LUKÁCS TAMÁS, DR. a KDNP vezérszónoka:
LUKÁCS TAMÁS, DR. a KDNP vezérszónoka:
LUKÁCS TAMÁS, DR. a KDNP vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy az ország gazdasági életét alapvetően befolyásoló jogi rendezésnek a fontosságát és a jogi rendezésnek a társadalomra való hatását nem kell különösképpen ecsetelni, és nem kell különösképpen kiemelni azt a tényt, hogy az ország jövőbeli életét alapvetően meghatározó törvényről van szó akkor, amikor a Ptk. novellisztikus változtatására készül a magyar Országgyűlés.
Ennek két alapvető, átfogó területéről, a jogalanyiság kérdéséről van egyik oldalról szó, másrészt pedig a szerződések rendszeréről.
Úgy gondolom, hogy az általános vitában elsősorban - egyetértve Szigethy István kérdésfelvetésével - ezeknek az intézményeknek a rendszerbeli elhelyezéséről van szó. Arról van szó, hogy vannak kérdések, amelyeket a jogrend egészének kell kezelni, vagy pedig a kódex alkotása során a kódex logikájába, annak hatályába beleférnek.
Itt fölrémlik előttem az 1968-ban indult Ptk.-vita, ahol különböző iskolák alakultak ki, s én úgy gondolom, hogy ma is vannak olyan iskolák, amelyek vitathatják a Ptk.-nak ezt a rendszerét. Ma is vitathatják azt, hogy milyen kérdéskörök tartoznak a Ptk.-ba, és melyeket kellene külön a gazdasági jog területén szabályozni, és külön gazdasági kódexet létrehozni. S vitathatják azt is, hogy a közjogi kérdések mennyiben tartozhatnak a magánjogi kódex keretébe.
Ami a Ptk. alapvető rendszerének és logikájának megtartását illeti, volt professzorom 1968-ban megjelent cikke jut eszembe, amely, azt hiszem, hogy korszakalkotó volt akkor, és dogmatikailag ma is időtállónak bizonyul. Ez a módosítás és ez a novella ezeknek a követelményeknek mindenben megfelel. Ilyen módon konkrétan is próbálok válaszolni némely kérdésre, amelyet Szigethy István konkrétan vetett föl, főleg az alapítványok tekintetében.
Mint említettem volt, úgy gondolom, a legalapvetőbb kérdés, hogy a jogrendnek kell tudni kezelni kérdéseket. S amikor sanda politikai megfontolásból félünk attól, hogy a Kormány alapíthat-e alapítványt, akkor az a kérdés, hogy a közalapítvány alapítása mihez tapad, mi az a társadalom által fölvetett igény és kívánalom, amelynek alapján szabályozni kell a közalapítványokat.
Nos, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, abban egyet kell, hogy értsenek, ezek az állami és önkormányzati feladatokhoz tapadnak. Ha tehát a Kormánynak nincsenek állami feladatai, amelyek közcélokat szolgálnak, akkor valóban igaza lehetne Szigethy Istvánnak, hogy a Kormánynak nem kell közalapítványokat alapítani. De addig, amíg a Kormány- nak vannak kötelezettségei közfeladatok ellátásában, úgy gondolom, helytelen az a logika, amellyel próbálják támadni azt a tételt, hogy a Kormány alapíthat közalapítványt.
Nem hiszem, hogy nagyobb nyilvánosságot biztosít egy önkormányzati alapítású közalapítvány, mint a Kormány által alapított közalapítvány, hiszen az alkotmányos rendszerben tessék végiggondolni az Országgyűlés felelősségét és kötelességét a Kormány tevékenységének ellenőrzésében, s máris megadtam a választ arra, hogy ha működik az alkotmányos rend, és működik az ellenőrzési rendszer, akkor tessék belegondolni abba, hogy kellő nyilvánossággal, kellő szabályozással el lehet-e azt a célt érni más módon, hogy a közfeladatok társadalmasodjanak. Hiszen minden oldalról a közfeladatok társadalmasítása az igény, amely éppen ezekkel az új jogi személyiségekkel, és éppen ezzel az új jogi rendezéssel érhető el.
Azt hiszem, hogy ha ebben az alapvető kérdésben egyetértünk, akkor ilyen felvetéseket nem lehet támogatni, és én szeretném, ha a Szabad Demokraták Szövetsége a vitában győződne meg arról, hogy a közös gondolkodással talán előbbre mehetünk, és az ország is előbbre mehet, mint hogyha vélt vagy valós, vagy nem valós érdekek alapján olyan feltételeket támasztanak, amelyek talán nem végiggondoltak.
Hogy nem végiggondoltak a feltételek, erre hadd éljek egy másik példával, a közhasznú társaságok átalakításával, amit Szigethy István képviselőtársam emelt ki. Hadd jegyezzem meg, hogy ha Szigethy István képviselőtársam a számviteli és költségvetési törvény rendelkezéseit átolvasta, akkor meggyőződhet arról, hogy az általa fölvetett probléma a törvényesség talaján nem létezik. Hisz az átalakulás során a számviteli törvény rendelkezik arról, hogy milyen módon mehet végbe az átalakulás, kell előtte egy teljes lezárást végezni. Ilyen módon a zsurnalisztika szintjén el tudom fogadni azt, hogy közpénzek átmosására alkalmas lehetne bármilyen alapítvány, de kizárólag a zsurnalisztika szintjén, s nagyon nehezen fogadom el egy jogásztól, aki ismeri a számviteli törvény rendelkezéseit.
