BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nem lehet elégszer és eléggé hangsúlyozni, hogy a szakképzésről szóló törvényjavaslat milyen fontos eleme törvényalkotási folyamatunknak. Fontos eleme, tehát nem lehet közömbös számunkra, milyen minőségű előremutató törvény születik e Ház falai között.
Mielőtt mondandóm lényegére térnék, engedjenek meg egy megjegyzést. Módomban állt a törvényjavaslat sorsát a kezdetektől nyomon követni, ezért kicsit értetlenül állok a sorozatos, a lényeget tekintve visszalépő módosítások előtt. Miközben a törvény előkészítőinek szakmai tudását elismerve, szakmai tisztességüket nem kétségbe vonva, együttműködési készségét megköszönöm, hangosan töprengek azon, mi vagy kik késztethették sorozatos meghátrálásra őket? Nem jó dolog az, képviselőtársaim, ha egy korszerűnek indult törvénytervezetet pénzügyi megfontolások, vagy éppen a megszokotthoz való ragaszkodás alakít, sajnos negatív irányban.
Ezért értek egyet, csak éppen más előjellel, Várkonyi István képviselőtársam orosz közmondás citálásával, miszerint a mesét könnyű elmondani, a dolgot nehéz megcsinálni, mert szeretném őt emlékeztetni arra, hogy a törvény kialakítása során, a kezdeteknél a mese egészen másról szólt, mint arról, amiről most tárgyalunk.
Körösfői László képviselőtársam a szocialisták vezérszónokaként már felhívta a figyelmet arra, milyen veszélyekkel jár az, ha egy ország jól bevált szakképzési törvényének adaptálásakor nem a szakmai, hanem más, előttünk ismeretlen szempontok szelektálnak. Ha már egyszer a német szakképzési rendszer átvétele mellett döntöttek, akik döntési helyzetben voltak, ragaszkodniuk kellett volna ahhoz, hogy az átvett rendszer olyan elemei maradhassanak csak el, melyek nálunk nem alkalmazhatók, nem pedig olyanok, amelyek a szakképzés egyes szereplői számára kényelmetlenek, ezért eldobandók.
Tisztelt Ház! Hozzászólásom első részében az iskolarendszeren kívüli szakképzés törvénytervezeti megjelenítéséről szeretném kifejteni a szocialista frakció álláspontját. Fontos kérdésnek tartjuk, hogy a meglévő szakképzési formák mellett, a lehetőségek tágításának szándékával, az erre vállalkozók bevonásával megteremtődik a lehetőség az iskolarendszeren kívüli szakképzésre. Fontosnak tartjuk, ám nem anynyira, hogy a megjelenést és részvételt indokolatlan és elfogadhatatlan kivételek adásával honoráljuk.
Ugyanis semmi nem indokolja, hogy például az országos képzési jegyzék által meghatározandó képzési időtartamok erre a képzési formára ne vonatkozzanak. Tessék az OKJ-ben mindenki számára egységesen meghatározni a képzés időtartamát, majd külön, tételesen felsorolni, melyek azok a körülmények, amelyek a képzés idejének csökkentésére alapot adhatnak, részletezve azok esetenkénti mértékét.
(17.50)
Végül az is meghatározandó, mi az a minimális idő, ami alá csökkenteni a képzési időt nem lehet, mert az adott szakma ennél kevesebb idő alatt nem elsajátítható.
Elfogadom azt az elképzelést, hogy az iskolarendszeren kívüli szakképzés feltételrendszerét e törvény alapján külön jogszabály határozza meg. Azt viszont a leghatározottabban kijelentem, hogy e feltételeknek azonosaknak kell lenniük az iskolarendszeren belüli képzés feltételeivel. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hova vezetne, ha engednénk a feltételekből. Ezt elsősorban a képzés alanyainak védelmében nem tehetjük meg.
Van e tárgykörben még egy megoldatlan probléma, amelyre szeretném felhívni szíves figyelmüket. Mint tudjuk, az első szakma megszerzésének finanszírozása állami feladat. Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben való részvétel feltételeként előírás a tankötelezettségnek való elegettevés. Nos, ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy e képzési formában részt vesznek majd olyan fiatalok is, akik az első szakmát itt szerzik meg, a törvényjavaslat viszont a képzési szerződés tartalmi előírásai közé sorolja a képzési és vizsgadíjat, valamint azok viselésének módját. Jó lenne ezt tisztázni, egyértelműsíteni.
Mindezek mellett van egy, talán nem alaptalan félelem is. Kialakult ipar- és foglalkoztatáspolitikai koncepciók hiányában a lokálisan jelentkező munkaerő-piaci igényekre hagyatkozni a szakmai profil megválasztásakor, eléggé veszélyes dolog. Ha az iskolarendszeren kívüli szakképzés fő finanszírozója a foglalkoztatási alap, nagyon végig kell gondolni a teendőket, nehogy egyszakmásból kétszakmás munkanélkülieket képezzünk.
