DRAGON PÁL, DR. a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
DRAGON PÁL, DR. a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
DRAGON PÁL, DR. a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1989-ben a rendszerváltást előkészítő törvények közül kiemelkedő jelentősége volt az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvénynek. A törvényjavaslat előkészítése az úgynevezett háromoldalú tárgyalások keretében folyt le. A feladat akkor az volt, hogy az egypártrendszerre épülő választójogi törvényt felváltva kidolgozásra kerüljön egy olyan új törvény, amely alkalmas arra, hogy annak alapján az elképzelt és remélt többpártrendszerű parlamentet valóban demokratikus úton lehessen megválasztani. Az új választójogi rendszerünk tehát akkor, 1989-ben alakult ki. Jellemzői alapján arányos képviseletet megvalósító, többszavazatos vegyes választási rendszernek tekinthetjük. Többszavazatos, mert egyéni választókerületi jelöltekre és pártlistára is szavazhatunk. Vegyes rendszer, mert egyszerre vannak jelen az egyéni választókerületek és a pártlisták.
Tisztelt képviselőtársaim! Megítélésem szerint ez a választójogi törvény a lényegi elemeit tekintve jól vizsgázott 1990-ben. Tehát nincs rá komoly indok, hogy magát a választási rendszert gyökeresen átalakítsuk. Továbbra is meg kell őrizni az arányosság elvének érvényesülését, és indokolt a többszavazatos vegyes rendszer fenntartása is.
Ugyanakkor az elmúlt időszakban több olyan kérdés is felmerült, amit valamilyen formában még 1994-ben a választások előtt be kell a törvénybe építeni. Ezek közül az egyik legsürgősebb a kisebbségek országgyűlési képviseletének a biztosítása, illetőleg az ezt elősegítő és preferáló választási eljárási szabályok megfogalmazása.
Ugyancsak politikai igényként merült fel egyes politikai pártok és érdekcsoportok kezdeményezésére — a Kormány támogatásával — a külföldön élő, illetőleg tartózkodó magyar állampolgárok szavazati jogának biztosítása.
A fentiekben jelzett témakörökön felül a választási eljárás néhány technikai elemét is újra kell gondolni; mint például az időközi választások kitűzésének szabályai, a választási szervek eljárásai. Éppen a technikai szabályok módosításának köszönhetően vált ez az előterjesztés ilyen terjedelmessé.
Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita keretében én főként a törvénymódosítás politikai vonatkozásait felölelő néhány kérdéssel kívánok foglalkozni, s örülök, hogy ezek nagyban megegyeznek az előttem szólókkal is. Szeretnék foglalkozni a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának biztosításával, a kisebbségek parlamenti képviseletével és az úgynevezett választási küszöb felemelésével.
Ami a külföldön élő magyar állampolgárok választójogát illeti, a közvélemény eléggé megosztottnak látszik. A dilemma alapja az, hogy az uralkodó közfelfogás szerint annak érdeke a választójog gyakorlása, akinek az életét a választás eredménye közvetlenül is befolyásolja. Vagyis azé, aki az ország határain belül él. Ugyanakkor az sem vitatható, hogy az állampolgársági jog része a választójog, amelyet az állam az állampolgársági jogok sérelme nélkül egyoldalúan nem korlátozhat. A fenti két álláspontot szintetizálva valami olyasféle megállapításra kellene jutnunk, hogy a külföldön élő magyar állampolgároknak jogot kellene biztosítani a választójogának gyakorlására, ugyanakkor ez aligha közvetlen érdeke. Hatályos választójogi törvényünk ezt az ellentmondást úgy oldotta fel, hogy biztosította a külföldön élő magyar állampolgárok számára a választójogot, azonban nem engedte meg, hogy ezt a jogot az érintettek gyakorolhassák, mondván: a szavazásban akadályozott az, akinek nincs állandó vagy ideiglenes lakóhelye Magyarországon.
