérszónoka:
KOVÁCS GÁBOR, a KDNP vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt azt vallja, hogy az ország jövője elsősorban az ifjúság szellemi és lelki erőinek kiteljesedésétől függ. Ezért olyan oktatási rendszert akarunk, amely széles körben biztosítja a gyermekek és a fiatalok nevelését és oktatását annak érdekében, hogy felnőttkorukban az erkölcsi normákat ismerő, elfogadó és annak megvalósítására törekvő, képességükhöz és szorgalmukhoz képest minél műveltebb, szakmailag képzettebb és a demokrácia elvei szerint gondolkodó állampolgárai lehessenek a társadalomnak.
Oktatáspolitikánk kiindulópontja, hogy az iskolában a nevelés és az oktatás elválaszthatatlan egymástól. A pártállam egyik nagy bűne az volt, hogy rombolta azt az értékrendet, amely a magyarságot a keresztény Európához kapcsolta s egy évezreden keresztül nemzeti fennmaradását biztosította.
Ennek az lett a következménye, hogy a nemzet a politikai, társadalmi és gazdasági válság állapotába jutott, amelynek egyik gyökere az erkölcsi válság. Az erkölcsi válság leküzdésében, az erkölcsi megújulásban fontos feladat jut a nevelési és oktatási intézményeknek, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt meghatározott erkölcsi eszmények és értékek érdekében kívánja a magyar oktatáspolitikát befolyásolni.
Az iskolában minden tanuló részesüljön erkölcsi nevelésben, és akik azt igénylik - önkéntes alapon -, hit- és vallásoktatásban. Természetesen, mint kereszténydemokraták, örülünk annak, hogyha ezt az erkölcsi megújulást mind a tanárok, mind a tanulók körében minél többen a keresztény értékrend alapján képzelik el.
Támogatjuk mindazokat a törekvéseket, amelyek ezt a célt az alkotmányos rendünkkel összhangban elő kívánják segíteni. Emellett nehéz magyar iskolát elképzelni úgy, hogy nevelését és oktatását ne járja át a nemzeti azonosságtudatra, a hazaszeretetre való nevelés.
A nemzeti megújulás alapfeltétele ugyanis az ezen a téren társadalmunkban tapasztalható közömbösség felszámolása. Új történelmi korszakunk kezdetén ki kell alakítani a nemzeti azonosságtudat és Európa-tudat összhangját is, az egységesülő Európához való csatlakozás és a nemzeti identitás ugyanis kölcsönösen feltételezik egymást.
Az egészséges politikai légkör kialakítása céljából a tanulókat közéletiségre kell nevelni, meg kell ismertetni velük a demokrácia alapelveit és intézményrendszerét. Csak egy igazságosságra törekvő, a szabadság és tolerancia szellemében tevékenykedő, új nemzedék lesz képes sorsának felelősségteljes alakítására.
Végül a Kereszténydemokrata Néppárt olyan oktatási rendszert akar, amely tiszteletben tartja az ENSZ gyermeki jogokra vonatkozó alapokmányát. Így tiszteletben tartja a gyermekek azon jogát, hogy csak életkoruknak, adottságaiknak megfelelően legyenek terhelve, hogy megkapják az iskolában azt a lehetőséget, hogy maximálisan kifejleszthessék képességeiket.
Az elmondottakat összegezve, a Kereszténydemokrata Néppárt szerint a közoktatás célja, hogy a gyermekeket képességeik és szüleik kívánsága szerint olyan oktatásban és nevelésben részesítse, amely a serdülőkoruk végére lehetővé teszi, hogy a társadalmi beilleszkedésre alkalmas, művelt, fejlett erkölcsi érzékkel rendelkező állampolgárokká váljanak, illetve továbbtanulás keretében szaktudást, esetleg felsőfokú végzettséget, képesítést szerezzenek.