(11.40)
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Azt hiszem, az eddigi vita során az eddigi felszólalók is érezték annak jelentőségét, hogy egyrészről itt a jogalkotásnak egy olyan pontjához értünk, amikor már a gyakorlat kényszeríti ki ezek helyett az új intézményeket. Hiszen világos volt, hogy a rendkívül kemény feltételek mellett dolgozó profitszférával a nem egészen profittevékenységet folytató szervezetek megkülönböztetés nélküli versenypályára engedése azt eredményezte, hogy a kiskapukat kellett keresni. Ez nem tisztességtelen dolog volt, hanem azért kellett, mert a jogi rendezés hiánya miatt nyilvánvaló, hogy a nonprofit tevékenységgel nem lehetett tisztességgel ellátni olyan feladatokat, olyan közfeladatokat, amiknek a profitszféra szabályai szerint kellett működnie.
Itt szeretném felvetni azt is, amit az előttem szólók közül többen felvetettek, hogy vajon milyen módon kell kezelni ezeket a kérdéseket, milyen módon kell kezelni az adótörvényeket? Nos, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy végiggondolandó az egész magyar adórendszer. Végiggondolandó, hogy ez a dualista adórendszer meddig tartható fenn, meddig tartható fenn a társasági adó és a személyi jövedelemadó-rendszer egymás mellett. Valóban felvet olyan alapvető pénzügyi kérdéseket, hogy ne a pillanatnyi gazdálkodási, finanszírozási szabályoknak kiszolgáltatva működjön csak az adórendszer, hanem egy hosszabb távú gondolkodásnak megfelelően, éppen a nonprofit szférának megfelelően is működni tudjon. Hiszen e tevékenységek társadalmasításának nagyobb haszonnal kell járni, mint ami bevételt remélhet az állam, és amit az újraelosztás során újra kell elosztania.
Úgy gondolom azonban, hogy mindezek a kérdések a pénzügyi jog területére tartoznak. És hozzáteszem, hogy miközben a kérdésfeltevéssel egyetértek, a megoldási javaslatokkal azért nem, mert nem lehet egybemosni jogágakat. Nem lehet egybemosni a pénzügyi jogot a polgári jog rendszerével, nem lehet a közjogot egybemosni a polgári jog rendszerével. Kétségtelen tény, hogy ebből a szempontból vitatható - és nyilván a jogi irodalom meg is fogja tenni -, hogy a köztestületeknek a Ptk.-ba való beemelése mennyiben felel meg azoknak a szabályoknak, amelyek a Ptk. klasszikus rendszerét érintik. Nyilvánvaló, hogy az 1948. előtti magyar jog ezt ismerte, tehát egyik oldalról azt állíthatom, hogy a magyar jogrendszernek, a magyar jogi hagyományoknak megfelelő a köztestületnek a Ptk.-ban való elhelyezése. Ha arról az oldalról közelítem meg, hogy ez speciális egyesület, akkor nem tartom kivetnivalónak. Kétségtelen tény azonban, hogy épp a közjog oldaláról felvethet kérdéseket a rendszerbeli ilyen elhelyezése.
Tisztelt Ház! A novellisztikus törvénymódosítás második része a szerződések rendszerével foglalkozik. Úgy gondolom, hogy azok a szabályok, amelyeket megfogalmaz, úgyszintén a gyakorlat által kikényszerített szabályok, hiszen manapság a gazdasági élet és a szabályozók, az adórendszer rendkívül képlékeny volta miatt a szerződéses fegyelem meglazult Magyarországon. Így a tisztességesen és a szerződés szellemében eljáró vállalkozókat bizonyos mértékig hátrány éri, és hátrány éri a bíróság leterhelése miatt, hátrány éri a végrehajtás gyengesége miatt. Ilyen módon a jogalkotó felelőssége az, hogy a jogbiztonságnak, a gazdasági élet biztonságának és a forgalmi élet biztonságának megfelelő szabályok megalkotásával megpróbáljon sorompót állítani annak a folyamatnak, amely sem az ország gazdasági, de hozzáteszem, erkölcsi életének sem kedvező.
Úgy érzem, hogy ez a törekvés - ami e szerződéses rendszer változtatásában a Ptk. módosításával megnyilvánul - ennek a követelménynek kíván eleget tenni, és meggyőződésem, hogy a gyakorlati élet követelményének is eleget tesz.
Tisztelt képviselőtársaim! Az előttem szólók több problémát vetettek fel. Arra kérem önöket, hogy átérezve ennek a törvénynek az alapvető jelentőségét a gazdasági életben is, együttes gondolkodással és ne kategorikus kijelentésekkel olyan vitát folytasson le a Ház, ami a kulturált értékeknek megfelelően az együttes gondolkodás eredményeként egy jobb, a célnak, a gazdasági életnek és a civil társadalom kialakításának megfelelő szabályozást hozzon maga után; ezt a törvényt lehetőleg a követelményeknek megfelelően és az élet kikényszerítése által minél hamarabb alkossa meg az Országgyűlés. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
