TÖLGYESSY PÉTER, DR. az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
TÖLGYESSY PÉTER, DR. az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
TÖLGYESSY PÉTER, DR. az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt ellenzéki és kormánypárti Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a magyar választási rendszernek az alapszerkezete bevált. Önmagában nincs okunk arra, hogy a választási rendszer alapszerkezetét módosítsuk.
Egyetlenegy dolgon lehetne talán változtatni: ez a Parlament létszáma. Fölvethető lenne egy kisebb Parlamentnek az igénye, hiszen lehet hozni ellenkező példákat is kisebb parlamentekre. Mégis én azt hiszem, nincs értelme annak, hogy én erről sokat beszéljek, hiszen nincs konszenzus a parlamenti pártok között ebben az ügyben. Volt már módja a szabad demokrata képviselőknek másutt elmondani ezzel kapcsolatos érvelésüket. Ezeket az érveket ők fönntartják, de én ma nem szólnék ezekről.
A törvényjavaslat valójában kisebb jelentőségű módosításokat indítványoz. Ezek közül én a legfontosabbnak a bekerülési küszöb fölemelését tartom. Bár ez sem biztos, hogy hatással lesz a következő választásra, hiszen ha '90-ben 5%-os lett volna a küszöb, és nem négy, ugyanez a hat parlamenti párt került volna a Parlamentbe. Mégis én azt hiszem, hogy a nemzetközi szokásoknak, a stabilitási igényeknek az 5% jobban megfelel, és úgy tűnik, hogy e körül nagyjából-egészében konszenzus is kezd kialakulni.
Amit ennél is fontosabbnak tartanék, az az, hogy a pragmatikus koalíció kötésével kapcsolatban világos szabályok legyenek a választási törvényben. Ezért külön öröm számomra, hogy ezt a javaslatomat, amelyet a pártközi tárgyaláson elmondtam, hogy lengyel, illetőleg cseh mintákra ezzel kapcsolatban tartalmazzon szabályozást a magyar törvény, a törvényjavaslat tartalmazza, bár ezt én megfontolnám, hogy melyik modellt fogadjuk el. Talán azoknak, akik nem ismerik ezt a szabályozást: Csehországban egy fokozatos szabályozás van, ami azt mondja: ha ketten kötnek koalíciót, akkor 7%, ha hárman teszik ezt, akkor 8, ha négyen, akkor 10% a bekerülési küszöb számukra. Lengyelországban egységesen 8% a bekerülési küszöb. Én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a régióban meglévő törvényhozási tapasztalatokat érdemes átvennünk és megfontolnunk, és erről egy kompromisszumos döntést hoznunk. Hiszen elképzelhető, hogy olyan pártok kötnek koalíciót, akár csak fél százalékos pártok, amelyek egy pragmatikus koalícióval kerülnek be a Parlamentbe, és azt a célt, amit a küszöb el akart érni, nem éri el, továbbra is széttagolt lesz a magyar Parlament.
A másik fontosabb javaslat, amiről szólni érdemes, ez a határon túl élő magyar állampolgároknak a szavazati joga. Én megpróbálok erről rövidebben szólni, mint ahogy Salamon László tette. … igyekezett elmondani az ellenérvek egy részét is, úgyhogy azokra én nem térnék ki igazán részletesen.
Vannak elvi ellenérvek, amelyek a jogok és kötelezettségek egyensúlyára vonatkoznak — ezekre utalt Salamon László —, és vannak nagyon gyakorlati ellenérvek — a távolság, a jelen nem lét, az olyan döntésekben való részvétel, amelyeknek a következményeit nem érzik a választók —, de nem akarom ezt megismételni.
Szerintem a dolgon el lehetne gondolkodni, hogyha másmilyen lenne az állampolgársági törvényünk.
Salamon Lászlónak igaza van, hogy alapvető emberi jog a kivándorlás vagy a külföldön való átmeneti tartózkodás. Csakhogy a magyar állampolgársági törvény — a régi, Tisza Kálmán-féle állampolgársági törvénnyel ellentétben — nyitva hagyja a magyar állampolgárságnak a körét. Nem tudjuk, hogy mennyi magyar állampolgár van. Egy dolgot például tudhatunk: az Egyesült Államokban volt egy népszámlálás — a legutolsó népszámlálás —, és ott majdnem másfél millió polgár mondta azt, hogy felmenői között akad magyar származású.
