BÜKY DOROTTYA (SZDSZ)
BÜKY DOROTTYA (SZDSZ)
BÜKY DOROTTYA (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ne csak mint politikus, országgyűlési képviselő, hanem mint hajdan gyakorló tanár is véleményt mondjak erről a törvényről, amiről azt hiszem, hogy valamennyi pedagógustársammal egyetértésben mondhatom, hogy a legfontosabb vagy az egyik legfontosabb kérdés számunkra, hogy olyan törvény szülessék ebben a Parlamentben, amely megnyugtatóan rendezi a pedagógusok és a pedagógia viszonyait.
Mindezek után háromféle dologról szeretnék beszélni.
Az egyik a tanügyigazgatás kérdése, a másik a regionális oktatási központok kérdése, és a harmadik néhány olyan kérdés, amelyet pontosan azért, hogy megnyugtató módon legyen rendezve, mi szívesebben látnánk - mi, szabaddemokraták - törvényi keretekben rendezve és nem miniszteri diszkréció alá vonva.
Először tehát a tanügyigazgatás általunk elképzelt rendszeréről.
A modern közoktatási rendszerekre általában a megosztott felelősség elvének érvényesítése jellemző. Az egyes szintek feladatainak, illetve a felelősségi köröknek konkrét meghatározásában abból kell kiindulni, hogy az állami felelősség elsősorban a közoktatás alapvető céljainak, tartalmi követelményeinek a meghatározására terjed ki. Az önkormányzatokra hárul a közvetlen ellátási felelősség, azaz a megfelelő intézményi kínálat biztosítása, maguk az intézmények pedig önállóan szervezik meg pedagógiai tevékenységüket.
Nézzük meg először, hogy mik tartoznak az állam felelősségének körébe.
Az államnak garanciát kell vállalnia az oktatás anyagi ellátására az önkormányzatoknak és egyéb iskolafenntartóknak nyújtott támogatás révén. Az állam meghatározza a közoktatási rendszer egészére érvényes jogi normákat. A közoktatás alapvető céljainak, a képzési szinteknek, a közoktatásban szerezhető képesítéseknek a szabályozása is állami feladat, és e rendszer nemzetközi illeszkedésének biztosítása is. A közoktatási rendszer konkrét területeit érintő kutatások kezdeményezése és fejlesztési programok elindítása szintén állami feladat. A hátrányos helyzetben lévő térségek, illetve társadalmi csoportok támogatását célzó programok kidolgozása, beindítása szintén idetartozik.
Az állami feladatok tehát az országos rendszer szintjén jelentkeznek, nem terjednek ki sem a közvetlen ellátásra, sem a pedagógiai folyamatok közvetlen szabályozására. E rendszerszintű felelősség a központi kormányzatnak, mindenekelőtt a közoktatási minisztériumnak a közoktatási rendszer egésze feletti általános felügyeleti jogkörében fejeződik ki.
Nézzük meg, hogy a következő egység, a területi, a megyei, fővárosi önkormányzatok felelőssége mire terjed ki.
Mindenekelőtt az alapellátást meghaladó szinteken, illetőleg a helyi önkormányzatok által el nem látott speciális alapellátás területén jelentkezik ez a felelősség. Feladatai: az adott területen élők középfokú oktatása, diákotthoni ellátása, gyógypedagógiai ellátása, a nemzetiségi nyelvi oktatás, a művészeti oktatás, valamint a felnőttoktatás és a szülőknek és tanulóknak nyújtott pedagógiai szakszolgálat és tanácsadás.
Ezeket a feladatokat részben közvetlen intézményfenntartással, részben a települési önkormányzatok tevékenységének koordinálásával látják el a területi önkormányzatok.
A települési önkormányzatok felelőssége ismét más. A tankötelezettség teljesítésének, illetve az ehhez szükséges intézményi kínálatnak a biztosításában áll ez a felelősség elsősorban. Ez történhet a saját intézmény alapításával vagy egyéb intézményfenntartóval való megállapodással.
A települési önkormányzat az alapfeladat ellátásának körén belül kinevezi az általa fenntartott közoktatási intézmények vezetőjét, törvényességi szempontból elbírálja és elfogadja az intézmények szervezeti és működési szabályzatát, pedagógiai programját.
Mindebbe a hármas felelősségi rendszerbe, azt gondolom, hogy nyilvánvaló, hogy elég nehezen illeszthető be az oktatási törvényben szereplő regionális oktatási központok gondolata. A tanügyirányításnak véleményem szerint egyik legjelentősebb problémája pontosan ehhez a kérdéshez, tehát a középszintű irányításhoz kapcsolódik.
A szerkezeti átalakulások helyi, területi koordinálása elkerülhetetlenné teszi a helyi területi oktatásszervezés intézményi feltételeinek a megteremtését. Ezt a funkciót azonban a regionális oktatási központok, közkedvelt nevükön ROK-ok nem tudják ellátni. A ROK-ok tanügyirányítási és oktatáspolitikai szerepe valójában nem tisztázódott olyan mértékben, illetve a létrehozásukat illetően nem alakult ki olyan szakmai és társadalmi konszenzus, hogy indokolt legyen a törvény általi megerősítésük.
Nem logikus ezeket a 22. §-ban mint a tanügyigazgatás intézményeit szerepeltetni, hiszen ebben az esetben az önkormányzatok tanügy-igazgatási szervezeti egységeit, valamint magát a minisztériumot is meg kellene említeni.
