SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Országgyűlés! Már többen más törvények vitájában elmondták, és én is vallom, hogy valóban nagyon nehéz egy törvénytervezet vitájában sokadiknak hozzászólva valami újat is mondani. Viszont úgy gondolom, hogy érdemes néhány gondolatot megerősíteni az előttem elhangzottakból, márcsak azért is, hogy nagyobb nyomatékot kapjon, és érezze a beterjesztő, hogy nemcsak egyéni, hanem többségi véleményekről van szó.
Először is: nekem meggyőződésem, hogy a mai gazdasági helyzetben nemcsak szükségszerű törvényt alkotni a szakképzésről, de nagyon nagy bátorság is kell hozzá. Mégpedig azért, mert a mai viszonyok között nagyon nehéz valós perspektívát kitűzni a szakmát választani készülő gyermek elé, és még nehezebb elhitetni vele, hogy ebből a szakmából még meg is tud majd élni.
Az állami vállalatok leépülésével egyre apad az érdeklődés a nagyipari szakmák iránt, és sajnos, leágazóban lévő szakmák közé tartozik az esztergályos, a géplakatos, sőt még a gépkocsivezető szakma is. Míg 1990-ben a nyolcadikosok 52%-a, addig 1993-ban már csak 40%-a jelentkezett szakmunkásképző intézetbe.
Nehezíti a helyzetet, hogy a nyugati részvétellel létrejövő nagynevű cégek egyáltalán nem foglalkoznak szakmunkásképzéssel, hanem kiválogatják a szakiskolából a legjobbakat, akiket a tanulmányok befejeztével magukhoz vesznek.
Gyakran az is előfordul, hogy olyan fiatalok kapják meg a munkát, akik magasabb végzettségüknél fogva más területen is elhelyezkedhetnének, s így megint csak a szakmunkások szorulnak a munkaerőpiac perifériájára.
Ha meggondolom, hogy a 700000 munkanélküli közül hánynak kell gyermekét győzködni arról, hogy tanuljon, és ha csak megpróbálom átérezni annak a körülbelül 80000 pályakezdőnek a sorsát, aki nem jut első munkahelyhez, akkor én is azt mondom, hogy nincs értelme. De vallom, hogy nekünk szülőknek nem ez lehet a megoldás. Nekünk hitet kell öntenünk gyermekeinkbe, hogy van jövőjük, hitet önteni beléjük, hogy van értelme tanulni, elhitetni velük, hogy minél több tudással rendelkeznek, minél sokoldalúbb szakemberré válnak, annál nagyobb a lehetősége a munkához való jutásnak.
Igen, minél többoldalú szakembert mondtam. És akkor én itt érzem az egyik legnagyobb hiányosságát a tervezetnek. Nem ad lehetőséget a fiatalnak, hogy esetleg többoldalúan képezze magát. Nem teszi elérhetővé egy adott tanulmányi ciklus alatt több szakma megszerzésének a lehetőségét. Ezt valahogy a törvény készítői kifelejtették, talán elfeledkeztek arról, hogy vége már annak az időszaknak, mikor az ember évekig, évtizedekig ugyanazt csinálta, amit megtanult, amiben felnőtt, s amiről azt hitte, hogy élete végéig, vagy legalábbis a jól megérdemelt nyugdíjáig csinálni fogja.
Ma már, és főleg a jövőben az állam is sok pénzt tudna megspórolni, ha egy tanulóciklus alatt képezne ki többoldalú, több szakmával rendelkező szakembereket. Természetesen meg lehet találni a megfelelő párosításokat, és nem biztos, hogy a vasöntőt és a cukrászt kell együtt képezni.
De úgy vélem, hogy meg kell adni a lehetőséget annak a gyereknek, akinek a tehetsége is megvan hozzá, s akarata is, hogy két, vagy esetleg több szakmából is vizsgázhasson és oklevelet szerezzen.