A magyar állampolgársági törvény szerint, aki 1929. szeptember 1-je után hagyta el Magyarországot, az magyar állampolgárnak tekinthető, és az összes leszármazottja is, akár dédunoka is lehet magyar állampolgár, aki feltehetőleg nem is tud arról, hogy ő magyar állampolgárnak lenne tekinthető, a nyelvünket nem beszéli, furcsa lenne neki választójogot adni. Különös tekintettel arra — mert a kör nem lezárt —, nem tudja senki megmondani, hogy hány millióan vannak így a magyar állampolgárok, de hogyha végeznénk egy becslést, több milliónál fejeznénk be a becslésnek a végét. Én azt hiszem, hogy ez egy újabb érv, ami a javaslat ellen szól.
Én azt hiszem, hogy Salamon László nagyon őszintén beszélt a Parlamentben. Azt mondta, hogy ennek a javaslatnak az igazi célja az, hogy gesztust tegyünk a magyar emigrációnak. Én azt hiszem, valójában erről van szó. Meg kell hogy mondjam, hogy — lehet, hogy az a hibás, aki rosszra gondol, de — amikor én részt vettem a hatpárti tárgyaláson és hallottam az érveléseket, bizony bennem az fordult meg, hogy a kormánytöbbség pártjai nem is gondolják igazán komolyan ezt a javaslatot, hanem csak egy gesztust akarnak tenni a magyar emigráció felé.
Megmondom, miért fogalmazódott meg bennem ez a javaslat.
Az első az eljárás rendje. Olyan bonyolult eljárásban kapnának szegény, határon túl élő magyar állampolgárok választójogot, hogy azt szinte lehetetlen vagy nagyon nehéz érvényesíteni. Nagyon erős elkötelezettség kell ahhoz, hogy valaki ezt érvényesítse: többszöri utazás kell hozzá, állampolgársági bizonyítványt kell beszerezni — ez egy washingtoni út, mondjuk, az Egyesült Államokban —, föl kell iratkozni a listára — talán ez egy levéllel elintézhető —, és utána személyesen kell a követségeken vagy konzulátusokon szavazni.
A javaslat ugyanazt a garanciarendszert akarja alkalmazni a határon túl élő magyarok szavazásánál, amit a belföldi szavazásoknál valósít meg. Ez egy nagyon bonyolult garanciarendszer. Mint a miniszter úr elmondta, ez azt is jelentené, hogy a magyar pártok delegátusokat küldhetnének az egyes magyar követségekre.
Ez a bonyolult garanciarendszer — a Belügyminisztériumban hallottam — körülbelül annyiba kerülne az ország költségvetésének, mint a belföldi választásoknak a lebonyolítása. A számot ki sem merem mondani, mert attól félek, hogy talán tévedés volt a szám nagysága, olyan hatalmas volt, egymilliárd forint hangzott el.
Én azt hiszem, hogy ezek alapján megszólalhatott az emberben a kisördög, hogy talán vannak, akik arra gondolnak, hogy az ellenzék úgyis leszavazza ezt a javaslatot, és azért kell ilyen elvi módon kitartani, viszont a gesztus ereje megmarad a határon túl élő magyarok felé. Már csak azért is megfordult bennem a kisördög, mert vannak sokkal egyszerűbb szavazási rendszerek nem belföldön tartózkodó állampolgárok esetében, nevezetesen a levélben való szavazásnak az eljárása. Ez kellő garanciákkal övezhető, és mikor volt ez a tárgyalás, én fölhívtam a Belügyminisztérium figyelmét, hogy ezeket a tapasztalatokat is — Svédországban, másutt meglévő tapasztalatokat is — föl kéne használni, és az az igazság: megdöbbentő volt számomra, hogy nem volt igazán fogadókész erre a kormányzat. Hiszen meggyőződésem, ha elfogadnánk ezt az alkotmánymódosítást, sokszorta olcsóbban, teljes garanciarendszerrel biztosítható lenne az a néhány tízezer — szerintem is csak néhány tízezer — szavazat, mint ezzel a bonyolult technikával.