Ebben a személyi körben hatályos választójog, a választás és a választhatóság, aktív és passzív választójog között is éles különbséget tesz. Hiszem amíg a választás jogát biztosítja a külföldön élő magyar állampolgárnak, addig a választhatóság feltételeként kiköti az állandó magyarországi lakhelyet. Az előttünk fekvő törvényjavaslat kiküszöböli az előzőekben jelzett formális megoldásokat, és a külföldön élő magyar állampolgárok számára nem csupán a választójogot biztosítja, hanem lehetővé teszi annak gyakorlását is. Enyhít ugyanakkor a passzív választójogra vonatkozó feltételen is, mivel lehetővé teszi a külföldön élő magyar állampolgár választhatóságát is, igaz azzal a feltétellel, hogy megválasztása esetén Magyarországon kell lakóhelyet biztosítania.
(12.00)
Úgy ítélem meg, hogy a fentiekben jelzett megoldások, bár a jövőben is nyilván sokan fogják vitatni, megfelelnek az állampolgársági jogok kiterjedését célzó törekvéseknek is.
Úgy gondolom, hogy a törvénymódosításnak az egyik legfontosabb mondanivalója a kisebbségek országgyűlési képviseletének biztosításában rejlik. Ez egy jogalkotási folyamat újabb fontos állomása és természetes folytatása a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénynek, de ezen keresztül az egész magyar kisebbségi politikának is. A kisebbségeket érintő szabályozás elve a pozitív diszkriminációra épül, és egyértelmű célja az, hogy 1994-ben a kisebbségi szervezetek képviselői ott legyenek a magyar Országgyűlésben. Képviselőcsoportunk ezt a törekvést csak üdvözölni tudja, és reméli, hogy a kisebbségi szervezetek élni is fognak az adott lehetőségekkel.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány szót szólni a választójogi küszöb megemeléséről. A törvényjavaslat a választási küszöböt a jelenlegi 4%-ról 5%-ra kívánja emelni. Meg kell mondjam őszintén, nem igazán érzem ennek szükségességét és indokát. Az előttem is világos, hogy a választási küszöb mindenütt a világon — ahol persze ilyen van — azt a célt szolgálja, hogy az Országgyűlés működőképes maradjon, politikai értelemben ne forgácsolódjék szét sok kis párt részvételével. Ezzel én magam is egyetértek, hiszen minél több párt van jelen, annál nehezebb a politikai kompromisszumokat megkötni. Ezzel együtt megítélésem szerint az 1990. évi választások is bizonyították, hogy a 4%-os választási küszöb minden szempontból megfelelő. Egyrészt megakadályozza, hogy a kis támogatottsággal rendelkező pártok nagy számban jussanak be az Országgyűlésbe — az 1990-ben indult 65 párt közül mindössze hat jutott be —; ugyanakkor a küszöb nem is irreálisan magas, egyértelműen a két-három legnagyobb pártnak kedvez csak, a választópolgárok igen jelentős számát azonban kirekeszti.
Tisztelt képviselőtársaim! Ha 1990-ben az akkori, alakulófélben lévő és bizonytalan politikai helyzetben az induló 65 párt közül tíz vagy annál is több párt bejutott volna, nem lett volna min csodálkozni. A választási küszöb, az a bizonyos 4% azonban jól működött mint biztonsági szelep, és ebben a helyzetben is képes volt biztosítani a pártok megszűrését, s ezen keresztül a Parlament működőképességét. Most, 1993 végén, amikor a pártok politikai szereplése és társadalmi megítélése az 1990-es évhez képest sokkal inkább letisztult, még inkább bizonyossá vált, hogy a 4%-os küszöbérték elegendő és megfelelő, nincs szükség annak felemelésére.
Befejezésül szeretnék csatlakozni Salamon László javaslatához, hogy a képviselők számát fent kell tartani. Salamon László indokait elfogadva, szeretném azzal kiegészíteni, hogy az egyéni választókörzetekben dolgozó és működő képviselők igen leterheltek. Leterheltek azért, mert egy állandóan ülésező Parlamentben részt kell hogy vegyenek, ugyanakkor a választópolgárok számtalan társadalmi kérdéssel, egyéni problémával keresik meg őket. Hihetetlenül nehéz feladat számukra mindkettőnek eleget tenni. S ha a választókörzetek számát növelnénk, a képviselők számát csökkentenénk, ez a feladat még inkább elnehezülne.
Tisztelt Országgyűlés! A választási eljárásnak főként technikai elemeit érintő módosításokkal az általános vita keretében nem kívánok foglalkozni, ezekre majd a részletes vita során kívánok, illetve kívánunk képviselőcsoportunk nevében kitérni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