Tisztelt képviselőtársaim! A másik, számomra nagyon lényeges dolog a szakképzésnél a finanszírozás kérdése. Itt többen emlegették saját élettapasztalatukat. Én is elmesélhetném, hogy kerek 40 évvel ezelőtt hogyan és miért lettem ipari tanuló. A lényeg az, hogy a két inasévem alatt csak az a fekete egyenruhám volt az öltözékem, ami után akkor az MTH-s tanulókat Rákosi Mátyás fekete seregének hívták.
Szóval, sajnos, újra elérjük azt az életszínvonalat, amikor széles rétegek azért nem tudják gyermekeiket iskolába járatni, mert nem jut ruhára sem, nemhogy még a tandíjat is fizessék utána.
És itt megint csak a munkanélküliekről, és azok családjáról van szó, akik már tulajdonképpen minden járuléktól elestek. Ha átgondoljuk, hogy a fiatalok nagyon eltérő anyagi, jövedelmi viszonyok közötti családokban élnek: például Somogyban az érintett fiatalok több mint egynegyede, azaz 28%-a, Szabolcsban több mint egyharmada, 36%-a él olyan családban, ahol nincs aktív kereső, de ha ehhez még hozzáveszem, hogy Somogyban 43%-a, Szabolcsban pedig a fele él a fiataloknak olyan háztartásban, ahol az egy főre jutó családi jövedelem 5000 forint alatt marad, akkor joggal vetődik föl a kérdés: honnan teremtik elő ezek a szülők az anyagiakat a gyerek képzésére? Sehonnan, tisztelt uraim, hanem elmegy, ha tud, a gyerek alkalmi munkáravagy segédmunkára, így folytatódik, növekszik, hatványozódik az alulképzett, szakma nélküli réteg és a munkanélküliség.
De nem árt, ha tisztában vagyunk azzal is, hogy a fiatal munkanélküliek egy részének személyes és családi problémái esetenként messze túlmutatnak az egzisztenciális gondokon, vagy a szűk értelemben vett munkaerő-piaci lehetőségeken.
Beszélgetések kapcsán több fiatal panaszolta, hogy számukra a munka hiánya, s az ebből fakadó kényszerű tétlenség, a semmittevés, a haszontalanság, a reménytelenség érzése, az eltartottság és másokra szorultság állapota okozza a gondot, az, hogy kiszorulnak a megszokott társadalmi térből, és leépülnek a társadalmi kapcsolataik.
(18.30)
Ez különben a felnőtt munkanélküliek esetében is így van.
E jelenség mögött a társadalmi, gazdasági dezintegráció tömeges előfordulásának a folyamatai tapinthatók ki, melyek sokféle társadalmi és politikai deviancia létalapjai és ösztönzői lehetnek.
De beszélhetnénk arról is, hogy egyes jó és divatos szakmákban, mint például az autószerelés, gyakran kauciót kérnek az oktatás fejében, ami olykor oly magas, hogy még a jól kereső szülő sem tudja megfizetni, vagy legalábbis nehezen.
Tisztelt Országgyűlés! Én sajnálatosnak és nagy hibának tartom, hogy a szakoktatás kérdését csak az oktatás oldaláról próbálja meg kezelni a Kormány. S azt is el kell mondanom, hogy szerintem súlyos mulasztást követett el az Országgyűlés is azzal, hogy a szakképzési törvény beterjesztése előtt nem vitatta meg a Kormány foglalkoztatási koncepcióját, hiszen egy viszonylag jól prognosztizálható munkaerőpiac szabja meg valójában a szakemberképzés követelményeit, s azt zömmel az államnak kell felvállalnia, hiszen a szakemberekkel való jó gazdálkodásnak az egész társadalom látja hasznát.
Képviselőtársaim! A Szocialista Párt csak úgy tudja támogatni a törvénytervezetet, ha az valóban a preambulumban leírtak szellemében születik meg, vagyis, ha a törvény elősegíti a munkaerőpiac igényeihez igazodó rugalmas és differenciált szakképzést, és a gyakorlatban biztosítja az alkotmányos jogokat a tanuláshoz, az első szakképzés megszerzéséhez, a foglalkoztatáshoz szükséges szakmai ismeretek megszerzéséhez, s amit még mi hozzáteszünk - és ehhez ragaszkodunk - az esélyegyenlőséget. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
