SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli sajnálattal vettem a tegnapi nap tudomásul, hogy a tisztelt Ház leszavazta Gerbovits Jenő kisgazdapárti képviselőtársam javaslatát, mely arra irányult, hogy egyebek mellett vizsgálják ki, mi történt, és hogyan jutott ilyen sorsra a Kaposvári Húskombinát. Sajnálom, mert elnök úr tájékoztatása szerint már a házbizottság ülésén sem alakult ki egyetértés ebben a kérdésben. Úgy tűnik, kormánypárti frakcióvezető képviselőtársaim elfelejtették informálni a házbizottságot, vagy elfelejtettek információt kérni az illetékes miniszterektől, elsősorban a földművelésügyi minisztertől, hogy valójában miről is van szó.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a somogyi képviselők sorozatos fellépése a Kaposvári Húskombinát ügyében nem egyfajta előrehozott választási kampány. Meg lehetett volna mindezt előzni, hisz a történet lassan egyéves. Lassan egy éve lesz, hogy a földvári állomáson Gerbovits Jenő képviselőtársamat megvártam, aki az esti vonattal érkezett haza, s aki arról tájékoztatott, hogy a Kormány illetékeseivel tárgyalt a húskombinát sorsát illetően, sőt ígéretet, biztatást kapott.
Az elmúlt tíz hónap alatt hol történt valami, hol felgyorsultak az események, hol leálltak teljes mértékben a dolgok. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat és legfőképpen a Kormány jelen levő tagjait, hogy a Kaposvári Húskombinát ügyében 1992. július 16-án 3310/92. számmal kormányhatározat született. A kormányhatározat a húskombinát ügyében felelősöket állapított meg, és feladatokat szabott meg. Így felelős a pénzügyminiszter, a földművelésügyi miniszter és a tárca nélküli miniszter, Szabó Tamás úr.
A kormányhatározatnak egyetlen pontját sem hajtották végre. Továbbá nem hajtották végre mindazokat az elhangzott ígéreteket, amelyek Sipos képviselőtársam, Gerbovits Jenő képviselőtársam, illetve az én interpellációm és kérdéseim kapcsán elhangzottak. Nem tettek semmit sem, azaz hogy csak részben indultak el folyamatok a napirend előtti hozzászólások kapcsán. Tehát a parlamenti eszköztár valamennyi része ki lett használva: interpelláció, kérdés, napirend előtti hozzászólás, és legutóbb Gerbovits képviselőtársam próbálkozott önálló képviselői indítvánnyal, melyet a tisztelt Ház leszavazott.
Úgy gondolom, több lehetőség nincs, és ezért kértem szót. Nincs más lehetőség, mint ismét a nyilvánossághoz fordulni, nincs más lehetőség, mint az érintettek politikai felelősségére apellálni, mert a történet nem egyedülálló, a történetről vagy hasonló történetekről nemrégiben elég sokat hallottunk ebben a Házban, szintén következmények nélkül.
Szeretném elmondani, hogy az egész eljárás során néhány szerv rendkívül korrekten viselkedett. Ilyen többek között a Kereskedelmi Bank. Szeretném elmondani, hogy a múltkori miniszteri válasz után a folyamatok szépen felfelé indultak el, és múlt pénteken 3 és 4 óra között az egész megállt és összedőlt, tekintettel arra, hogy az OKV vezérigazgatójával elbeszélgettek a Földművelésügyi Minisztériumból, és így az előterjesztés, amely pozitív volt, elutasításra került, holott - az újságban olvastam - miniszter úr készítette elő, és nyilván jól is ismeri a Kormány előterjesztését, amelyhez szükség lett volna egy pénteki pozitív döntésre.
Miért is hozom ismét elő az ügyet azon túl, hogy bízok a nyilvánosság erejében, és azon túl, hogy csak felemlegetni tudom a politikai és egyéb felelősséget? Hisz ez a Kormány 1990. május 22-én a miniszterelnök úr programadó beszédének tanúsága szerint a nép kormánya kívánt lenni. De ebbe a népbe beletartozik a húskombinát 1200 dolgozója, akik három hónapja nem kaptak fizetést. Képviselőtársaim bizonyára emlékeznek még azokra a napokra, amikor várták önök is a 3-át, 10-ét, 12-ét vagy 27-ét, a fizetés napját; és ha ez döntésükben nem befolyásolta, én kívánom, hogy még emlékezzenek is csak rá, mert 1200-an nagyon várták ezeket a fizetési napokat. Eltelt a húsvét, tartozásaik vannak az összes bejövő közművel, és a jövőjük teljesen bizonytalan.
(10.10)
A Kormány a nép kormánya kívánt lenni, de akkor a nép vagyonával, a nemzet vagyonával is úgy kellett volna bánni, hogy ennek megfeleljen. Egy ötmilliárdos, később két és fél milliárdra leértékelt vagyon - ha a kemény felszámolás megkezdődik - mindösszesen mínusz 60 millió forintot fog érni, hisz a kemény felszámolás reorganizáció és reaktiválási program nélkül 660 millió forintba fog kerülni.