Ezt egy olyan közoktatási rendszerben látjuk megvalósíthatónak, amely teljesíti a közoktatás feladatait, alkalmazkodik a gyermekkor változó sajátosságaihoz, a család törekvéseihez és a társadalmi elvárásokhoz. Azt akarjuk, hogy a közoktatási rendszerben a központi irányítás, az önkormányzatok és az önállósággal rendelkező iskolák közti ésszerű és harmonikus hatalom- és feladatmegosztás érvényesüljön.
Az új oktatási rendszer megteremtésekor építeni kell az értékes magyar hagyományokra és a nyugat-európai mintákra.
Még mielőtt rátérnék a közoktatási törvénytervezet általános értékelésére, meg kívánom állapítani, hogy a törvénytervezet részben az önkormányzatokról, illetve az önkormányzatok feladat- és hatásköréről szóló törvények - az 1990. évi LXV. törvény és az 1991. évi XX. törvény - következményeként igen széles körű, az eszményinél talán szélesebb körű jogosítványokkal és így erkölcsi felelősséggel ruházzák fel a közoktatásban az önkormányzatokat.
A Kereszténydemokrata Néppárt ezzel kapcsolatban reméli, hogy az önkormányzatok felelősségük teljes tudatában helyesen fognak majd élni ezekkel a jogosítványokkal. Többek között az iskolák önállóságát is tiszteletben kell majd tartaniuk az érvényes jogi szabályozás keretében.
A jelenlegi törvénytervezet, melynek eredeti koncepciója is közel állt hozzánk, sok vonatkozásban megegyezik a Kereszténydemokrata Néppárt oktatáspolitikai elképzeléseivel vagy legalábbis elfogadható számunkra. Felfogásunktól jelentősebb mértékben eltérő pontokkal csak a negyedik, A közoktatás rendszere című fejezetben találkozunk. A többi fejezethez fűzendő néhány kisebb módosítással csak az elgondolásainknak nagyrészt megfelelő törvénytervezet jobbá tételét kívánjuk szolgálni.
Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy teljesült a Kereszténydemokrata Néppárt célkitűzése, és így ingyenes maradt a kötelező általános iskolai oktatás mellett gyakorlatilag az óvodai nevelés, a középiskolai oktatás, sőt a szakképzés is az első szakképzettség megszerzéséig. Igen fontosnak tartjuk a 4. § különböző pontjait. Oktatáspolitikai programunkban azt mondtuk: szükséges, hogy minden tanköteles gyermek és fiatal kellő számú, érdeklődésének, képességeinek, lelkiismereti és vallásos meggyőződésének megfelelő iskolatípus között választhasson. Úgy tűnik, hogy ez a törvénytervezet, amelynek egyik célja a világnézeti és vallásszabadság érvényre juttatása az oktatásban, lehetővé teszi, legalábbis jogilag, ennek a megvalósítását.
(13.20)
Felfogásunk szerint ugyanis az állami, illetve az önkormányzati nevelési-oktatási intézmények egy pluralista jellegű társadalom pluralista jellegű iskolái. És így a maguk sajátos módján ki kell elégíteniük az ország lakosságának nem kis részét alkotó keresztények gyermekeinek az igényeit. Ennek különösen most nagy a jelentősége, amikor nem áll és egy ideig még a jövőben sem fog állni elegendő világnézetileg elkötelezett keresztény iskola a tanulók, illetve az azt választani akaró szülők rendelkezésére. Éppen ezért lehetővé kellene tenni ezekben az iskolákban, hogy a szülők kérésére önkéntes részvétel alapján szervezhetők legyenek világnézetileg elkötelezett vagy azokhoz közel álló foglalkozások is.
Külön öröm számunkra, hogy a közoktatási törvénytervezet az Alkotmánybíróságnak a világnézeti és vallásszabadsággal kapcsolatos állásfoglalásaival összhangban biztosítja, hogy a gyerek az óvodában, a tanuló az iskolában és a kollégiumban a szülők meggyőződésének megfelelően hit- és vallásoktatásban részesüljön. Erre egyébként a lehetőséget a felnőttoktatásban is biztosítja.
