PALKOVICS IMRE (MDF)
PALKOVICS IMRE (MDF)
PALKOVICS IMRE (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott véleményekkel, illetve hozzászólásokkal kapcsolatban támadt néhány gondolatom. Kötelességemnek érzem - mint ezekben a megállapodásokban részt vevő egyik szakszervezet vezetője -, hogy némi tájékoztatást adjak azok számára, akik hozzászóltak kérdésekhez, de nem vették a kellő fáradságot, alaposságot, hogy elmélyüljenek ezekben a megállapodásokban, ezek tartalmában, hátterében. Ugyanis a megállapodások - mint ahogy a dokumentumok rögzítik - szeptember 10-én megköttettek, de egy közel hároméves vita előzte meg őket, amely a szakszervezetek között zajlott le.
Ezeknek a vitáknak különböző állomásai voltak, amelyek közül csak egyet említek meg: ez a bizonyos XXVIII-as törvény, amelyet 1991 nyarán fogadott el nagy többséggel a Parlament, és a Szocialista Párt kivonulása színpadias körülmények között mindenki előtt ismeretes volt.
Az idő azóta meglehetősen eljárt ezek fölött a viták fölött, és ma nem túlságosan bölcs dolog felvetni a legitimáció kérdését a szakszervezetekkel kapcsolatban, amikor közelednek a parlamenti választások, és egyéb más politikai tényezőknek vagy társadalmi tényezőknek is rövidesen megkérdőjelezhető lesz a legitimitása.
Éppen ezért azt mondom, hogy az a megállapodás - amit a szakszervezetek egymással, majd a Kormánnyal megköttettek, és az Érdekegyeztető Tanács szeptember 21-i ülésén rögzítettek, szinte törvényerőre emeltek azon a fórumon - nem képezheti vita tárgyát még akkor sem, ha ezzel egyes képviselők azt gondolják vagy úgy érzik, hogy az ő törvényalkotói szabadságukat bárki korlátozni kívánja. Nem erről van szó. Törvényalkotói felelősségről van szó: hat országos szakszervezeti konföderációnak a megállapodását, egyetértését azokban a kérdésekben, amelyekben már nem volt tovább tartható a széthúzás, a vita, a marakodás a vagyon fölött, milyen mértékben veszik figyelembe, vagy milyen mértékben tartják tiszteletben.
Lehet itt most még különböző elvetélt ötleteket előhozni a Monopoly csoport részéről. De semmiképpen nem tartom bölcs dolognak ennek a megállapodásnak a fölrúgását - nem látva annak, mármint a megállapodás felrúgásának vagy arra való felbújtásának a következményeit.
Dragon Pálnak azt a hozzászólását, amit oly drámaian intézett a Parlamenthez, a magam részéről sajnálatosnak tartom. Számtalan alkalom volt - ezt nyilván Dragon Pál képviselőtársam bizonyítja -, amikor tőlem kért eligazítást a szakszervezetek között folyó vitákban. Ezt az utóbbi kérdésben nem tette meg. Ebből következik, hogy tájékozatlanságából fakadóan olyan kérdést irányít a Parlamenthez, amely teljes mértékben, korrekt módon megválaszolásra került ezekben a megállapodásokban.
Konkrétan arra gondolok, hogy a megállapodást alá nem író két szakszervezetnek milyen hányad jut abból a vagyonból, amit itt 4,2 milliárd forint körüli forgalmi értéken jeleznek. Ennek a két szakszervezetnek is lehetősége volt a megállapodásokon részt venni. Amikor már végleg meghiúsulni látszott ez a megállapodás, akkor külön mind a két szervezettel leültek a megállapodó szakszervezetek, és még plusz ajánlatokat tettek ezeknek a szervezeteknek. Ezek a szervezetek azt gondolták, hogy nélkülük nem megköthető ez a megállapodás, ezáltal kisodorták magukat a megállapodásból. A vagyonnak az a része, amely számukra fel lett ajánlva, el lett különítve, most is rendelkezésükre áll, az ő dolguk, hogy elfogadják vagy nem.
Mindenesetre nem lehet fenntartani azt a gyakorlatot, ha valaki valamilyen módon kulcspozícióba kerül, akkor megpróbálja zsarolni a többi megállapodó felet a megállapodás meghiúsításával. Ez történt ebben az esetben. Ennek a következményét a két szervezetnek, illetve azok vezetőségének kell vállalnia.
Éppen ezért azt kérem az Országgyűléstől, hogy a szeptember 10-i megállapodást, az Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodást - amit szeptember 21-én a Kormány, még egyszer mondom: a Kormány, a munkavállalók és a munkáltatók szervezetei egyöntetűen elfogadtak, s a Kormány vállalta, hogy maga terjeszti elő e megállapodás szövegét - illetve a törvénytervezetet legitimálja, jogilag alapozza meg ennek a megállapodásnak a betartását.
Itt nem másról van szó, mint arról, hogy ez a két szervezet a továbbiakban sem akadályozza meg ennek a megállapodásnak a betartását, megkötését, ezért a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezetnek a döntési mechanizmusát konszenzusosról kétharmadosra át kell alakítani, hogy ezek a vagyoni megállapodások végre a munkavállalók szervezeteinek viszonyában rendezett állapotot teremtsenek. Ne lehessen egyik oldalról a szakszervezetekre azt folyamatosan rásütni, hogy a vagyonon marakodnak, miközben a munkavállalók képviselet nélkül vannak, a másik oldalról pedig folyamatosan forszírozni a megállapodást, illetőleg megkérdőjelezni annak létjogosultságát, amit pontosan annak érdekében kötöttek meg a szakszervezetek, hogy most már végre elháruljanak azok az akadályok, amelyek a munkavállalók szervezeteinek normális működése előtt álltak.
Ha a Kormány által előterjesztett törvényjavaslatot a Parlament elfogadja, akkor vélhetően ez az állapot be fog következni, és onnantól kezdve a magyar szakszervezeti mozgalom vélhetően azzal tud foglalkozni, amire hivatott. Nem különböző pártok fiókszervezetének lenni, nem különböző kalandor személyek gyűjtőhelyévé lenni, hanem annak, amire hivatott egy szakszervezet: a dolgozók érdekeit képviselni megfelelő körülmények között, megfelelő jogi keretek között. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
