VASS ISTVÁN (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már az sem kizárt, hogy akár országgyűlési képviselőt vagy akár a Kormány tagjait munkahelyi baleset érjen. Hiszen talán mindannyian emlékszünk arra, hogy évtizedekkel ezelőtt egy magas rangú állami vezető egy üzemi látogatáson súlyos baleset áldozata lett. Talán ez is jól illusztrálja a 4. § jelentőségét.
Ám azok, akik mindennapjaikat, hónapról hónapra, évről évre, évtizedeken át a munkapadok mellett vagy a nedves, huzatos, sötét bányák mélyében, vagy éppen az izzó acél forró közelségében töltik - sokszor szinte állandó veszélyforrások között -, azokra bizony komoly munkahelyi ártalmak hatnak, komoly veszélynek vannak kitéve. Pedig közülük sokan válnak áldozatokká, holott ez sokszor elkerülhető lenne. Ma mindent meg is teszünk értük, ha őszintén törődünk is a munkavállalók, munkások tömegeivel, ha a legjobb törvényt is hozzuk meg az érdekükben - épségük, egészségük, biztonságuk védelmében -, még akkor is lelkiismeret-furdalást kell, hogy érezzünk egy-egy tragikus baleset hallatán, a megtört életekre, töredék családokra, az árván maradt gyerekekre gondolva, mert keserű sorsukon aztán már nemigen tudunk segíteni.
Ezért most igazán a lehető legtökéletesebb törvényt kellene megalkotni, ami világos, áttekinthető és alapos, amelyet nem lehet többféleképpen értelmezni, megkerülni, kijátszani, hanem azt betartva és betartatva valóban váljon biztonságosabbá a munkavégzés, s talán barátságosabb és vonzóbb lesz a munka világa.
Nagyon fontos ez a törvény, hiszen a kimúló, halódó gazdasági rend munkaszervezeteiben, sok állami vállalatnál vagy éppen a pincék mélyén zakatoló, úgynevezett maszek műhelyekben, sokszor itt is, ott is egyaránt leromlott, alkalmatlan környezetben, elavult, ócska gépek között a munkavédelem szinte nem is létezett. Jobb helyeken, ahol volt munkavédelmi előadó vagy megbízott, ott is csak úgy nézett rá a főnök és a munkás egyaránt, mint egy csodabogárra. Úgy tekintették, mint akinek nincs is komoly feladata, aki nélkül nem dőlne össze a gyár, akit jobb lenne, ha nem is kellene fizetni, vagy ha ő is odaállna egy esztergapadhoz és - idézőjelben - dolgozna.
Ugyanakkor, az idő múltával, szorgos bürokraták töméntelen mennyiségű kusza szabályozást halmoztak egymásra, amely szinte önmaga volt az oka - áttekinthetetlenségével - annak, hogy a végén már szinte senki nem vette komolyan.
Most, hogy a gazdaság átalakul, és remélhetőleg működőképessé is válik, emiatt többek között ez a törvény is szükséges. Fontos egy egységes, áttekinthető alapszabályozás, amelyre a különböző ágazatok rész-szabályozása logikusan és világosan felépíthető. Ebben a helyzetben, amikor a tulajdonviszonyok és a munkaszervezetek átformálódnak, differenciálódnak, szükség van egy stabil munkavédelmi törvényre, és még nagyobb szükség van annak betartatására, ellenőrzésére bármely munkaszervezetben - a legkisebbtől a legnagyobbig, a hazai vagy külföldi tőketulajdonú cégeknél egyaránt, ott is, ahol az állam marad a tulajdonos, és ott is, ahol a magántőke a gazda.
Ismerek olyan eseteket, amelyek azt mutatják, hogy az átalakuló viszonyok között még annyi jelentőséget sem tulajdonítanak egyes munkáltatók a munkavédelemnek, mint ami az elmúlt években is túl kevés volt.
(18.00)
Főleg a kis számú munkaerőt foglalkoztató új munkahelyeken sokszor nem divat már munkaruhát, egyéni védőfelszerelést, megfelelő tisztálkodási lehetőségeket biztosítani. Viszont az a munkás, aki ezt szóvá teszi, nagyon könnyen az utcán találhatja magát.
Nagyon fontos lenne, hogy a munkáltatók, a munkahelyi vezetők, műszaki szakemberek, mérnökök - akár vezetnek, akár terveznek -, művezetők, üzemvezetők, telepvezetők, főmérnökök megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a munkavédelemmel kapcsolatban. Ez úgy nem biztosítható, ha ez a témakör a szakirányú oktatásban, felsőoktatásban - mondjuk - fakultatív módon jelenik meg. Ezt kötelezővé kell tennie ennek a törvénynek vagy más törvénynek, mint ahogy ez a törvény nem rendezi például a munkavédelmi szakemberek képzését, hanem egy másik törvényre utal, amely majd meg fog születni ennek a dolognak a rendezésére. Sokszor a képzetlenség eredményezi a felelőtlenséget, és hozza veszélyeztetett helyzetbe a munkavállalókat.
Megnyugvással veszem tudomásul a törvénynek azon rendelkezéseit, amelyek a munkavédelmi szabályok megsértéséért bírsággal szankcionálják a munkaadót, amelyiknél nem biztosítottak az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételei.
Helyes, hogy e törvény lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy saját maguk is ellenőrizhessék, és ha kell, ki is kényszeríthessék az egészséges és biztonságos körülményeket a munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság útján, ha kell, az állam mint hatóság segítségével.
Nagyon fontos dolgok ezek, de biztos, hogy sokkal kevesebb esetben kell, hogy erre sor kerüljön, amennyiben megfelelő képzettséggel fognak rendelkezni a jövő műszakijai, a jövő munkahelyi vezetői, mindazok, akik tervezik vagy irányítják a munka világát.
Az a véleményem, hogy ez a törvénytervezet majdnem kerek, majdnem egész. Megfelel annak a célnak, amit szolgálnia kell. Valószínűnek tartom azt, hogy ez az érdekeltekkel való alapos egyeztetésnek az eredménye. Tudom és hallottam, hogy más vélemények is vannak. Az én véleményem, összehasonlítva az eddigiekkel, mégiscsak ez. Így azzal, hogy a munkavédelmi ismeretek oktatásának alaposabb igényét is a tervezetbe építve az valóban szinte tökéletessé válik, magam is általános vitára és elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