(11.40)
Itt tennék egy javaslatot, ami némi kompromiszszumot tartalmaz a mostani helyzethez képest. Megítélésem szerint kívánatos volna biztosítani a választójogot azoknak, akiknek van állandó belföldi lakhelye, de nem tartózkodnak Magyarországon, s megítélésem szerint az ő választójogukat levélbeli szavazás útján kell biztosítani, mert így ez olcsón megoldható, méghozzá úgy, hogy csak a budapesti választási bizottság foglalkozzék ezekkel, és ez — megítélésem szerint — megfelelő garanciákkal körülbástyázható. S azok, akik ideiglenesen vannak csak távol, hadd éljenek a szavazati jogukkal! Ehhez alkotmánymódosítás is kell. Ez egy egyértelmű és világos kör, jól megfogható, s az, akinek állandó lakhelye van, az a kötelezettségeit is teljesítette a köztársasággal szemben, és vélhető, hogy folyamatosan figyeli a magyarországi történéseket. Állítható, hogy akinek érdeke és fontos számára, hogy szavazhasson, az előtt különösebb akadály nem áll, hogy ha Magyarországon állandó lakhelyet létesít, hiszen rokonoknál vagy bárhol másutt ez elég könynyen megvalósítható.
Azt hiszem, ez megoldás volna erre a problémára, és így a gesztus azok számára, akik csak ideiglenesen vannak távol, legalább részben valósággá válna.
A másik fontos terület, amiről Salamon László szintén szólt, és fontos témája a választójogi törvénynek, a kisebbségeknek a képviselete. Azzal messzemenően egyetértek, hogy a Magyar Köztársaságnak különös figyelemmel kell lennie a határokon belül élő kisebbségekre, és ennek a köztársaságnak nagyon előzékenynek kell lennie a határokon belül élő kisebbségekkel szemben. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy nagyon komoly elvi és gyakorlati aggályok szegezhetők szembe azzal a javaslattal, amit az előterjesztés tartalmaz, és ebben a formában szerintem ez nem támogatható.
Vegyük először is sorba a javaslatnak a legfontosabb elvi aggályait. A javaslat azt mondja, hogy 13 kisebbség preferenciálisan jut parlamenti mandátumhoz, lényegében 3000 szavazattal, a 13 mandátum nőhet, ha további kisebbségek jegyzik be magukat. Szerintem nemsokára két — az olasz, s talán a zsidó — kisebbség megjelenik kisebbségként, de könnyen lehet ebből 15 is. Így a Parlamentben megjelenik egy új elv. Az itt ülő valamennyi képviselőt az általános politikai tagoltság alapján választották az ország polgárai, a magyar Parlament az ország politikai tagoltságát kifejező, egységes, homogén elven született testület. Hogyha megjelenik a kisebbségi elv, akkor egy új elv jelenik meg mint versenyző elv, és ez rendkívül szokatlan a parlamentarizmus gyakorlatában. Lényegében nem fordul elő — vagy csak rendkívül kivételesen —, de sehol sem ilyen hatalmas számban. Például a szomszédos Szlovéniában két mandátumot biztosítanak preferenciálisan az olaszoknak és a magyaroknak. A schleswig-holsteini tartományi parlamentben egyet a dánoknak, de ilyen nagyszámú mandátumra nincs mód egyetlenegy parlamentáris rendszerben sem. Már csak azért sem, mert megbonthatja a parlament működését.
Gondoljanak bele tisztelt képviselőtársaim, hogyha ez a 13-15 hely teljesül, ez 3-4%-a a mostani Parlamentnek. Ha sikerülne csökkentenünk a Parlament létszámát, ez még nagyobb szám volna. Nagyon könnyen előállhat, hogy ez a 3-4% fogja eldönteni azt, hogy milyen kormánya lesz a Magyar Köztársaságnak. Ez nagyon könnyen előfordulhat. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy ez a 13 szavazat fogja eldönteni egy adott pillanatban, hogy milyen lesz a költségvetés, és más hasonló gondokat okozhat ez a szabályozás.
Vagy gondoljanak bele képviselőtársaim a Házszabályba. Az új Házszabályunk egyre inkább afelé kezd elmenni, hogy a frakciók kiemelt jogokat kapnak. A kisebbségek frakciót alkotnak vagy nem alkotnak frakciót. Ha nem alkotnak frakciót, hogyan tudnak igazán megjelenni a Parlament működésében? Újabb és újabb gondokat fogunk magunk előtt görgetni, ha elfogadjuk ezt a javaslatot.
