SUCHMAN TAMÁS, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SUCHMAN TAMÁS, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SUCHMAN TAMÁS, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő javaslat az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv második nagyobb, átfogó jellegű módosítása. Az 1991. évi XIV. törvény a rendszerváltást követő, alkotmánymódosítással is összefüggő vagyonjogi szabályozás összhangjának megteremtésére irányult. A vitában már akkor is kifejtettük, hogy a jogviszonyok szabályozása, illetve megteremtése szélesebb körű felülvizsgálatot igényel, és meg kell teremteni a Polgári Törvénykönyv újragondozásának, újrakodifikálásának feltételeit.
Az új politikai hatalom és a régi jogrendszer viszonyában elkerülhetetlen, hogy részben nem követő, és részben ne előre meghatározó feltételrendszert kidolgozó jogi szabályozás érvényesüljön. Az említett 1991. évi szabályozás megreformálta a Ptk. alapelveit, különösen ami a tulajdonjogi részt és a jogalanyiság szabályait illeti, s így az alanyi jog szabályozása, a felróhatósághoz kötött felelősség elve, a joggal való visszaélés tilalma, a kölcsönös bizalom elve, és más tekintetben is, beleértve a Polgári Törvénykönyv 1. §-ának (2) bekezdését, az értelmezési alapelveket, melynek következménye, hogy jelen módosítás is az 1. § (1) bekezdés módosításával kezd, mintegy kifejezve a kodifikáció folytonosságának igényét, aláhúzva az értelmezés összhangjának folytonosságát és jogosságát.
A jogalkotói szándék a közfeladatot ellátó szervezetek polgári jogi jogalanyiságának megalapozásán túl a gazdasági szervezeteket is érintő szerződéses szabályok korszerűsítése, a magánautonómia tiszteletben tartása, a jogi szabályozás egységre törekvése, és ebben az egyenjogúságnak a kifejezése. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a törvényhozási folyamatok, az egyéb szabályozások elmaradása, illetve alacsonyabb színvonala, az elérni kívánt gazdasági modell, illetve a polgárok közötti jogviszonyok ködös, múltba vesző jövőképe alkalmas-e a kontinuív kapcsolatokat fenntartani és az átmenet egészére biztosítani. A piacgazdaságra alkotott torzók, a tulajdoni reform ellentmondásai és a koalíció egyes pártjai közt lévő és feszülő képzavarok ez ideig csak deformálták a megkezdett szabályozás egyébként helyes és szakmailag elfogadható menetét.
Meglehetősen zavarban vagyok ezért az általános értékelést illetően, hisz a javaslat részben magas színvonalon végzi el az egy szakaszban végrehajtható felülvizsgálatot, s így vitathatatlan, hogy a megfogalmazott új intézményekre szükség van, valamint a szerződési jog korábbi szabályait az élet túlhaladta, s így változtatni kell. Ugyanakkor megkérdőjelezhető a kodifikáció módja maga.
Az általános indoklásból következik, hogy a további részkodifikációkkal lesz csak egész, s tán évek múlva áll össze egy új Polgári Törvénykönyv. Amenynyiben e részkodifikációs igény bizonyos szükségszerűségekből fakad, vagyis azért nyúlnak ehhez a módszerhez, mert az átfogó rendezésnek nincsenek meg a feltételei, akkor ez a módszer elfogadható lenne, de hosszú távú program akkor sem lehet. E megoldás azzal a veszéllyel jár, hogy nyitott kérdések maradnak, és a jogalkalmazás akadozik, joghézagok között bukdácsol. A törvényalkotói akarat nyilvánvalóan a politikai hatalom akarata, de a jogbiztonság a burzsoá jogrendszernek is inkább sajátja, mint nélkülözi azt. A polgári jogviszonyok a piaci szabályozatlanság körülményei által jogon túli állapot káoszába kerülhetnek. A politikai akarat, pontosabban politikai akarat és politikai játék tárgya lehet, és esetünkben például az is lehet a közszolgáltató funkciót vállaló állam ereje, a funkció nagysága, célja, fazonja. Nem beszélve a liberális vagy örökölt etatista szemlélet politikai harcának lehetőségéről.
A tökéletes szakmai technika és a felhatalmazásban rejlő ellentmondások nehezítik tehát a törvényjavaslat megítélését. Nehéz a megítélés azért is, hisz sem az expozéból, sem az általános indoklásból nem tűnik ki, hogy a felülvizsgálatot megalapozó elképzelések milyen irányba fejlődnek, vagy fejlődhetnek-e egyáltalán tovább. A szerződéses szabályok módosítása során - amelyek többségét egyébként elfogadásra javaslom - miért éppen ezek változnak, és miként illeszkednek a későbbi reformba - e kérdések is fölvetődnek. Elvárható lett volna az előterjesztőtől, hogy a módosítások során utaljon a Polgári Törvénykönyv eddigi szabályozott alapelvein túl azok továbbfejlesztésének lehetőségére, esetleges bővítésére, pontosítására. Az alapelvek rendszerének pontosítása - a szabályozási terület átmeneti, pontosabban folyamatosan változó jellegére tekintettel - elengedhetetlen. A már említett jogalkalmazási bizonytalanság, a bírói gyakorlatban jelentkező anomáliák ezt megkövetelnék.
