KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 21. § 1. pontja kimondja, hogy az egészségbiztosítási alap kezelője köteles szerződést kötni a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosi szolgálat működtetőjével, ha a működtető, illetve a háziorvosi szolgálat megfelel a jogszabályi előírásoknak.
Az egészségügyi alapellátás új formában történő megvalósítása lehetővé teszi az alapellátásban a vállalkozást is. A vállalkozási formák kialakítása során viszont olyan módszerekre is sor került, amelyek félő, hogy az orvosokat kiszolgáltatott helyzetbe hozzák.
Egy Pest megyei településen például az önkormányzat egy, már korábban is működő, de nem egészségügyi profilú kft. kezébe kívánja adni a háziorvosi szolgálat megszervezését és az egészségügyi létesítmények használatának kizárólagos jogát. A társadalombiztosítás által folyósított összegek - kártyapénz, bázispénz - felett a kft. rendelkezne. A kft. egyik vezetője a volt körzeti orvosok egyike, aki viszont az orvosokat nem kft. tagként, tehát egyenrangú társként, hanem a kft. alkalmazottjaként kívánja foglalkoztatni.
Az orvosok többsége e megoldás ellen tiltakozott arra hivatkozva, hogy így kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének, hiszen a kft., ha anyagi érdeke úgy kívánja, bármikor felmondhatna nekik.
(14.20)
Sérelmezték azt is, hogy ez a megoldás törvényellenes, hiszen ellentmond az előbb említett törvény 21. § 6. pontjának, mely szerint - idézem -: "A háziorvosi szolgálatot működtető önkormányzat, önkormányzati intézmény 1993. május 31-ig köteles kikérni a szolgálat háziorvosának a véleményét arról, hogy kívánja-e a szolgálatot magánorvosként, illetve egészségügyi vállalkozóként, ilyen vállalkozás tagjaként működtetni."
E törvény alapján a település orvosai szándéknyilatkozatot írtak az önkormányzatnak arról, hogy egyénenként kívánnak vállalkozni, s előzetes írásbeli szerződéstervezetet is beadtak. Ezzel egy időben panasszal fordultak az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósághoz, az Orvosi Kamarához s az Országos Háziorvosi Intézethez, mely panaszok következtében jelenleg még nem került sor a szerződés megkötésére a kft. és a Pest Megyei Társadalombiztosítási Főigazgatóság között. Megjegyezni kívánom, hogy olyan orvosokról van szó, akik eddig is körzeti orvosok voltak, s mivel náluk van a települési betegkártyák többsége, jelenleg is mint háziorvosok, gyermekorvosok önkormányzati alkalmazottként dolgoznak.
A következő kérdésekre várom tisztelt államtitkár asszony válaszát:
1. Ha e korábban körzeti orvosként működő, s jelenleg mint önkormányzati alkalmazott háziorvos a betegkártyák birtokában egyéni vállalkozó orvosként kíván működni, és területi ellátást is kíván vállalni, úgy az önkormányzat megtagadhatja-e ezt.
2. Lehet-e kényszeríteni a közalkalmazottként dolgozó orvost arra, hogy egy vállalkozás alkalmazottja legyen?
3. Felvehetők-e más orvosok azoknak a gyermek- és háziorvosoknak a helyére, akiket a betegek a leadott kártyájukkal háziorvosukká választottak csak azért, mert nem hajlandók egy vállalkozás alkalmazottjai lenni?
És végül kérdezném, hogy egyáltalán jogosult-e a fenti törvény értelmében a Társadalombiztosítási Főigazgatóság jelenleg ilyen szerződések megkötésére?
Tisztelettel várom államtitkár asszony válaszát. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