Továbbra is megválaszolatlanok a ROK-okkal kapcsolatban már sokszor feltett kérdések, mindenekelőtt az, hogy ez a szervezet elsősorban igazgatási vagy szolgáltatási funkciót tölt-e be, vagy másképp fogalmazva, be kívánja-e tölteni a közoktatás-irányítás középszintjének szerepét, vagy sem.
Ha erre a kérdésre a válasz igen, akkor az a kérdés merül fel: vajon egy ilyen központi alárendeltségű ágazati szervezet mellett miképpen biztosítható egyfelől a közoktatás és egyéb politikaterületek, településfejlesztés, munkaerő-gazdálkodás, pénzügyi igazgatás koordinációja, másfelől a döntéshozatal demokratikus, választott testületek általi ellenőrzése.
Ha a válasz nem, akkor az a kérdés, hogy mi módon és milyen költségekkel lesz később ez a probléma megoldva, illetve hogy a már meglévő szerkezeti formák megerősítése és fejlesztése nem lenne-e sokkal olcsóbb megoldás.
A ROK-ok egy nem eléggé koherens tanügyigazgatási koncepcióra épülnek, és létrehozásuk a szűkös erőforrásokkal való pazarlást jelenti, hiszen sem a középszintű irányítás problémáját nem fogják tudni megoldani, sem a pedagógiai szakszolgáltatásokét.
A ROK-okat a miniszter saját hatáskörében hozta létre. A ROK-oknak nincsen semmilyen olyan funkciójuk, aminek ellátatlansága, ha megszüntetik őket, a rendszer integritását veszélyeztetné. Ezeknek a törvényből való kivétele viszont megkívánja az országos szintre telepíthető feladatok odatelepítését, középszintű feladatok megyei szintre telepítését, valamint a megyei pedagógiai intézetek funkcióinak törvényi szabályozását. Különösen fontos a megyei szintű koordináció funkciójának megerősítése, és ennek információs bázisának, anyagi alapjainak, szakmai hátterének megteremtése.
Szintén rendkívül fontosnak tartjuk azt - tisztelt képviselőtársaim -, hogy néhány olyan kérdésben, ahol a törvény miniszteri diszkréciót ír elő, ott a törvényi szabályozás kerüljön ennek helyébe. Ilyenek az OKT és a Közoktatás-politikai Tanács összetételét és létrehozását szabályozó jogszabályok, amelyeket véleményünk szerint törvénynek kell szabályozni. Ez nem utalható a miniszteri hatáskörbe. Ez utóbbi, mármint a Közoktatás-politikai Tanács érdekegyeztető funkciót tölt be, ami csak akkor tud értelmesen működni, ha tagjait a főbb érdekcsoportok delegálják.
A mostani szöveg megengedné azt is, hogy létrehozója akárkit meghívhasson ebbe a testületbe.
Nem esik szó a ROK mellett működő választott szakmai testület létrehozásáról sem. A választás alanyairól és formájáról itt is a törvénynek kell rendelkeznie, annál is inkább, mert az ilyen módon megválasztott testületek elnökeiből álló bizottságot állandó bizottságként az OKT-nek létre kell hoznia.
Egy másik nagyon fontos, véleményünk szerint szintén a törvényben szerepeltetendő kérdés a tankönyvügy. Ezt is véleményünk szerint részletesebben kellene törvényi szintűleg szabályozni. Nem elegendő a 93. § f) pontjában szereplő miniszteri feladat-meghatározás, illetve a 94. § e) pontjában szereplő miniszteri szabályozási kötelezettség, valamint az OKT-n belül a Tanterv, Tankönyv és Taneszköz Tanács létrehozása, amely a 97. §-ban szerepel.
A tankönyvekről való döntés azért igényel részletesebb törvényi szintű szabályozást, mert ez tipikusan olyan terület, ahol politikai és finanszírozási természetű konfliktusok várhatók. Ezeket csak a törvényes szintű szabályozás tudja megfelelő mederbe terelni, miniszteri hatáskör esetén ez a dolog nem fog működni.
(19.50)
Ezen belül szükség van a következők megállapítására:
1. Szabad az iskolákban olyan könyvet is használni, amely nem szerepel a tankönyvlistán, csak éppen ehhez az állam nem ad pénzügyi támogatást.
2. Az alkotmánysértő könyvek nemcsak a listára nem kerülhetnek fel, hanem tilos is ezeket az iskolákban használni.
3. A listára való felkerülésről nem a miniszter, hanem a nyilvánosság számára ellenőrizhető módon megszervezett, legitimitást élvező testület dönt, amelyben a pénzügyi szféra, a tankönyvkiadók, az iskolafenntartók képviselői is ott vannak, vagy ha a finanszírozás feletti kontroll ezt igényli - a miniszter egy ilyen testület döntését hagyja jóvá.
Ez azt jelenti, hogy a törvénynek a törvényjóváhagyást végző vagy előkészítő testület létrehozására és összetételére vonatkozóan szabályokat kell tartalmaznia.
Mindezek, tisztelt képviselőtársaim, azokkal az egyéb dolgokkal együtt, amit szabaddemokrata képviselőtársaim itt már elmondtak a Parlamentben, azt szolgálnák, hogy a pedagógustársadalom nyugodtan tudjon dolgozni. Ezek megnyugtató szabályok lennének ebben a törvényben, csökkentenék a bizonytalanságot, s azt gondolom, hogy ez valamennyiünk közös érdeke. Valamennyiünk alatt értem a politikusokat, a pedagógusokat és végül, de egyáltalán nem utolsósorban a ránk bízott gyerekeket. Köszönöm szépen. (Taps.)
