VARGA ZOLTÁN (független)
VARGA ZOLTÁN (független)
VARGA ZOLTÁN (független) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hozzászólásomat egy közismert anekdotával kezdem, mely szerint egy kapatos polgár tájékozódni próbál az éjszakában. Megszólít egy járókelőt, hogy lenne szíves felvilágosítani őt arról, hogy tulajdonképpen hol is van? A válasz rövid: Uram, ön az Andrássy út sarkán áll az Oktogonon. Mire az ittas atyafi rémülten közbevág: Állj! Előbb tisztázzuk, milyen ország, milyen város!
A téma komolysága talán nem indokolja, hogy humorosnak tűnő hasonlattal kezdjem, mégis el kell mondanom, hogy a tisztelt Ház és a nyilvánosság számára fontos lehet tisztázni, hogy milyen ország, milyen területeinek fejlesztéseiről szól ez az előterjesztés. Megjegyezném, hogy olyan időszakban beszélhetünk erről, amikor remélhetőleg már túl vagyunk bizonyos politikai illuminációkon.
A tegnapi napon képviselőtársaim igen sok hasznos észrevételt tettek, így számomra könnyebb az öszszegzés, figyelembe véve, hogy azokról a problémákról szeretnék szólni, melyek vagy egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen hangzottak el a vita során.
Ha egy gyors szövegelemzésszerű észrevételezést tehetek, akkor rögtön az 1. oldal (1) bekezdésében található alábbi mondatot kell először kiemelnem, ez így szól: "A piaci viszonyok kiteljesedésével felerősödtek a területi egyenlőtlenségek."
Véleményem szerint a területi egyenlőtlenségek felerősödésének oka elsősorban olyan irányú korábbi fejlesztésekben keresendő, melyek ellentétesek voltak az adott területek természeti adottságaival, idegen testként illeszkedtek be a környezetbe. Szólni kell arról, hogy az ötvenes évek elején a szovjet ipari szisztémák elvtelen másolásával alakult ki ez a helyzet. Sajnálatos, hogy ezzel kapcsolatban ma sincs birtokunkban átfogó elemzés, mely világosan rámutatna, hogy miközben a sztálini iparpolitika a húszas évek végétől a német hadiipar korábbi gigantikus nehézipari törekvéseit másolta, a világ már egy új fejlődési korszakra, az elektronikai iparra figyelt. Magyarország ebben az időszakban, pontosabban a harmincas évek második felében még jelentős eredményeket tudott felmutatni, például a villamosgép-gyártás területén. Ez a folyamat, a szovjet hadiipari koncepció azonban az ötvenes évek elejére a nehézipart mint a hadiipar legfontosabb bázisát favorizálta.
A bevezető rész következő állítása arról szól, hogy növekvő hátrányt jelent az infrastrukturális elmaradottság. Ez kétségtelenül igaz, és különösen igaz Békés megye egynémely településeinek esetében. Ezek például azért nem kerülnek a vállalkozások látóterébe, mert sem úthálózatuk, sem telefonhelyzetük nem ad esélyt arra, hogy a korszerű piacgazdaságnak megfelelő munkahelyeket hozzanak létre.
Ugyanakkor el kell mondani, hogy vannak olyan települések Magyarországon, melyek infrastrukturális ellátottsága jónak mondható, ma mégis depressziós körzetként jönnek számításba. Ilyen például Kazincbarcika, melynek ipara akkora energiaszükséglettel rendelkezik, mely elegendő lenne fél Budapest elektromos ellátására.
Az a mondat, mely többek között a szocialista ipar leépülését tartja az északkeleti országrész problémái közül a legfontosabbnak, véleményem szerint az előbbiekben már vázolt hadiipari és stratégiai iparágak leépüléséről szól.
Ugyancsak az 1. oldalon található megállapítás, miszerint az új típusú szervezetek magántulajdonon alapuló kialakulása viszonylag alacsony ütemű, nem ad választ a miért kérdésére. Mindenképpen közrejátszott ebben, hogy sem a bankrendszer, sem a piaci rendszer, azaz a működtetőrendszer nem alakult ki.
Széchenyit szeretném — nem szó szerint — idézni, aki arról beszélt, hogy hitel híján a gazdaságban minden mozgás megáll.