Képviselőtársaim! Van a törvényjavaslatnak egy rövid, ám nagyon fontos, ugyanakkor a rövidségből fakadóan kiérleletlen része, ez pedig a kártérítési felelősség kérdése. Mivel a törvénytervezetből egyértelműen nem derül ki az, hogy a tanulószerződéssel rendelkező tanuló státusa micsoda, tanulóviszonyban van-e, vagy netán munkavállaló, nehezen érthető számomra, hogy a javaslat a kártérítés kérdését nemes egyszerűséggel a munkajogi kártérítési felelősségi szabályok hatáskörébe utalja.
Egyébként is elég furcsa az a gondolatmenet, miszerint ha dolgoztatni, kártéríttetni kell, akkor felnőttnek; ha fizetni vagy kedvezményezni kell, akkor gyereknek tekintjük a szakmunkástanulókat.
Először is tisztázni kellene a tanuló által okozott kár fogalomkörét. Megítélésem szerint ez csak anyagi kár lehet, melyet a munkahelyen a berendezésekben, anyagban, egyéb értékekben okoz a tanuló. Ennek tisztázása nélkül a gazdálkodó szervezet számos más esetben is kártérítést követelhet. Például: a pincér tanuló kiáll az étterem elé és elküldi a vendégeket, mondván, odabenn rosszul főznek. Nos, ez az egyébként nemes cselekedet a gazdálkodó szervezetnek kárt okoz, tehát jöhet a kártérítés.
A következő jogos kérdés: a tervezett tanulói javadalmazás mértékét, a kártérítésként elvonható egyhavi juttatást figyelembe véve, érdemes-e a kártérítés kérdésével egyáltalán foglalkozni? Ha ugyanis a Munka Törvénykönyve alapján a munkáltató bírósági úton érvényesítheti a kárt, akkor a perköltség sokszorosan meghaladhatja a megítélendő kártérítést. Akkor pedig a munkáltatók jogi út helyett más módon próbálják megrendszabályozni az úgynevezett renitens tanulókat, ez az út pedig nem vezet sehova. Ezért tehát javasoljuk a kártérítésre vonatkozó rész újragondolását, egyértelműsítését. Minden jobbító megoldásra fogadókészek vagyunk.
Tisztelt Ház! Mondandóm harmadik részében a gyakorlati képzésben részt vevő szakemberek helyzetével, a törvényi előírásokkal és azok betarthatóságával kívánok foglalkozni.
A szakképző iskolák szakemberei, magyarán szakoktatói számára a közoktatási törvénytervezet tételes végzettségi előírásokat fogalmaz meg. Nos, ezeknek az előírásoknak a mai szakoktatók jelentős hányada nem felel meg. Sopronban van olyan szakmunkásképző, ahol ez az arány 90%-os. És nem fog tudni megfelelni akkor sem, ha törvényileg előírjuk számukra a felsőfokú szakképzettség megszerzését.
Ugyanakkor a gazdálkodó szervezeteknél elegendő a szakirányú képesítés, öt év szakmai gyakorlat és büntetlen előélet. 25 év szakmai gyakorlat és az abból fakadó tapasztalat, meggyőződés mondatja velem: felsőfokú végzettséget előírni a szakoktatók számára lehet, ám teljességgel felesleges. Még az sem nyugtat meg, hogy a közoktatási törvénytervezet lehetőséget ad a kivételre, akár hosszú távon is. Mert az a véleményem, képviselőtársaim, hogy a szakképzési intézmények szakoktatói között biztos vannak érdes modorúak, némelyek híján vannak a pedagógiai érzéknek, de ismerik a szakmák csínját-bínját és ez az, amit értékelnünk kell.
Semmi nem indokolja azt a tervezett különbségtételt, amit a törvényjavaslat megfogalmaz a szakoktatók között, attól függően, hol végzik ugyanazt a munkát. Éppen ezért módosító javaslatban fogom indítványozni ennek az értelmetlen és indokolhatatlan különbségtételnek az eltörlését.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat számos hiányossága ellenére javítható, ennek érdekében módosító javaslatainkat benyújtjuk, azokról a részletes vita során még váltunk szót. Azt azonban elengedhetetlennek tartjuk, hogy az egyeztetések során tett ígéretnek megfelelően a munkaügyi miniszter úr mutassa be az Országos Képzési Jegyzéket tartalmazó rendelettervezetét, mert ennek ismerete feltétlenül szükséges a törvénytervezet elfogadásához. Ha a módosítások kérdésében a szakmai szempontok előtérbe helyezésével meg tudunk állapodni, az OKJ-t rendelkezésünkre bocsátják, a szocialisták vélhetően támogatni fogják a törvényerőre emelést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps.)
