BEJCZY SÁNDOR (FKgP)
BEJCZY SÁNDOR (FKgP)
BEJCZY SÁNDOR (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megtisztelő és rendkívül felelősségteljes kötelességemnek teszek eleget, amikor tolmácsolhatom a kisgazda 36-os képviselői frakció véleményét a honvédelmünket szabályozó törvényjavaslatról. Arról a törvényjavaslatról, amely nem egy a sok közül, amely már megnevezésében is minden felelős magyar állampolgár számára, belső késztetésből, parancsolóan meghatározó jelentőségű. Hiszen a 8983-as és 8984-es számot viselő törvényjavaslat a honvédelmet, hazánk, a Magyar Köztársaság védelmét hivatott szolgálni a védelem legfontosabb kérdéseinek törvényes, jogi alapra helyezésével. Ez a körülmény megsokszorozza képviselőcsoportunk felelősségét is e javaslat törvény rangjára emelésének gyakorlatában.
Ez az országvédelmi felelősség vezérelte munkánkat a törvényjavaslat ismert egyeztető tárgyalásain de azt megelőzően a honvédelmi alapelvek vitáiban is.
Szükségesnek tartom külön is hangsúlyozni, hogy a honvédelemről szóló törvény mint alaptörvény elfogadásával születik meg szuverenitását visszanyert hazánk első önálló, országunk védelmi potenciáljára épülő, valóban nemzeti érdekeket szolgáló védelmi törvénye. Alaptörvényt említettem, mert olyan törvényjavaslatról van szó, amely honvédelmünk legfontosabb és átfogó jellegű védelmi kérdéseinek jogi szabályozására hivatott, így kiinduló alapját, egyidejűleg keretét is kell hogy képezze a védelemmel kapcsolatos többi törvény megalkotásának és hatálybahelyezésének.
Álláspontunk szerint olyan országvédelmi jogi alapvetésként célszerű a honvédelemről szóló törvényjavaslatot kezelni, amelyre új honvédelmi rendszerünk — mint az ország védelmi potenciáljának és tevékenységeinek összessége — jogi értelemben felépülhet, és mind béke-, mind pedig rendkívüli helyzetek körülményei között eredményesen működhet.
Mint ismert, hazánk biztonságának és védelmének legfontosabb, vagyis államvezetési, stratégiai jellegű alapkérdéseit a hatályos Alkotmány és az azzal összhangban elfogadott, a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai és honvédelmi alapelveiről szóló országgyűlési határozatok, mint doktrinális alapokmányok, rendeltetésüknek megfelelően, vagyis elvek és követelmények formájában tartalmazzák. Ezért ezzel biztonságunk és védelmünk államvezetési, jogi alapokra helyezésének csak az első szakasza zárult le. Ezen doktrinális nézeteket, elveket és követelményeket demokratikus jogállamunkban a törvény nyelvére lefordítva és erejére alapozva kell átvinni országunk biztonsága és védelme építésének és megvalósításának gyakorlatába.
Hazánkban a honvédelem területén sem lehet törvényben foglalt államvezetési, politikai irányításon és ellenőrzésen kívüli terület és tevékenység. Ma még korántsem mondhatjuk el, hogy a honvédelmet — azon belül a legfontosabb területet: a katonai védelmet — érintően ilyen lenne a jogi szabályozás. Az érvényben lévő honvédelmi jogrendszer már további módosításokkal sem felelhet meg átalakult belső viszonyainknak, valamint az új térségi biztonsági és védelmi helyzetünket tükröző doktrinális elveinknek. Szükség van az új biztonsági és védelmi nézeteinknek megfelelő, új törvényekre, mindenekelőtt a védelmünket átfogóan szabályozó honvédelmi törvényre.