Persze szólhatnánk arról — különösen Békés megyében —, hogy a kárpótlás lelassulása, a földek viszszaadásának különböző nehézségei, példának okáért az egyik községben a tsz-elnök azon kinyilatkoztatása, hogy visszafoglaljuk a földet minél előbb, ezek mind-mind olyan tényezők, melyek nem szerepelhetnek egyetlen úgynevezett objektív irányelvekről szóló előterjesztésben sem.
A területpolitika fő irányairól szóló 1. fejezet első mondata így szól: "Az Országgyűlés a kedvezőtlen területi folyamatok mérséklése, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásának elősegítése érdekében a '93—95 közötti időszakra a következőket határozza…" Ennél a mondatnál köszön vissza a felszólalásom elején említett anekdota csattanója, hogy tulajdonképpen milyen ország milyen helyzetéhez képest történik ez a felzárkóztatás? Hiányzik ugyanis az a pontos központi kormányzati stratégia, mely meghatározná azt az irányt, mely egy átgondolt gazdasági, társadalmi koncepcióban megadná a jelenleg hiányzó paramétereket.
Felzárkóztatni valamihez csak úgy lehet, ha legalább iránytűvel rendelkezünk az elinduláskor.
A területpolitika fő céljai között első helyen szerepel a regionális válságkezelés, a tartósan elmaradott, illetve hanyatló depressziós körzetek gazdasági, szociális talpraállítása. Ezt követően a szelektív infrastruktúra fejlesztését említi a legelmaradottabb régiókra, térségekre koncentrálva.
Választókerületem — Békés megye 6. számú kerülete — jelenlegi helyzetét ismerve úgy gondolom, hogy e két fontos szempont mellett nem nélkülözheti a regionális válságkezelés az iparpolitikai koncepciók átgondolt, világos újrafogalmazását. Hogy egy példával éljek: az Orosházi Öblösüveggyár, mely elsősorban az élelmiszeripar számára jelent nélkülözhetetlen hátteret, sorsát illetően ma sem rendelkezik világos, egyértelmű jövőképpel. Hozzátenném, hogy több mint másfél ezer munkavállalónak jelent megélhetést igen alacsony jövedelmi viszonyok között, és jelenleg a gyár felszámolás alatt áll.
Ennek a térségnek egyik fontos kérdése — tekintettel a mezőgazdaság és az élelmiszeripar válságára —, hogyan alakul ennek a gyárnak a sorsa. Az előterjesztés melléklete felsorolja az elmaradottság meghatározásához szükséges javasolt mutatók körét. A felsorolt mutatószámok valóban valós képet adhatnak a térségek helyzetéről, úgy gondolom azonban, hogy kiegészülhetnek olyan tényekkel, melyek az adott térségek állampolgárainak hosszú évtizedes hátrányos helyzetét még drasztikusabban kivetítik.
Ezek a következők: egészségügyi hálózat sűrűsége, devianciák aránya ezer lakosra vetítve, egy éven aluli meghaltak száma ezer élve szülöttre, felsőfokú végzettségűek aránya ezer lakosra, felsőoktatási tanintézetek férőhelyeinek száma ezer lakosra.
Itt szeretném jelezni, hogy ezen kiegészítési javaslataimat módosító indítványként beterjesztettem, ami remélhetőleg a mai nap folyamán képviselőtársaimhoz eljut. Nagyon szeretném, ha a részletes vitában módom nyílna arra, hogy bővebben szóljak ezekről az új szempontokról.
Végezetül még néhány gondolat. A jövő évi költségvetést átnézve megütköztem azon, hogy az elmaradott térségek támogatására szánt összeg nem emelkedett, azonos az 1993-ra tervezett forintmennyiséggel. Ez azt jelentheti, hogy miközben a területfejlesztési támogatás irányelveiről szóló vita hasznos tanulságokat hoz a Ház számára, aközben a hátrányos helyzetű térségek további leszakadása várható. Megjegyezném, hogy vajon a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodások mennyiben adnak hű képet a kétharmadnyi, egyre nehezebb körülmények között élő Magyarország valós állapotairól?
Másik kérdésem, hogy vajon szóba került-e a költségvetési finanszírozáson túl egy új, regionális adórendszer lehetősége, mely megkísérelné a depreszsziós térségek vonzóvá tételét a befektetők, a munkahelyteremtők számára?
(12.20)
Szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy nincs sok idő fiskális érvekkel elodázni a megoldásokat. A sokat emlegetett Európába vezető út a hátrányos helyzetű térségek, így választókerületem számára is csak a Magyarországhoz történő felzárkózás útján képzelhető el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