Amikor beszéltem a kereszténydemokrata oktatáspolitika eszmei alapjairól, akkor említettem, milyen fontosnak tartom a társadalomban észlelhető erkölcsi válság leküzdése érdekében az erkölcstan oktatását. A 4. § 3. pontja most valóban minden tanuló számára előírja az alapvető erkölcsi ismeretek elsajátítását.
Nagy előrelépésnek tartjuk azt is, hogy a törvénytervezet készítői a tanárok esetében sem félnek erkölcsi követelményeket felállítani. Bizonyos munkakörök betöltéséhez megkövetelik a büntetlen előéletet, sőt szükségesnek tartják, hogy az Országos Köznevelési Tanács, az országos pedagógus szakmai szervezetek véleményének kikérésével kidolgozza és közzétegye a pedagógusokra vonatkozó erkölcsi követelményeket.
Oktatáspolitikai programunkban azt mondtuk, nem megszüntetni, hanem a tizedik évfolyamig meghosszabbítani és korszerűsíteni kell az általános iskolát. Nagyon kell majd vigyázni az általános iskolai oktatás színvonalára, mert a magyar ifjúság nem kis része, különösen vidéken, ebben az iskolatípusban fogja megszerezni az általános műveltséget és fog felkészülni a nemzeti alaptanterv alapelvein és követelményrendszerén nyugvó, a tizedik évfolyam végén leteendő alapvizsgára.
Elfogadjuk azt is, hogy a gyermek az ötödik életévétől kezdve óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő foglalkozásokon köteles részt venni. Mi kezdeményeztük egyébként azt is - és ez be is került a törvénytervezetbe -, hogy indokolt esetben, például kedvező családi háttér esetén ez alól felmentést lehessen adni.
Helyes az is, hogy az óvodai nevelés kötelező irányelveit az országos óvodai nevelési programban foglalják össze, míg a nevelési-oktatási intézményekben a nemzeti alaptanterv határozza majd meg a nevelés és oktatás kötelező tartalmi követelményeit. Erre szükség van az iskolarendszer összehangolt működése érdekében. Véleményünk szerint a tantervi alapelvek kidolgozása inkább oktatáspolitikai, míg a tantervi követelményrendszer összeállítása inkább szakmai kérdésnek tekintendő.
Tudjuk, hogy ezekhez kell kapcsolódniuk a kerettanterveknek, amelyekre a helyi tantervek majd felépíthetők. Szükséges, hogy a nemzeti alaptanterv hangsúlyozza a nevelés és oktatás egységét és az életkori sajátosságok figyelembevételét a követelmények öszszeállításakor. Szerintünk teljesen egyértelmű, hogy az alaptantervnek nemzeti szelleműnek kell lennie, hiszen magyar iskolák számára íródik, azonfelül világossá kell tenni azt a klasszikus európai értékrendet is, amelyek felé a tanulók nevelését orientálja.
A közoktatás reformja elképzelhetetlen iskolarendszerünkben végrehajtott változtatások nélkül. A reformoknak az oktatás hatékonyságának a növelése és a XXI. század követelményeihez való igazítása mellett oktatási rendszerünknek az egységesülő nyugat-európai követelményrendszerhez való közelítését is szolgálnia kell, fenntartva természetesen a nemzeti értékeket és hagyományokat.
A pártállam 6-tól 14 éves korig az egységes tananyagú általános iskolába kényszerítette a tanulókat. Ez a 8+4-es rendszer merev és differenciálatlan. Átalakulása és átalakítása - mint ismeretes - már megkezdődött. Bár világos, hogy iskolarendszerünk átalakítása személyi és tárgyi feltételek, főleg pedig elegendő anyagi források hiányában csak fokozatosan valósítható meg, mégis úgy gondoljuk, szükség van a fejlesztési távlatok legalább nagy vonalakban történő kidolgozására. Az ismert tervek szerint az iskolarendszernek évekig elhúzódó átalakítása nem erős központi irányítás alatt fog végbemenni, mégis úgy gondoljuk, szükség van az átalakítási folyamat bizonyos fokú befolyásolására a teljesen ötletszerű és egy régión belül egymással a legkisebb mértékig sem összehangolt iskolai szerkezetváltások kordában tartására.
