ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az utóbbi hetekben — mármint az interpelláció benyújtásának időpontjához, szeptember 17-éhez képest — több hírforrásból is értesülhettünk a Vám- és Pénzügyőrség munkájának némely fogyatékosságáról. Egyebek között a korrupcióról, a vezetői önkényről és pazarlásról, az öszszehangolatlan intézkedésekről, a hatalmi torzsalkodásról, személyi ellentétekről és nem utolsósorban az állampolgárokat sújtó következetlen jogalkalmazásról, a végrehajtás ellentmondásos gyakorlatáról.
A híradások persze lehetnek túlzók, néha megalapozatlanok is, okkal mondhatja államtitkár úr. Ám lényegüket megerősíti az a helyzetelemzés, amit a Vám- és Pénzügyőrség független szakszervezete készített, és szeptember 3-án hozott nyilvánosságra. Megkapták képviselőtársaim is.
Ebből kiderül: miközben a kormányzat maximális igénnyel terheli a testületet, a minőségi munkavégzés megannyi feltétele — szervezeti, személyi, anyagi, technikai stb. — hiányzik. Stabil irány- és szervezeti koncepció híján időnként ötletszerűség jellemzi az országos vezetés munkáját. Mint megállapítják, a jelenlegi jogi szabályozás néha a jogi nihilizmus irányába mutat, a változások követhetetlenek, a jogszabály-értelmezés, a parancsnoki utasítások és iránymutatások ellenére sem egyértelmű.
A jogértelmezési bizonytalanság megmutatkozik az ügyészi és bírói gyakorlatban is. Az összehangolatlanság belső feszültségeket szül, árt a testület tekintélyének. Aminek nem tesz jót — mutat rá a szakszervezet — a fegyveres szervek között kialakult vetélkedés sem. "Például most már ott tartunk, hogy a határőrség lopott gépkocsik, kábítószer és csempészek után kutat, pedig az államhatáron átfolyó áruforgalom ellenőrzése tipikus vámhatósági feladat."
A testület létszáma nem igazodik a feladatokhoz és a területi igényekhez. Lassan már nem lesz végrehajtó apparátus — mutatnak rá —, most átszervezési pótcselekvés zajlik a megyékben, ahol, akárcsak a határátkelőhelyeken, alulfizetett, más fegyveres testületekhez képest nyomott rendfokozatú állomány küzd fakardokkal és szamárháton — kevés eséllyel — a számí- tógéppel és a technika minden csodájával felszerelt bűnözők ellen.
A vám- és pénzügyőrök többsége a létminimum alatt vagy annak közelében él családostul. Egy kezdő pénzügyőr még önmagát sem tudja eltartani. Így némiképp érthető a szakszervezet lesújtó megállapítása, melyet kizárólag szó szerint idézek: "Eredménytelen a fellépés a korrupció ellen, mert ma már 10000, azaz tízezer forintért is megvásárolható a pénzügyőr milliós tételek elnézéséért."
Ami a munkahelyeket illeti, azokat úgy jellemzik, hogy "helyenként balkáni állapotokat lehet találni, lepusztult vám- és határvámhivatalokat. Úgy látszik, tényleg Európa felé tartunk, csak még egy kis kitérőt teszünk Ázsia felé."
Tisztelt államtitkár úr! Milyen intézkedéseket kíván tenni az előbb említett állapot felszámolásáért? Azért, hogy a felügyelete alá — természetesen a miniszter úr felügyelete alá — tartozó testület tevékenysége maradéktalanul megfeleljen a törvényes elvárásoknak, felzárkózzon a feladatok megkívánta szervezeti, személyi, anyagi, technikai és más követelményekhez, és visszaszerezhesse az állampolgárok okkal megingott bizalmát. Várom szíves válaszát.
