RUDICS RÓBERT (MDF)
RUDICS RÓBERT (MDF)
RUDICS RÓBERT (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A Házszabály az Országgyűlés egyik legfontosabb jogszabálya, mert meghatározza a Ház működését, működési hatékonyságát. Úgy gondolom, nagyon nagy probléma és nagyon nagy baj, hogy csak most került sorra ez a házszabály-módosítás, mert az Országgyűlés tevékenységét sokkal hatékonyabban végezhette volna, ha erre a házszabály-módosításra jóval ezelőtt kerül sor, vagy urambocsá', teljesen új házszabályt alkotott volna, amely szerkezetében egy többpárti parlament működését vette volna alapul.
Bár nagyon nagy munkateher mellett az Országgyűlés rengeteg törvényt alkotott, mégis a társadalmi megítélése, presztízse olyan alacsony, amilyen alacsony csak lehet. Úgy gondolom, ebben jelentős része van annak is, hogy egy olyan Házszabály alapján működtünk, amelyet még az előző egypárti parlamentre szabtak, és amelyet működésünk kezdetén, illetve utána is kisebb mértékben módosítgattunk.
Mint egyéni választókerületben megválasztott képviselő, és ráadásul olyan választókerületben, amelyik száznál több kistelepülésből áll, azt állíthatom önöknek, hogy rendszeresen megtartott képviselői fórumaimon sorozatosan visszatérő téma az Országgyűlés működésének akadozása, illetve mindazok a problémák, amelyek fölmerülnek, s fölmerültek most is az előző határozathozatal során. Én nem állíthatom azt, hogy azok az emberek, akik ezekre a fórumokra eljönnek, azok a nép. Csak a népnek egy érdeklődőbb, a politika iránt érzékeny része vagy részhalmaza, és úgy gondolom, hogy a véleményükre oda kell figyelni, kritikájukra oda kell figyelni.
Azt hiszem, ha ezt a módosítást elfogadjuk, akkor ezáltal hatékonyabbá tesszük munkánkat, és talán a társadalmi megítélésünk is javulni fog.
Több képviselőtársam fölvetette azt a kérdést, hogy egyáltalán most, néhány hónappal az Országgyűlés mandátumának lejárta előtt van-e jogunk módosítani a Házszabályt. Én úgy gondolom, hogy igenis van, mindenkor van jogunk módosítani a Házszabályt, sőt nagyon remélem, hogy ezen a módosításon túl lesz majd ereje az Országgyűlésnek arra, hogy a következő, az 1994-ben megválasztott Országgyűlés számára megalkossa a jelenleginél lényegesen jobb Házszabályt. Másrészt pedig úgy érzem, hogy a politikai helyzet most érett arra, hogy a Házszabályt módosítsuk, egyszerűen amiatt, mert a választások viszonylag közel vannak, és ha ellenzéki képviselők, pártok nyilatkozatait az ember olvassa, bizakodnak abban, hogy ők lesznek a kormányzó párt a választások után. Természetesen mi, a kormánypártok sem szeretnénk eleve feltett kezekkel a választások elé menni. Tehát mindenki abban bízhat, a Parlamentben jelen lévő minden párt, hogy magának csinálja a Házszabályt — ahogy itt súgni próbál nekem Németh képviselőtársam. Tehát igenis meg kell alkotni ezt a házszabály-módosítást, és ha lehet, és én erre szeretnék buzdítani mindenkit, majd az új Házszabályt is, amelyik az új Országgyűlés működésekor hatályosulna.
Egyetértek azzal is, hogy módosítsuk a jogalkotásról szóló törvényt, hogy a képviselői önálló indítványokat, illetve bizottsági indítványokat a szakbizottságok bírálhassák el.
(18.10)
Ugyanis nem éreztem igazán helyesnek azt a módot, hogy a képviselőknek joguk volt indokolniuk a törvényjavaslat beterjesztését, azonban sem a Kormány képviselőinek, sem pedig a pártok képviselőinek nem adatott meg az a lehetőség, hogy indokolják frakciójuk szavazatát. Gyakran előfordulnak ugyanis olyan esetek, hogy a céllal, amit a képviselői indítvány elérni szeretne, egyetértünk, de mégsem tudjuk támogatni annak technikai megvalósítása vagy esetleges alkotmányellenessége miatt, vagy esetleg amiatt, hogy tudomásunk van arról, hogy a Kormány egy megalapozottabb javaslatot készít.
Másrészt pedig amiatt is hasznosnak tartom ezt a módosítást — bár magam a nyilvánosság pártján állok —, hogy majd a bizottságokban azok a képviselők, akik ezeket az önálló indítványokat csak propagandalehetőségeknek tekintik, nem tudják úgy exponálni magukat, mint eddig tették. Bizonyára önök is emlékeznek rá, hogy volt olyan képviselő, aki egy csapásra hét önálló képviselői indítványt szeretett volna beterjeszteni itt, az Országgyűlésben, hogy milyeneket, az más kérdés. Az talán minősíti őket, hogy az Országgyűlés — emlékezetem szerint — ezek közül egyet sem tűzött napirenre, de a lehetőség a szereplésre a beterjesztő képviselőnek mindenképpen megadatott.