A javaslattal nagyon sok technikai probléma is szembevethető. Például az egyik — részben politikai, részben technikai probléma —, a törvény arra akarja kötelezni a kisebbségeket, hogy egyetlen közös listát állítsanak. Megítélésem szerint ez egy demokratikus jogállam rendjében nem igazán elképzelhető, hiszen ez nem engedi meg azt, hogy pluralitás legyen a kisebbségi szervezetek között. A kisebbségi szervezetekben általában van hajlam, hogy egységszervezetek működjenek, de van olyan magyar kisebbség Szlovákiában, ami négy komoly párttal indult el a választásokon, és nem volt képes a megegyezésre. Ha a magyar törvény szabályai érvényesültek volna, akkor esetleg valamennyi kimaradhatott volna a Parlamentből.
Azt hiszem, hogy ez a szabály nem tartható. Mindenképpen biztosítani kellene a plurális képviselet elvét, ha elfogadjuk ezt a preferenciális rendszert, amely még tovább bonyolítja, szinte lehetetlenné teszi a rendszert. Ha belegondolunk a legnagyobb kisebbség szervezeteinek a vitáiba, azt hiszem, nincs olyan szavazócédula, ahol fel lehetne tüntetni a sok-sok kisebbségi szervezetet. S itt jön elő a sok-sok technikai probléma. Az egész választási törvény átírásra kerül eme javaslat miatt, rengeteg technikai problémát keltve. De azt hiszem, nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt két elv kerülne konfliktusba, és olyan problémákat okozhat ez, amelyeket később már nagyon nehezen vagy sehogy sem tudunk orvosolni.
Ez nem jelenti azt, hogy ne volna kötelességünk a kisebbségek részvételét biztosítani a magyar közéletben, s ne kellene a kisebbségnek megfelelő jogokat adni. De szerintem nem ezzel az eljárással kell, hanem a kisebbségi törvény által biztosított jogokkal, a kisebbségi ombudsman helyretételével, megválasztásával. Megítélésem szerint egy nagy kisebbségi tanácsot is fel kellene állítani megfelelő jogokkal, ahol hathatósan képviselni lehetne a kisebbségi jogokat.
Még egy szempont: hölgyeim és uraim, 13 mandátumról van szó. Ez több mandátum, mint a Vas, Tolna és Nógrád megyében megszerezhető mandátumok száma. Ezért már a pártoknak is érdemes ringbe szállni: 13 mandátum! Ez nagyon nagy késztetés a magyar pártok számára, hogy valamennyiük megjelenítsen egy kisebbségit, aki megpróbál ennek a listának az elejére kerülni, s azután itt a Parlamentben nem annyira a kisebbséget képviseli, hanem valamelyik pártot. A 13 mandátum három megye Magyarországon.
A kisebbségi szervezetek is vesztesei lehetnek ennek a megoldásnak, hiszen a pártpolitikai tagoltság szaggathatja szét őket, és már így is éppen elég sok belső konfliktus van közöttük.
Hadd ne folytassam az érveket! Szerintem más megoldást kell találnunk. Az egyik, mint említettem, a más intézményekben való megoldáskeresés, de ezen túl szerintem preferálni kell a Parlamentbe is a kisebbségek bejutását.
A magam részéről el tudnám fogadni azt, hogy a kisebbségi szervezetekre ne legyen kötelező a párttörvénynek az előírása, tehát ne kelljen párttá válniuk ahhoz, hogy el kelljen indulniuk a választásokon! Ne legyen kötelező számukra a küszöbértéknek, tehát a 4 vagy 5%-os küszöbértéknek a megszerzése. A jelöltállításban is el tudok képzelni preferenciát. Azt nem, hogy bárki, aki bejegyezte magát kisebbségi csoportként, azonnal elindulhasson, valami jelöltállítási teljesítményt fel kell mutatni, de kimunkálható olyan engedmény, amely a kisebbségeknek az elindulását lehetővé teszi. Így az igazán erős kisebbség parlamenti képviselethez juthat, s akkor már nem sérül olyan mértékben a parlamentarizmus alapelve, mint sérülne ezen javaslat esetén.