Úgy ítéljük meg, hogy a nemritkán instabilnak is nevezhető térségi biztonsági helyzetünkben, valamint a külső, úgynevezett kemény biztonsági garanciák hiányában a belső védelmi garanciáink kiépítése — vagyis honvédelmi rendszerünk új alapokra helyezése, mindenekelőtt a Magyar Honvédség minőségi átalakítása és fejlesztése — hazánk védelme szempontjából alapvető jelentőségű.
(17.10)
Ez a tevékenység pedig eredményesen a vonatkozó alaptörvény nélkül nem folyhat. Mindezt összességében jól veszi figyelembe a honvédelemről szóló, a Kormány által beterjesztett törvényjavaslat. Ezért rendkívül fontosnak tartjuk e javaslat szükség szerinti módosításokat is magában foglaló mielőbbi elfogadását és törvényerőre emelését.
Álláspontunk szerint szakmailag jól megalapozott, de ugyanakkor időben és mielőbb hatályba helyezett védelmi alaptörvényre van szüksége hazánknak. Ezzel a törvénykezés oldaláról zöld utat adhatunk honvédelmi rendszerünk eredményes átalakításának és működtetésének, egyidejűleg az úgynevezett honvédelmi jogrendszer teljes körű megújításának is. Így lehet csak sikeres honvédelmünk átfogó jellegű formája, amelylyel a jelenleginél jóval nagyobb biztonságot és védelmet szavatolhatunk hazánknak.
Úgy gondolom, nem haszontalan, ha emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy a Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiben közös akarattal kinyilvánítottuk: a Magyar Köztársaság a honvédelmet pártérdekek felett álló nemzeti ügynek tekinti. Ezt az ország közvéleménye által is elfogadott és támogatott elvet kell érvényesítenünk most e javaslat törvénnyé emelésének gyakorlatában is, félretéve a jogosnak vélt vagy valós pártérdekeket.
Tisztelt képviselőtársaim! Megítélésem szerint az eddig elmondottakkal főbb vonásaiban már körvonalaztam is frakciónk álláspontjának lényegét honvédelmünk tervezett alaptörvényével kapcsolatban. Ezzel összefüggésben, a javaslatnak csak néhány főbb területét érintve, véleményünk az alábbiakban összegezhető.
A törvényjavaslat kiemelten fontos részét a honvédelem, pontosabban fogalmazva a honvédelem rendszere, azon belül pedig a fegyveres erők és azok katonai védelme irányításának szabályozása képezi. Ezt úgy végzi el, hogy nem ismétli meg a hatályos Alkotmány hatásköri előírásait, ugyanakkor azzal és az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataival összhangban átfogóan és az egyes hatáskörök egymásra épülését is biztosítva szabályozza az irányításra jogosultak jogosítványait.
Az Alkotmány 40//B. § (3) bekezdésének megfelelően rögzíti a fegyveres erők irányítására hivatottak, vagyis az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány és az illetékes miniszter irányítási hatáskörét. Ez a jogi szabályozás a fegyveres erők béke és rendkívüli helyzetek körülményei közötti működési és alkalmazási viszonyait érintően differenciáltan, külön fejezetekben teszi meg. A szükségállapot és rendkívüli állapot idejére rendkívüli intézkedéseket határoz meg, ezzel törvényes alapokat teremt az ország normál békeviszonyaitól eltérő működéshez és ahhoz, hogy a kialakult veszélyhelyzetet az államvezetés eredményesen kezelni tudja.
Mindezzel a törvényjavaslat biztosítja a fegyveres erők békeidőszaki, katonai védelmi válságkezelő és a rendkívüli helyzetek körülményei közötti működésének és alkalmazásának törvényes jogi feltételeit. Egyidejűleg megteremti az ország és a fegyveres erők honvédelmi felkészítésének és rendkívüli helyzetek esetére történő áttérésének és működésének jogi kereteit is.