A politikai felelősségről valamit, hisz a gazdasági döntésekben engem befolyásol az alapelvek harmadikja, a Kormány a gazdasági fordulat kormánya kíván lenni, de nem gazdasági leértékelések folyományaként és nem károkozásként. Tavaly szeptember óta a jelenlegi elmaradt intézkedésekkel kétmilliárdos kára keletkezett a magyar államnak. 900 milliós kormánygarancia ki lett dobva az ablakon, 560 millió az eddig keletkezett veszteség, a felszámolás költségei pedig a végkielégítéssel és a dolgozók elmaradt 80 milliós bérével együtt kiteszik a kétmilliárdot.
Szeretném megkérdezni, hogy átgondolták-e a döntést megakadályozók, hogy ezzel szemben van egy alternatíva, mely a Kormány előterjesztésében szerepel, mely arról szól, hogy a vállalatcsoport rendbetételével legalább 3 millió forintos exportkilátás van konkrét megállapodásokban; hogy 350000 sertést és 10000 marhát lehetne felvásárolni; hogy újra lehetne indítani a KAHYB-rendszert és a régi jó állattenyésztők kisgazdaságait, a kihasználatlan állattenyésztő telepeket. Számol-e azzal, hogy a reorganizáció keretében a szakképzés fenntartásával mód nyílik 800 dolgozó foglalkoztatására, több ezer kisállattenyésztő egzisztenciájának stabilizálására, s a térségi feszültségek feloldására.
Nem tudom, hogy számolnak-e ezzel. A Kaposvári Húskombinát ügye - mint azt a bevezetőmben említettem - nem egyedi ügy. Csak ebben a szférában Magyarországon 6-7 olyan húsipari vertikum van, amely hosszú távon fenn tudja tartani az exportképességet technológiájával és higiéniai követelményei alapján.
Tájékoztatnám a tisztelt Házat, hogy a Kaposvári Húskombinát esetében megkezdődött az Európai Közösség szemléjének előkészítése, mely 30 millió forintos befektetés után, ismerten a húsembargó következményeinek feloldására maga is, egyedül is alkalmas. Vagy alternatívaként jelentkezik a kisüzemekre fordítani a figyelmet, amelyek a minőségi követelményeknek nem felelnek meg, ugyanakkor új nemzeti tulajdonosok keletkezhetnek, mert privatizálhatók ezek az üzemek.
A kaposvári rendezések eddig - szeretném megismételni - az állami költségvetést kétmilliárddal terhelték vagy terhelik meg folyamatosan, ugyanakkor a megindításhoz 1990. szeptember 20-án 350 millió forint kellett volna.
Nem egyediek ezek a gazdasági döntések, melyek Somogy megye foglalkoztatását és gazdaságát érintik, mert ugyanilyen - annak ellenére, hogy kormánypárti képviselőtársam egy cikkben azt írta, hogy napirend előtti hozzászólással nem lehet a gazdaság ügyeit elintézni, én mégis fölvetném -, ugyanilyen sors vár a Balatonboglári Állami Gazdaságra, amelynél tudvalevőleg az állami gazdasági szektor vesztesége 10,3 milliárd forint. 96%-uk veszteséges, egy nyereséges megye van, Vas megye, s ezen belül a borgazdaságok 90%-a veszteséges, a Boglári Állami Gazdaság nyereséges. Átalakítás nélkül, az átalakítási koncepció elfogadása nélkül elveszti piacát, befektetőit, a hozzá kapcsolódó 4000 termelőt, és tönkremegy a gazdaság. Ez ügyben is sokfajta levelezés született, s 1993. március 16-án az Állami Vagyonügynökség igazgatója tájékoztat és megnyugtat, hogy még ebben a hónapban megtörténik az átalakulás. Ugyanolyan csoda vagy valami következett be, hogy a Kaposvári Húskombinát esetében pénteken a vezetői értekezlet elfogadta, az igazgatótanács levette napirendről, s úgy érzem, valaki ugyanarra a sorsra kívánja juttatni, mint a Kaposvári Húskombinátot.
Tisztelt Ház! Nem sorolom tovább ezeket a somogyi történeteket. Tanulságos, de egyben szomorú történetsorozat ez. Én nem csatlakozom ahhoz a nemtelen folyamathoz, hogy ki kit jelent föl, mert nyilván nemcsak politikai, hanem büntetőjogi felelősség is fennállhat, hisz polgárjogi károkozás történt. De még egyszer kérni szeretném az illetékeseket s a döntéshozókat - pontosan a dolgozók érdekében, az 5000 termelő s a nemzetgazdaság érdekei miatt -, hogy haladéktalanul tegyenek intézkedést. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
