BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő úr szelíd kérdésére hasonlóan szolid választ tudok adni.
A közelmúltban elfogadott két törvény valóban az Európa Tanács ajánlásával összhangban szabályozza a személyes adatok kezelésének legalapvetőbb szabályait. Biztosítja azt az alapvető jogot, hogy az állampolgár maga dönthesse el, kíván-e a törvényben kötelezően előírt bírósági, közigazgatási adatszolgáltatásokon túl más típusú adatszolgáltatás alanya lenni. E jogát oly módon tudja a törvény rendelkezései szerint érvényesíteni, ha adatainak szolgáltatását letiltja. Az állampolgárok közül eddig mindössze 163 fő élt az adatletiltás lehetőségével.
Azokat, akik nem tiltják le adataik szolgáltatását, vélhetően nem zavarja, hogy a piacgazdaságban általánosan bevett szokás szerint elérje őket a közvélemény-kutatás, az ügynöki tevékenység, piackutatás stb. Erre a polgárok személyi adatairól szóló törvény 17-19. szakaszai törvényes lehetőséget biztosítanak, amikor úgy rendelkeznek, hogy név- és lakcímadatokat lehet szolgáltatni bármely szervnek, jogi személynek stb., ha jogának, jogos érdekének érvényesítése érdekében kéri, a felhasználás célját és jogalapját igazolja, és a polgár nem élt az adatletiltás jogával. Hogy jogos érdeke fűződik például a cégbejegyzés szerint közvélemény-kutatással foglalkozó szervezeteknek meghatározott minták, név, lakcím megismerésére, biztosítótársaságoknak az ügynöki tevékenységhez szükséges listákra, vállalkozóknak, kereskedőknek, piackutatás céljára címjegyzékekre, azt a törvény keretei között a végrehajtásra készülő kormányrendelet fogja részletesen szabályozni.
A rendelet előkészítése éppen azért nehéz, mert egészséges egyensúlyt kell teremteni a védelemhez fűződő jogos érdekek és a megismeréshez fűződő érdekek között.
Ami kérdéseire a választ illeti: a belügyminiszter feladat- és hatáskörét jogszabályok pontosan rögzítik. Eszerint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartási rendszere tartozik a belügyminiszter irányítása alá. Olyan hatásköre azonban nincs, amelynek alapján a személyes adatokat kezelő nem belügyminisztériumi szervekkel, személyekkel szemben bármiféle intézkedést kezdeményezhetne. E feladatot a törvény az adatvédelmi biztosra bízza. Az adatvédelmi biztosról szóló törvényt - mint ismert - az Országgyűlés még nem fogadta el. El kell oszlatni azonban egy tévképzetet.
Képviselő úr kérdéséből az a feltételezés világlik ki, hogy a közkézen forgó név- és lakcímadatokat szükségszerűen a népesség-nyilvántartás szolgáltatta. Sok olyan szervezet működik ma hazánkban, amely a korábbi, legkülönfélébb kapcsolatai alapján - vásárlói kör, könyvtár, video, háztartásigép-kölcsönzés stb. - név- és lakcímadatokat vezethet. Bár ezek is személyes adatok, nyilvánvaló, hogy erre a belügyminiszternek semmiféle ráhatása nincs.
Csak érdekességként említem meg, hogy nemcsak magyar cégek rendelkeznek ilyen listákkal, hanem külföldi hirdetést is olvastunk, amely a magyar állampolgár név- és lakcímadatainak szolgáltatását ajánlotta fel. Kérdés, hogy miből? A hirdetés szerint 80 ezer címet telefonkönyvből szereztek, 170 ezer címet azokról vezetnek, akik magyar sorsjátékon vettek részt, 10 ezer cím a magyar üzleti életből származik.
A felsorolásból látható, hogy rendkívül sok olyan egyéb nyilvántartás van, amely személyes adatokat tartalmaz, bár nem közigazgatási jellegű. Az előzőkben elmondottakból talán egyértelmű: semmiféle törvényes alapja nincs annak, hogy a forgalomban lévő név- és lakcímlisták keletkezésének körülményeit kutassuk, netán felelősségre vonást kezdeményezzünk. Erre csak az adatvédelmi biztosnak lesz lehetősége, hozzá kell tennem, bűncselekményhez kapcsolódó esetben természetesen más a helyzet.
A közigazgatási szervek által vezetett személyes adatokat tartalmazó nyilvántartások esetén azonban eltérő a helyzet. Egyik oldalról a nyilvántartási eljárás államigazgatási eljárásnak minősül, polgári jogorvoslat lehetősége biztosított. Másik oldalról pedig a köztisztviselők fegyelmi felelősséggel tartoznak a jogszabályok betartásáért.
Egyetértek azonban képviselő úrral abban, hogy ez egy nagyon súlyos kérdés, és a kormányrendelet előkészítése és készítése során pont azért küszködünk számtalan problémával, hogy elejét vegyük mindannak a hátránynak, amit épp a két említett törvény hivatott megakadályozni.
Szükséges azonban befejezésképpen még egy példára utalni: választások között a választási névjegyzék kifüggesztése az önkormányzatokra kötelező. Bárki, bármilyen adatot abból is kiírhat, ebből is látszik, hogy a kérdés szabályozása nem olyan egyszerű. Mindazonáltal képviselő úr kérdését jogosnak érzem és ezt is figyelembe veszem a kormányrendelet előkészítése során. Köszönöm. (Taps.)