A honvédelem rendszere — mindenekelőtt a katonai védelem és az azt végrehajtó fegyveres erők — békeidőszaki irányításában, az Alkotmány szerint, a kulcsszerep az Országgyűlésre és a Kormányra hárul. Az Országgyűlés akadályoztatása esetére a köztársasági elnök honvédelemmel kapcsolatban alapvető döntési, irányítási hatáskörét az Alkotmány megnyugtatóan rendezi. A Kormány hatáskörét pedig a fegyveres védelem működésirányításával határozza meg. Mivel a Kormány a végrehajtó hatalom kizárólagos letéteményese és az Országgyűlésnek felelős gyakorlója, irányítási hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alkotmány nem utal kifejezetten más szervek hatáskörébe.
Mindezeket az alkotmányjogi elvi állásfoglalási szempontokat jól veszi figyelembe a javaslat mindenekelőtt akkor, amikor alapvető döntésirányítási hatáskörrel bővíti az Országgyűlés feladatkörét, és a Kormányhoz utalja a fegyveres erők békeidőszaki működésével és háborús veszélyhelyzetre történő áttérésével kapcsolatos, az Alkotmány által nem szabályozott, ugyanakkor nélkülözhetetlenül fontos hatásköröket.
Az Országgyűléshez utalt hatáskörök közül aktualitása, de még inkább jelentősége miatt külön is kiemelendő a fegyveres erők állományával, vagyis a béke- és hadi létszámával és alapvető haditechnikai eszközeivel, valamint fejlesztésével kapcsolatos döntési hatáskör. Ez a szabályozás arra hivatott, hogy az Országgyűlés a Magyar Honvédség állományának és fejlesztése főbb irányainak és ütemezésének, lényegét tekintve tehát a fejlesztés hosszabb távú koncepciójának meghatározásával eldöntse haderőnk nagyságát és minőségét, ezzel az ország katonai védelmi lehetőségeit is, és biztosítsa az ehhez szükséges anyagi forrásokat.
Mindezt úgy teszi, hogy megfelelő összhangot biztosít a reális katonai védelmi szükségletek és az ország gazdasági lehetőségei között. Megítélésünk szerint a Kormányhoz telepített honvédelmi irányítási hatáskörök — a javasolt módosításokat is figyelembe véve — a törvény erejével hatékonyan biztosítják az ország öszszehangolt védelmi felkészítését, rendkívüli állapot esetére pedig szükség szerint az ország részleges mozgósítását és a fegyveres erők részleges mozgósítással egybekapcsolt magasabb harckészültségbe helyezését.
Lényegét tekintve a javaslat megnyugtatóan rendezi a fegyveres erők általános békeidőszaki működésirányításával és azok részeinek készenlétbe helyezésével és korlátozott alkalmazásával összefüggő feladatokat.
Az ország és a fegyveres erők mozgósítása és a haderő teljes harckészültségbe helyezése — mint ismert — a rendkívüli állapot háborús veszélyhelyzetében foganatosított egyik legfontosabb és legfelelősségteljesebb védelmi rendszabály. Ennek megnyugtató rendezése nélkülözhetetlen előfeltétele, egyidejűleg kulcskérdése a honvédelmi rendszer, mindenekelőtt a katonai védelem háborús veszélyhelyzetben és hadiállapotban történő sikeres működésének. Ha csak arra utalok, hogy a Magyar Honvédség békelétszámát — más államok védelmi rendszabályaihoz hasonlóan — a tartalékos állomány behívásával több mint kétharmadával növelni kell ahhoz, hogy hadiállapotban alaprendeltetésének megfeleljen, már rá is mutattam az országos mozgósításnak és a haderő-mozgósítással egybekapcsolt teljes harckészültségbe helyezésének rendkívüli fontosságára és felelősségére.
Az ezzel kapcsolatos hatásköröknek az Országgyűléshez és a Kormányhoz történő telepítése megbízható feltételeket biztosít az operatív, ugyanakkor differenciált és biztonságos végrehajtáshoz. Megítélésünk szerint ilyen rendkívül fontos döntés alacsonyabb irányítási szintre nem vihető le.