Elvben egyetértünk azzal, hogy a törvénytervezet rugalmasabbá, változatosabbá teszi iskolarendszerünket. A törvénytervezetben elképzelt iskolarendszer azonban nem mindig egyértelmű, és emellett több helyen elsősorban a közoktatás és szakképzés egymáshoz való viszonyában jelentős mértékben eltér oktatáspolitikai elképzeléseinktől. Mi például erős, a 10. évfolyamig meghosszabbított általános iskolát kívánunk létrehozni, és a szakképzést is teljesen el kívánjuk választani az általános képzéstől.
Az oktatási rendszerre vonatkozó észrevételeinket, mivel azok elsősorban a szakoktatást befolyásolják, a szakképzési törvényjavaslat kapcsán kívánom ismertetni. Nem szabad azonban az általunk vagy mások által elképzelt iskolarendszert véglegesen lezártnak tekinteni, hanem a jövő mindenkori szükségleteinek megfelelően tovább kell azt fejleszteni.
Frakciónkban máris felmerült, hogy célszerű lenne a kötelező iskolai oktatást 18 éves korig kiterjeszteni. Erre vonatkozóan dr. Rott Nándor képviselőtársam módosító indítványát már megkapták képviselőtársaim.
Végül itt kívánjuk megjegyezni, hogy kiemelt erkölcsi kötelességünknek érezzük a kis falvak iskoláinak a támogatását. Az ilyen, az elvándorlás veszélyének kitett településeken az iskola nemcsak a gyerekek helybeli tanítását látja el, hanem avatott kezekben a közösség szervezője, szellemi és erkölcsi arculatának a formálója is lehet. Az ilyen sajátos munkára külön is fel kellene készíteni a hallgatókat a pedagógusképző intézetekben. Fel kellene eleveníteni az összevont osztályokkal való foglalkozás módszereit. Többet kellene hallaniuk a kis falvak és a tanyák népének szociológiájáról. Fontos, hogy iskolarendszerünk átjárhatósága biztosítva legyen. Későn érő, vagy valamilyen más okból addig nem jelentkezett gyerekeknek, fiataloknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy magasabb követelményeket támasztó iskolába léphessenek át. Ki kell dolgozni a különbözeti vizsgák rendszerét, de a magunk részéről azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy más iskolatípusból jött tanulók részére a tudáskülönbség megszüntetése céljából egy felzárkóztató iskolaévet tervezzenek.
A közoktatási intézmények működésével kapcsolatban támogatjuk a nevelési-oktatási intézmények mellett működő iskolaszékek megalakítását. Az iskolaszék mint választott testület elősegíti a fenntartó, az iskolát használó szülő, tanuló és az intézmény együttműködését. Helyesnek tartanánk, ha a szülők olyan személyt is megbízhatnának a képviseletükkel, akinek a gyermeke az iskolának nem tanulója, de a szülők közösségének a bizalmát élvezi. Szerintünk az iskolaszékek is hozzájárulhatnak az iskolák új szellemben történő megújulásához.
A keresztény erkölcsi és világnézeti nevelés az egyházi iskolákban teljesedhet ki legjobban. Ezért mi, kereszténydemokraták mindig szívügyünknek tekintettük mindazon törekvések támogatását, amelyek az egyházak fennhatósága alá tartozó iskolák szervezésére, illetve újjászervezésére irányulnak. Ezek számára meg kell teremteni a megfelelő személyi és tárgyi feltételeket. Ezért is szorgalmazzuk mindig, az állami élet minden szintjén az egyházi ingatlanoknak e célból történő visszaadását a hatályos törvények alapján.
A törvénytervezet tulajdonképpen állami garancia adásával igyekszik biztosítani a már létrejött vagy a jövőben létesítendő egyházi nevelési-oktatási intézmények működését, abból az elvből kiindulva, hogy az államnak minden fenntartót támogatni kell.
