PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdések megválaszolásakor nem nélkülözhető néhány alapvető fontosságú, meghatározó jelentőségű törvényhely rövid ismertetése. Így a helyi önkormányzatokról szóló '90. évi törvény kimondja, hogy a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében - egyebek mellett - az egészségügyi, a szociális ellátásról való gondoskodás. Ezeket a feladatokat illetően - folytatja a törvény - a települési önkormányzat maga határozza meg a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően, hogy feladatait milyen mértékben és módon látja el.
Az idézett törvényhelyből következik, hogy a közszolgáltatások megszervezése, miként az egészségügyi ellátásé is, nem meghatározott szervezeti formához kötött, azaz a feladatellátás módját, mikéntjét illetően az önkormányzatokat teljes, de nem korlátlan választási szabadság illeti meg, azaz gondoskodhat a helyi szükségletekről, így az egészségügyi ellátásról saját alkalmazottakkal, társulva más önkormányzatokkal, megbízva más önkormányzatot, megbízva vállalkozót.
Ez a választási szabadság annyiban nem korlátlan, hogy a döntés meghozatalakor a lakosság igényei a meghatározóak az anyagi lehetőségek mellett. Tapasztalataim szerint a lakosok megkérdezése azonban sajnos az esetek többségében nem történik meg, holott ezt a törvény - bár tulajdonképpen felesleges lenne - tételesen le is írja. Miután a törvény értelmében az önkormányzatok maguk döntik el, hogy feladataikat milyen módon látják el, ezért természetesen jogukban áll úgy dönteni, megismerve és képviselve a lakosság érdekeit, hogy továbbra is közalkalmazotti jogviszonyban álló orvosokkal gondoskodik a település egészségügyi ellátásáról.
A közalkalmazottként dolgozó orvost, mint ahogyan egyetlen magyar állampolgárt sem, nem lehet arra kényszeríteni, hogy egy vállalkozás tagja vagy alkalmazottja legyen. Teljesen egyértelmű, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban álló orvost akarata ellenére nem lehet áthelyezni egy vállalkozás alkalmazottjának. Az ilyen típusú megoldások hatályos jogunk alapján csak konszenzuson, azaz teljes körű kétoldalú megegyezésen alapulhatnak, a jogsérelmek orvoslására pedig minden állampolgárnak rendelkezésére állnak a jogorvoslati fórumok, végső soron a bírói jogszolgáltatás.
Önmagában az a tény, hogy a közalkalmazott orvos nem hajlandó vállalkozás alkalmazottja lenni, még nem alapoz meg törvény szerinti felmondási okot, azaz miután az érintett személy nem kíván vállalkozásban tevékenykedni, érvényes munkaszerződése alapján az önkormányzat köteles őt tovább foglalkoztatni. Ebben a szituációban fel sem merülhet más, helyettes orvosok felvétele, miután nincs kit helyettesíteni.
A jelenleg hatályos szabályozás szerint az egészségbiztosítási alap kezelője köt finanszírozási szerződést a háziorvosi szolgálatok fenntartóival, azaz az önkormányzatokkal, az önkormányzati társulásokkal, a háziorvosi szolgálatot működtető egészségügyi intézménnyel, a területi ellátási kötelezettséget vállaló egészségügyi vállalkozásokkal vagy háziorvosi magángyakorlatot folytató orvosokkal. Az utóbbi két esetben természetesen csak akkor, ha ezek az önkormányzattal háziorvosi feladatok ellátására szerződtek. Amennyiben az önkormányzat döntése értelmében a háziorvosi feladatokat egészségügyi vállalkozással kívánja elláttatni, az önkormányzat és a vállalkozás közötti szerződésben kell rendelkezni arról is, hogy a társadalombiztosítással maga a vállalkozás vagy az önkormányzat köt szerződést.
Amennyiben a vállalkozás kielégíti a jogszabályban megkívánt személyi - és ez a lényeg - és tárgyi feltételeket, és rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel, továbbá bemutatja az önkormányzattal kötött szerződést, az alap kezelője ugyanolyan feltételekkel köteles finanszírozni, mint ahogy az azonos feladatot ellátó önkormányzatot, illetve önkormányzati intézményeket.
A személyi feltételre szeretnék visszatérni, hiszen az a vállalkozás, amelyik nem tudja felmutatni ebben az esetben azt a személyi kört, amellyel a munkát el tudja végezni, nyilvánvaló, hogy nem teljesítette ezeket a feltételeket.
Ez után az elsősorban jogi válasz után néhány alapvető problémára szeretnék rávilágítani. Az önkormányzati törvény, majd a társadalombiztosítás átalakítása folyamán előállt egy sajátosan kettős helyzet. Az önkormányzat biztosítja az ellátást, de a társadalombiztosítás fizeti annak működését. Ezt a helyzetet az önkormányzati törvény még nem tudta kezelni.
Van egy másik probléma. Az önkormányzatnál dolgozó háziorvost nem az önkormányzat képviselőjének, hanem a lakosságnak az ellátására szerződtették. A biztosítási kártyákat nem az önkormányzatnak, hanem az általa választott orvosnak adta le ez a lakosság. Alapvetően fontos az, hogy ezt az önkormányzatok figyelembe vegyék.
Az önkormányzati törvény ismeretében - mindannyian tudják, hogy az önkormányzatok számára újabb kötelezettséget - vagy megoldásbani kötelezettséget - csak úgy írhatnánk elő, ha ezt a törvényt módosítanánk. Én azonban azt gondolom, hogy az önkormányzatok az orvosokkal való tárgyalásban és a lakossággal való folyamatos egyeztetésben megtalálják a megfelelő megoldást. Amennyiben úgy tapasztaljuk, hogy nem, meg kell keresnünk a jogi megoldást, bármely képviselőtársunknak a jó jogi javaslatait örömmel fogadom. Köszönöm. (Szórványos taps jobbról.)