A Kormányhoz telepített hatáskörök közül kiemelt jelentőségű az ország légterének megsértése, váratlan légitámadás, vagy külső fegyveres csoportok országunk területére történő behatolásának elhárítására és kezelésére rögzített hatáskör. Mint ismert, a hatályos alkotmányi szabályozás a fegyveres erők alaprendeltetéséhez kötött katonai védelmi rendszabályokat csak idegen hatalom állami szinten szervezett katonai támadásához és az ennek megfelelő hadiállapothoz, illetve a háborút közvetlenül megelőző úgynevezett háborús veszélyhelyzethez köti.
(17.20)
Vagyis nem veszi objektív okok miatt — eddig nem is vehette — alapul térségünk és benne országunk biztonsági és védelmi helyzetében az utóbbi néhány évben bekövetkezett lényeges változásokat és az azokkal összefüggő, nem állami szinten szervezett — úgynevezett háborús küszöb alatti vagy azt meg sem közelítő — fegyveres cselekmények és konfliktusok lehetőségét.
A honvédelmi alapelvek országgyűlési határozat már az országunkat érhető — sajnos, a déli határ menti körzetekben be is következett — reális veszélyként számol ezekkel a háborús küszöb alatti fegyveres akciókkal, melyek kezelésének törvényes jogi alapra helyezése az új honvédelmi törvény hiányában mind ez ideig nem történhetett meg. Ezt a fontos szabályozást a javaslat az általunk is javasolt módosítással megnyugtatóan rendezheti.
Ennek kapcsán szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy az országot ért váratlan, légi és földi fegyveres akciók, támadások — függetlenül azok méretétől — azonnali fegyveres védekezést, a készültség és a készenléti erők késedelem nélküli és szükség szerinti bevetését követelik meg. Ezért a kisebb fegyveres csoportok és a légi támadóeszközök váratlan akcióinak elhárítására is úgy kell a törvényben a Kormány és az illetékes miniszter hatásköreként rendelkezni, hogy az azonnali fegyveres védekezés késedelmet ne szenvedjen, az ilyen bekövetkezett sajátos fegyveres veszélyhelyzet kezelésekor a Magyar Honvédség és a határőrség a szükséges rendszabályokat azonnal életbe léptethesse. A Kormány az Országgyűlést és a köztársasági elnököt már csak a bekövetkezett konfliktusról és annak elhárításáról tudja tájékoztatni a kis erővel végrehajtott, váratlan légi és földi fegyveres incidensek, támadások gyors lefolyása miatt.
Megítélésünk szerint az ilyen — a háborús küszöböt meg sem közelítő — fegyveres természetű, de nem jó előre előkészített és kierőszakolt, sajátos jellegű fegyveres veszélyhelyzetben az érintett határ menti körzetekre konkretizált, Alkotmány szerinti szükségállapot bevezetésére nincs szükség, de lehetőség sincs. Ugyanis a foganatosított védelmi rendszabályoknak minden irányban mindig arányban kell lenni az aktivizált veszélyforma nagyságával. Ellenkező esetben indokolatlanul nagy emberi és anyagi erőforrásokat vennénk igénybe, nem is szólva a szükségállapot korlátozó rendszabályainak lakosságot sújtó felesleges bevezetéséről és az érintett szomszédos ország — most már feltehetően állami szinten szervezett — válaszlépéseiről.
Ennek kapcsán azt is hangsúlyozni kell, hogy a szükségállapot — mint az Alkotmány szerint az államvezetés részéről bevezethető rendkívüli helyzet — nem a külső, hanem a belső, aktivizált és közvetlen veszélyformák kezelésére hivatott.