(13.30)
Oktatáspolitikai programunkban mi azt kívántuk, hogy az állam szektorsemlegesen finanszírozza az intézményeket, fenntartótól függetlenül. Ez most megvalósulni látszik olyan értelemben, hogy a nem állami, illetve nem önkormányzati fenntartású intézmények megállapodást köthetnek az önkormányzatokkal; vagy ha velük nem sikerül, a művelődési és közoktatási miniszterrel bizonyos közoktatási feladatok ellátására. A megállapodást megkötő intézmények az állam részéről gyakorlatilag olyan támogatást kaphatnak, mint az állami, illetve önkormányzati iskolák. Ez azt jelenti, hogy megkapják az állami költségvetésből pedagógusaik közalkalmazotti szintű fizetését, és normatív tankönyvtámogatásban is részesülnek.
A 4. § 6. pontja egyébként azt is kimondja, hogy az önkormányzatok is kötelesek az egyházi intézményeknek támogatást nyújtani olyan arányban, amilyen arányban közoktatási feladatot látnak el.
A közoktatási törvénytervezetnek nem célja, hogy olyan bonyolult problémákat oldjon meg, mint a nem állami, illetve nem önkormányzati fenntartású iskolák pedagógusainak közalkalmazotti státusát. A megfelelő megoldás megtalálása a közalkalmazotti törvény módosításával történhet. Annyi azonban már most is nyilvánvaló, hogy a közoktatási megállapodást megkötő iskolák pedagógusai anyagilag nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe a többi pedagógusnál.
A törvénytervezet főbb pontjainak értékelése nem történhet meg úgy, hogy ne foglaljunk állást a regionális oktatási központok kérdésében. A Kereszténydemokrata Néppárt kezdettől fogva azt vallotta, hogy ha a művelődési és közoktatási miniszter vállalja a politikai felelősséget az egész oktatási rendszer működéséért, és ágazati irányítási szerepe is jelentős, akkor indokolt, hogy a minisztérium valamilyen formában alsóbb szinten is jelen legyen a közoktatásban. Ezért helyeseltük a regionális oktatásügyi központok létrehozását. Egyik legfontosabb feladatuknak azt tartjuk, hogy segítsék a minisztert irányítási feladatainak ellátásában. Emellett úgy gondoljuk, a régiók oktatási helyzetének figyelemmel kísérése és értékelése különösen fontos egy olyan korban, amelyben az egész oktatási rendszerünk átalakulóban van. Például az iskolák szerkezetváltásait is az eddiginél jobban össze kell hangolni. Bizonyos területeken a központok szervezői munkájára is szükség van most, amikor sok minden fellazult.
Végül nehéz véleményt mondani egy súlyos gazdasági nehézségekkel küszködő ország finanszírozási rendszeréről. Lehet, hogy az elkövetkezendő években tovább kell még alakítani ezt a többcsatornás finanszírozási rendszert az ország és az önkormányzatok mindenkori teherbíró képességének figyelembevételével.
Mindezeket összegezve a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy sok jól sikerült részlet van ebben a közoktatási törvénytervezetben, amelynek jogi megfogalmazása is jó. Alkalmasnak tartjuk a vitára. A Kereszténydemokrata Néppárt természetesen a részletes vitában meg fogja tenni azokat a módosító indítványokat, amelyekkel ki kívánja küszöbölni a törvény esetleg még meglévő fogyatékosságait. Különösen fontosnak tartjuk azokat az indítványainkat, amelyek a közoktatás és szakképzés határozottabb szétválasztására irányulnak.
Végül hangsúlyozni szeretném, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt szükségesnek tartja és helyesli egy új közoktatási törvény megalkotását. Új bort nem lehet régi tömlőbe tölteni - új történelmi korszakunk új szellemű közoktatásának új törvényre van szüksége. Reméljük és a magunk részéről mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a törvény még a nyár előtt elfogadásra kerüljön, és a következő tanévben már életbe lépjen. A viták befejezése, a nyugodt légkör megteremtése nemcsak a pedagógusok, hanem az egész ország javára válhat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