A következő fontos indítványa a törvényjavaslatnak az időközi választások egy időpontra tétele. Ez részben szabad demokrata javaslatok alapján született úgy, ahogy született, úgyhogy különösebben szólni nem kell erről, ennek a megoldásával egyetértek. Számtalan sok technikai észrevételünk lesz még, de ezek megtehetők a bizottsági ülésen. Én csak két javaslattal állnék elő, olyannal, amelyek nem érintik a lényeget, de megítélésem szerint fontosak.
Az egyik a részvételi küszöböknek a kérdése. Azt hiszem, hogy a magyar választási törvénynek az az eljárása, hogy nagyon szigorú részvételi küszöböket szab, nem igazán meggyőző, nem állta ki igazán a gyakorlat próbáját, és nincs szinkronban az önkormányzati választási törvénnyel sem. Szerintem kívánatos volna, hogy vagy az önkormányzati választási törvényben megfogalmazott részvételi küszöböket intézményesítsük az országos választási törvényben — ami 40%-ot ír elő az első fordulóra, semmit a második fordulóra —, vagy pedig azt a szabályt, amelyben már megegyeztünk a lista esetén, hogy 25%-os első fordulót jelentene és nullaszázalékos második fordulót.
(11.50)
Sokan felkapják a fejüket, hogy így nem tudjuk nevelni az állampolgárt, hiszen az neveli az állampolgárt — szokott elhangzani —, hogy érvénytelen lesz a választás, ha nem megy el szavazni. Nekem ellenkező a véleményem: szerintem az neveli az állampolgárt, hogy ha nem megy el ő, akkor mások fogják eldönteni a dolgokat. Ez sokkal inkább ösztönzést jelent. Szerintem a csepeli választás ezért volt olyan sikeres most a hét végén, mert voltak, akik attól tartottak, hogy azok fognak elmenni, akik el akarnak szakadni, hiszen a helyben maradást el lehetett volna érni távolmaradással is. A csepeli választás történése nagyon jól igazolja, hogy a küszöbök elvileg csökkenthetők volnának.
S még egy dologról szeretnék szólni. A magyar választási processzus egy nagyon hosszú eljárást ír elő, ami '90-ben helyénvaló volt. Ugye 30 napig készül a választási törvény szerint a Belügyminisztérium és a választási szervek. 30 napig tart a jelöltállítás folyamata. És 30 napig tart a szűk értelemben vett kampány, amikor már a hivatalos jelöltek összemérik egymást. Ez 90 nap. Ez borzasztó hosszú. Ehhez hasonló Lengyelországban van. Szóval ez egy kelet-európai hoszszúságú választási kampány. Ez egy első választásnál, az első szabad választásnál indokolt volt. Ma már szerintem nem az. Rendkívül szerencsétlen, hogy 90 napig folyik a választási eljárás. Technikailag is szerencsétlen, de az ország közéletét nézve is szerencsétlen. A pártok nagyotmondási kényszerbe kerülnek, egy túllicitálási kényszerbe, és a tetejében még egy forduló is lesz, tehát még hozzá kell adni 15 napot, az már 105 nap. Félek, hogy a végén már nem lehet überolni az ígérethalmazt. Pénzzel is nagyon nehéz ezt bírni, és kívánatos volna, hogy olcsóbb lehessen a kampány.
Ezért azt javasolnám, hogy a technikai minimumra próbáljuk ezeket a számokat visszavinni. Egyelőre én egy nagyon óvatos javaslattal élnék, 50 napot javasolnék. Ennél lehetne sokkal rövidebb idő alatt is megcsinálni. Angliában a minap tartottak 20 nap alatt egy teljes processzust. Ezt nálunk nem lehetne megcsinálni a választási eljárás meg technikai okok miatt, de szerintem 50 napot meg lehetne próbálni, ami úgy nézne ki, hogy 10 napig készülődik a Belügyminisztérium, illetve a választási szervek, 20 napig tart maga a jelöltállítás — cédulagyűjtés és hasonló —, és az utolsó 20 napban folyik a valódi kampány. Szerintem mindahányan jobban járnánk, és kicsit több idő jutna a törvényhozásra is így.
Nagy örömmel hallgattam belügyminiszter urat, aki azt mondta, hogy egyetlenegy ügyet kivéve nyitott. Jó volna, ha nem is lényegbe vágó, de kisebb-nagyobb módosításokkal egy sikeresebb választási törvényt kétharmados többséggel elfogadni ebben a Házban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