Jelen módosításon túlmutató követelmény vagy kívánatos alapelvi pontosítás az alkotmányértelmezés kapcsán, illetve bizonyos alkotmánybírósági ítéletek következtében is felvetődhet. A civil társadalom kialakulása nemcsak az erőforrások felhasználásának és felszabadításának módszerével jár, hanem kiszámítható jogbiztonságot szavatoló gazdasági törvénykezés folyamatosságát is megköveteli. Minden kicsit, s ha lehet más-más törvényben szabályozás elve számunkra elfogadhatatlan.
A gazdálkodószervekre vonatkozó egyes polgári jogi szerződéses szabályok módosításának alapelvei követhetők egyébként, és életszerűek valóban, és a gyakorlaton alapulnak, azonban bizonyos szabályozások beemelése az indítványba ötletszerűnek tűnik, ötletszerűen kiemeltnek, és nem látszik következetesen végiggondoltnak a szabályozás során. Ha magas szakmai színvonalúnak ítélem meg a benyújtott javaslatok egy részét, akkor a fentiekkel szemben viszont elvárható - és ez elvárható lett volna miniszter úr expozéjában is -, hogy ezeket az anomáliákat maga elismerje. A várakozásunk tehát e tekintetben az expozéval szemben nem teljesült.
A módosítás egyébként szolgálni fogja a szerződéses szabadság, a magánjog elvét, és korszerűsítheti az érintett szerződéses jogviszonyokat. Vitathatatlanul fontos része az előterjesztésnek a három új jogintézmény bevezetése, így a közhasznú társaság, a köztestület és a közalapítvány szabályozása. E három új jogintézmény lényegében az állami feladatok egy részének társadalmasításához kívánja az alapvető jogi keretet megadni.
(11.30)
A szabályozás során az alapkérdés az, hogy az állam, illetve az önkormányzatok milyen feltételek mellett adhatják át feladataikat az új intézmények valamelyikének. E tekintetben a mostani Ptk.-módosítás kodifikációs logikája arra épül, hogy a Ptk.-ba ezek az intézmények úgy kerülnek be, hogy bizonyos alapvető szabályait beépítik, ugyanakkor tág teret biztosítanak a későbbi jogalkotásnak, s ez nyilván veszélyeket hordoz magában a jogbiztonságot illetően, ezért elkerülendő, helyesebb lenne a Ptk.-ban ezt rögzíteni. Ilyenek például az átadható közfeladatok jellegét, körét, a jogosult szerv megnevezését, a döntés jogi formáját tartalmazó szakaszok. Vagy az átadás feltételeit illető, különösen arra a tekintetre vonatkozó szabályozás, hogy később az ellenőrzés, a felelősség kérdése is tisztázható legyen vagy tisztázhatóvá váljon.
Tisztázandó az új intézmények vagyonával és gazdálkodásával kapcsolatos alapkérdések sora, így különösen az, hogy az állami vagyon milyen feltételek mellett kerülhet át, vagy az, hogy az állami költségvetéshez akár befizetőként, akár támogatóként miként kapcsolódnak.
Alapvető követelménynek nem tesz eleget a javaslatnak ez a része, vagy csak részben tesz eleget, erre egyébként a miniszteri indoklás is utal, hiszen egy sor kapcsolódó jogi szabály kidolgozásáról tesz említést, illetve más módosításokat említ. Ezek nélkül egyébként, ha a vita során nem épül be és a módosító indítványokkal nem épül be, nem is szabadna hatályba helyezni ezt a módosítást.
Ezekről a kérdésekről még képviselőtársaim az általános vitában részletesen is fognak szólni. Néhány gondolatot még ezekről. Elfogadhatatlan ellentmondást tartalmaz a Ptk. 1. §-ának (1) bekezdése során alkalmazott változtatás, kidolgozatlan többek között a köztestületekre vonatkozó jogi szabályozási rendszereknek egy része, mert például nincs kamarai törvény, és nem lehet tudni, hogy milyen kamarát kell létrehozni, vagy mire kötelezhető a létrehozás során; vagy veszélyesen kétértelmű a közalapítványhoz való csatlakozás feltételrendszerének az előterjesztésben szereplő része, de ugyanígy ellentmondásos a 36. §, amely a Ptk. 568. §-át módosítja, illetve egészíti ki a gazdasági társaságokról szóló, törvényben lefektetett elvekkel, illetve ezekkel szemben.
Úgy gondolom, hogy a javaslat módosításokkal, a vitában elhangzó javaslatokkal együtt elfogadható, és kérem a tisztelt Házat, hogy közös munkálkodással mutassunk közösen készséget az előterjesztés hiányosságainak kijavítására s a törvény megalkotására. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