Más lenne azonban a helyzet abban az esetben, ha az ország egy vagy néhány határ menti körzetében a közvetlen külső, nem állami szintű fegyveres és azzal járó más típusú veszélyeztetettség fokozatosan növekedne, majd állandósulna, a fegyveres csoportok és légi támadóeszközök behatolásai és fegyveres akciói rendszeressé válnának, és jelentősebb méreteket öltenének, illetve a fegyveres konfliktushelyzet bekövetkeztével rövid határidőn belül számolni kellene. Ilyen sajátos helyzetben az úgynevezett korlátozott védelmi állapot — adott határ menti térségre történő — állami szintű bevezetése a korlátozott tartalmú katonai és más védelmi rendszabályok egyidejű életbeléptetésével mindenképpen indokolt lenne. Mindezt a javasolt új alkotmánymódosítás — az Alkotmány teljes körű megújításáig — megnyugtatóan rendezheti.
A törvényjavaslat másik kiemelten fontos részét a Magyar Köztársaság fegyveres erőinek jogi szabályozása képezi. A javaslat reális, a honvédelmi alapelvek védelmi doktrináit, követelményeit kifejező feladatokat és működési feltételeket határoz meg a Magyar Honvédség számára. A honvédség vezetését az államvezetési irányítási aktusokhoz köti, ezzel biztosítja az államvezetési akarat maradéktalan érvényre juttatását a haderőnél. A honvédség parancsnoka számára rögzített, az irányítási aktusok által behatárolt, önálló vezetői hatáskör megfelelő garanciát jelent a haderő hadrafoghatósága, felkészítése és sikeres alkalmazása vezetési feladatainak ellátásához, de annak ellenőrzéséhez is.
Mint ismert, az Alkotmány 40/A. § (1) bekezdése szerint a fegyveres erők — Magyar Honvédség, határőrség — alapvető kötelessége a haza katonai védelme, ugyanakkor ennek a követelménynek maradéktalanul csak a Magyar Honvédség felel meg. A határőrség Alkotmány szerinti fegyveres erőkhöz sorolása lényegét tekintve a korábbi kétpólusú, a politikai és katonai szembenállás időszakának megfelelő nyugati államhatár viszonyainkat és az akkori — többségben katonai jellegű — feladatokat és körülményeket tükrözi.
A bekövetkezett változásoknak megfelelően az ország összes — vagyis 2223 kilométert kitevő — államhatárain, békében és rendkívüli helyzetekben jelentkező feladatokat figyelembe véve, ma már a határőrség a valóságban fegyveres rendvédelmi szervként működik, és ennek megfelelően állománnyal rendelkezik. Ellátja az államhatár őrzését — tehát nem a katonai értelemben vett védelmét —, a határforgalom ellenőrzését és a határrend fenntartását. Ezen alapvető rendvédelmi feladatok jellegén mit sem változtat a körülmény, hogy egyes határszakaszokon az érintett határőr alegységek — a határőrizet részeként, kritikus helyzetekben — elhárítják a kisebb fegyveres csoportok határ menti akcióit, vagy hadiállapot idején az agresszió irányában lévő határőr alegységek — beépülve az ott lévő katonai szervezet csoportosításaiba — rövid ideig katonai parancsnokságok alárendeltségében, tehát nem önállóan, védelmi jellegű feladatokat is ellátnak.
A határőrség hovatartozását illetően szükséges hangsúlyozni, hogy bármely fegyveres szervezet jellegét — és ennek megfelelően helyét is — a tágabb értelemben vett államszervezet struktúrájában az dönti el, hogy mi az adott szervezet alapfunkciója, és ehhez milyen állománnyal rendelkezik. Ezt figyelembe véve, a határőrség a fegyveres erők kritériumának nem felel meg, sem békében, sem hadiállapot idején. A fegyveres erőkhöz csak akkor tartozhatna, ha mint katonai szervezet önállóan folytatott fegyveres katonai védelmi feladatokra, vagyis önálló védelmi és támadó harctevékenységre lenne alkalmas.