Hasonló véleményt mondhatok el a napirend előtti felszólalások új szabályozásával kapcsolatban is. Ha önök visszaemlékeznek a napirend előtti hozzászólásokra, akkor tudhatják azt, hogy a nagy többség soha nem élt ezekkel a lehetőségekkel, mert tisztában volt azzal, hogy valóban rendkívüli esetekre szól a napirend előtti szólások lehetősége. Azonban volt egy kisebbség — néhány kézen meg lehetne számolni —, akik viszont rendkívül gyakran, szinte hétről hétre visszatérően napirend előtt szórakoztattak bennünket különböző, vagy fontos vagy kevésbé fontos, vagy egyáltalán nem fontos kérdésekkel.
Kapcsolódik ehhez a televíziós közvetítések ügye, a nyilvánosság kérdése. Én személy szerint azt mondom, hogy a közvéleménynek igenis joga van arra, hogy figyelhesse, nyomon követhesse, mi történik az Országgyűlésben, azonban különös tekintettel arra, hogy választási kampány közeledik, ezt a kérdést is szabályozni kellene. Mert ha önök belegondolnak, a tévéközvetítések idején általában olyan kérdések kerültek mindig napirendre, amelyek politkai vagy egyéb, a társadalom érdeklődésére számot tartó kérdések, azonban nagyon fontos egyéb témák — konkrétan gazdasági törvényekről beszélek — mindig a televíziós közvetítések zárta után kerültek napirendre. Tehát egyáltalán nem ad egyenlő lehetőséget a képviselőknek a televízióban való szereplésre. Úgy gondolom — ha ez technikailag megvalósítható, és minden bizonnyal megvalósítható —, hogy egy összefoglaló, amely a pártoknak egyenlő súlyt adna, illetve amely a jelentősebb felszólalásokat mutatná be, sokkalta igazságosabb lenne, mint a jelenlegi helyzet.
Néhány gondolatot a frakcióalakításhoz szükséges létszámról. Többen vitatták a beterjesztést, és ezt annak tulajdonítom, hogy képviselőtársaim a tényeket egyszerűen nem akarják tudomásul venni, elbeszélnek egymás mellett, mert mindannyiunknak tudomása van arról, hogy nem aktuálpolitikai célok vezérelték a frakcióalakításhoz szükséges létszám 10-ről 15 főre való felemelését, hiszen ez már hónapokkal ezelőtt, sőt több mint fél évre visszamenőleg elkezdődött, indult, és szó sem volt akkor még azoknak a pártoknak a megjelenéséről, amelyek most kritizálják a parlamenti frakció létszámának a felemelését. Egyébként is az a véleményem, hogy az Országgyűlésben azok a pártok alakíthassanak frakciót, amelyek a választásokon a 4%-os limitet meghaladva bekerülnek az Országgyűlésbe.
Nagyon abszurd helyzetek fordulhatnának elő, hölgyeim és uraim, akkor, ha egy adott politikai programmal bejutott pártból valamennyi képviselő vagy a párt összes tagja átlépne egy másikba, és azzal pontosan ellentétes programot igyekezne megvalósítani az Országgyűlésben. Az a 4% is azért született a választójogi törvényben, hogy az Országgyűlést működőképessé tegye. Hiszen ha önök Lengyelországra tekintenek, nagyon jól láthatják, hogy milyen problémákat okoz számtalan kis párt jelenléte a parlamentben. Úgy gondolom, hogy a parlamenten belül a törvényalkotási folyamatban az egyeztetést nagyon jelentősen megnehezítené az, ha nem 6-8, hanem esetleg 15 vagy 20 pártnak kellene ezekben a kérdésekben egyeztetnie. Tehát a létszám felemelését mindenképpen indokoltnak látom.
Ebben a házszabály-módosításban egyáltalán nem látom a képviselői jogok csorbítását, hanem a Ház működési hatékonyságának növelését. Elhangzottak kijelentések hatpárti központi bizottságról, pártérdekek által vezérelt frakciófegyelemmel és szavazógéppel végrehajtott szavazásokról. Azt gondolom, hogy mindezek naiv elképzelések; a pártok integráló és egyeztető tevékenysége nélkül véleményem szerint egyszerűen elképzelhetetlen a törvényhozás. Nem születnének koherens, összefüggő és egységes logikájú törvények, ha a 386 képviselő éppen a hasára ütve nyomogatná a gombokat.
Viszont azt is tudni kell, hogy a pártok az egyeztető tevékenység következtében kialakítanak egy véleményt, amit nem köteles minden képviselő követni. Nyilván a frakciók többsége aláveti magát a frakciódöntésnek, de előfordul, hogy lelkiismereti okokból vagy más okokból a választókerület vélt vagy valós érdeke miatt a képviselő másképpen szavaz. Tehát azt állítom — és ezt talán inkább a közvélemény számára fontos elmondani —, hogy nem tartozom ugyan a nagyon renitens képviselők közé, nem tartozom a nagyon kormánylojális képviselők közé sem, de szeretném elmondani a Ház nyilvánossága előtt, hogy soha senki nem vont felelősségre a leadott szavazatom miatt. Tehát mindezek a vádak, amik elhangzottak a Házszabály vitájában, indokolatlanok és alaptalanok.
Azt kérem önöktől, hogy fogadják el ezt a módosítást, és e törvény meghozatalakor az idézőjelbe tett szavazógép működtetésével a Ház hatékonyságának növelése érdekében egyszerűen szavazzuk le mindazokat, akik az Országgyűlés működése fölé helyezik saját egyéni képviselői érdekeiket. Nagyon bízom abban, hogy ez a többség, amely ezt a döntést meg fogja hozni, az Országgyűlésnek jelentős többsége, a kétharmadot jelentős mértékben meghaladó többsége lesz. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
