PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR.(SZDSZ)
PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR.(SZDSZ)
PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR.(SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A területfejlesztés jelenlegi formája Kelet-Magyarország számára azt jelentheti, hogy leszakadása legalább lelassul a fejlettebb nyugati területektől. Ahhoz, hogy a két országrész közötti távolság csökkenjen, azonban arra volna szükség, hogy a GDP eddigi 0,2%-os ráfordítása helyett erre a célra körülbelül 1% jusson. Ez az, ami Európa fejlettebb részeiben szokásos.
Ennek hiányában a tartósan munkanélküliek tömegei fogják megterhelni az ország eme térségének társadalmi és gazdasági helyzetét, és ezeknek az embereknek alig lesz esélyük a társadalomba való beilleszkedésre ismételten.
A jelenlegi területfejlesztési pénzösszegek, sajnos, manapság alig magasabbak a Világkiállítás által felemésztett pénzeknél. Békés megye számos mutató alapján a kelet-magyarországi megyék közül a legrosszabb helyzetben van, és a munkanélküliség szempontjából is a közepesnél rosszabb helyzetben. Különösen aggasztó azonban, hogy a megye déli és északi területein a munkanélküliség vetekszik a Szabolcs-Szatmár megyei adatokkal.
A megye termelésének több mint 60%-a a válságban levő mezőgazdaságból és élelmiszeriparból kerül ki, ami nem túl biztató kilátásokkal kecsegtet a munkahelyek megőrzését illetően sem a jövőben.
A térség fellendülését az infrastruktúra fejlesztésétől és a munkahelyteremtés jelentős támogatásától lehetne várni. Pillanatnyilag azonban csak az a régió vonzereje, hogy nagyon olcsó a munkaerő, magyarán az emberek örülhetnek, ha ma még dolgozhatnak.
Az alacsony bérek miatt szűk a szolgáltatások iránti kereslet, a fogyasztás átlag alatti színvonalon áll. Aki teheti, a mezőgazdasági termékekből önellátásra rendezkedett be. A szolgáltatószféra tehát aligha fogja felszippantani egyhamar a munkanélküliek tetemes részét.
Nézzük tehát, mit adott a területfejlesztés Békés megyének az elmúlt években, hogy csökkenthesse lemaradását.
Az infrastrukturális beruházásokhoz engedélyezett támogatás '91-ben 34 millió forint, '92-ben pedig egymillió forint volt, vagyis összesen 35 millió forint. Szabolcs-Szatmár megye 1991-ben egymilliárd 75 millió, '92-ben pedig 4 milliárd 458 millió forintot kapott. Borsod-Abaúj-Zemplén megye is közel 2 milliárdot kapott ezen időszak alatt.
A munkahelyteremtő beruházások tekintetében kisebb a különbség, Békés a két év alatt 225 millió forintot, Szabolcs 975 milliót, Borsod pedig 464 millió forintot nyert a pályázatokon.
Tisztelt képviselőtársaim! Igen nagyok ezek a különbségek, én mégis azt hiszem, a Szabolcs, illetve Borsod megyékbe kerülő támogatások nem túlzottak.
Az a véleményem, hogy a többi megye, így Békés kapott nevetségesen alacsony összeget. Ezen az sem változtat sokat, hogy az 1993—94-es évre 305 millió forint elkülönítését rendelte el a Kormány Békés megye számára. Ebből az idei évben már bizonyosan csak elenyésző rész jut az önkormányzatokhoz, még akkor is, ha az országgyűlési határozat megszületik, mert tudomásom szerint a területfejlesztési alap erre az évre úgyszólván kimerült.
Alig van tehát jelentősége annak, hogy a határozati javaslat értelmében az 1992. szeptember 1-je után benyújtott pályázatok az elbírálás során elsőbbséget élveznek-e vagy nem. Mégis azt hiszem, fontos lenne azt leszögezni, hogy azok a beruházások, amelyek időközben megkezdődtek, egy esetleges újabb pályázaton még akkor is részt vehessenek, ha a beruházás azóta folyamatban van. Ugyanis a területfejlesztési alapról szóló törvény a folyamatban lévő beruházásra nem engedi meg a támogatás nyújtását.
Én szükségtelennek tartom egyébként a hátralévő néhány hónapra egy új területi lista elkészítését. Az Országgyűlés mondja ki, hogy 1993-ban a hatályát vesztett 97/1992-es kormányrendelet 1. számú mellékletét fogadja el, a következő évre pedig el lehet még kényelmesen készíteni az új településjegyzéket.
A '92-es területfejlesztési lista mellett szól még az az érv is, hogy a 97/1992-es kormányrendelet a 9. § (5) bekezdésében egy későbbi elbírálás ígéretével befogadta az 1992. szeptember 1-je után benyújtott pályázatokat is.
Ha most megváltozik a települések jegyzéke, könnyen előfordulhat az a helyzet, hogy a támogatás feltételeinek egy évvel ezelőtt még megfelelt pályázatokat elbírálás nélkül, a feltételek megváltoztatásának következtében kell elutasítani és kizárni a rendszerből.
Talán nem elhanyagolható, ha az idén fennmaradna ez a 97/1992-es lista, talán azért is, mert az időtényező is nagyon fontos.
Legvégül fontosnak tartanám, ha a Kormány érzékelné azt, hogy a tulajdonviszonyokban fokozatosan átalakulás történik. Számomra egyre kevésbé érthető a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú település fogalma. Én úgy tudom, hogy egy-egy település határában vannak jobb és rosszabb földek is.
Bár kétségtelen, hogy ezek átlaga településenként igen nagy szóródást mutathat, tehát nyilvánvalóan vannak olyan települések, amelyek átlagosan jó földekkel és átlagosan rossz földekkel rendelkeznek.
Addig, amíg településenként egy-egy tsz, esetleg állami gazdaság működött, talán helyénvaló volt az átlag aranykorona-értékkel számolni. Most azonban, amikor a tulajdonosok száma ugrásszerűen szaporodik, meg kellene fontolni a kisebb területekre kiterjedő elbírálást. Ez alatt azt értem, hogy talán csökkenteni kellene a nagyságrendeket, nem feltétlenül egy-egy önkormányzat teljes földterületét kellene alapul venni, hanem ennél kisebb egységeket. Ugyanis a gyenge minőségű föld használóját aligha vigasztalja az a tény, hogy ő azért nem kapott támogatást, mert a faluban általában jó minőségű földek vannak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