Mindezt, de azt a fontos szempontot is figyelembe véve, hogy alkotmánymódosításra ilyen jelleggel most nincs lehetőség, védelmi alaptörvényre pedig most van szüksége országunknak, a határőrséggel kapcsolatos új alkotmánymódosítási változatot is támogatjuk. Úgy ítéljük meg, hogy a javasolt új alkotmánymódosítás és a javaslat — mint alaptörvény-tervezet — lényegét tekintve rendeltetésének megfelelően szabályozza a határőrség alapfeladatát, a részletes szabályozás pedig egyébként is a határőrségre vonatkozó törvényre tartozik.
A törvényjavaslatnak úgyszintén kiemelten fontos része a honvédelmi kötelezettségek szabályozása. Honvédelmi rendszerünk — lényegét tekintve — állami szinten szervezett honvédelmi kötelezettségek és tevékenységek rendszere, így az alaptörvényben szabályozott honvédelmi kötelezettségek nélkül nem létezhet.
(17.30)
Jól veszi figyelembe ezt a javaslat akkor, amikor az Alkotmány azon követelményét, hogy a haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége, eredményesen jeleníti meg a vonatkozó jogszabályban, lefordítva azt a törvény nyelvére.
Az idézett alkotmányi előírásra épül a javaslatnak a személyes honvédelmi, valamint gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségeket rögzítő jogszabályrendszere. Ilyen módon a honvédelmi kötelezettségek átfogják a társadalom egészét, közvetlenül érintik a lakosságot és a gazdaságot.
Értékelésünk alapján ez a jogi szabályozás jól megalapozott és összehangolt, biztosítja a katonai védelem és a honvédelmi rendszer többi területének eredményes működési feltételeit, ugyanakkor humánus is, ugyanis a reális védelmi szükségletek kielégítésével egyidejüleg csökkenti az állampolgárok terheit.
Ez utóbbival, a terhek csökkentésével összefüggésben a javaslat számos könnyítést épít be a kötelezettségek közé. Ezek közül a fiatal sorkötelest közvetlenül is érinti, hogy az, aki behívását a 23. életéve előtti időre kéri, a sorállomány váltásának rendszerén belül megválaszthatja behívásának időpontját, ha pedig a szolgálati érdek lehetővé teszi, a szolgálatteljesítés helyőrségét is.
Jelentős könnyítésnek minősül az is, hogy a fegyver nélküli sorkatonai szolgálat időtartama 15 hónapról 12 hónapra, a polgári szolgálaté pedig 22 hónapról 18 hónapra csökken a javaslat szerint. A tartalékos katonai szolgálat együttes időtartamának 10 hónapról 6 hónapra történő tervezett leszállítása pedig nemcsak egyéni, hanem gazdasági érdek is.
Mindezt és más fontos könnyítéseket a javaslat a honvédelmi érdek sérelme nélkül, a védelem igényeit maradéktalanul kielégítve teszi meg.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat általunk kiemelten fontosnak ítélt néhány főbb területének ha csak vázlatos érintésével is, de érzékeltettem képviselőcsoportunk álláspontjának lényegét tervezett védelmi alaptörvényünkkel kapcsolatban. Úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat a benyújtásra került hatpárti módosító csomaggal együtt rendeltetésének megfelelően szabályozza a Magyar Köztársaság védelmét. A hatályos Alkotmány és a honvédelmi alapelvek országgyűlési határozat követelményeit az ország reális védelmi szükségleteinek és a gazdaság által szavatolható védelmi potenciálnak megfelelően fordítja le a törvény nyelvére. Ezzel biztosítja az új, a megváltozott védelmi körülményeknek és követelményeknek megfelelő országvédelem törvényes jogi alapokra helyezését és az úgynevezett honvédelmi jog teljes megújítását. Lehetővé teszi a honvédelem rendszere, mindenekelőtt a katonai védelem új törvényes keretek között folytatott minőségi átalakítását, fejlesztését és teljes körű reformját.
Álláspontunk szerint erre az új, honvédelmünket átfogóan szabályozó alaptörvényre szüksége, mégpedig most van szüksége hazánknak, és nem a Kormánynak vagy valamelyik pártnak, ezért azt összességében támogatjuk s elfogadásra javasoljuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
