BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök most azt gondolnák, hogy a pénz valami nagyon valóságos dolog, tehát ha a költségvetésről beszélünk, akkor a lehető legvalóságosabb dolgokról beszélünk.
Ennek a költségvetésnek döbbenetes jellegzetessége viszont éppen az, hogy kitartóan kerüli meg a valóságot, a valódi folyamatokat.
Kezdjük egy szikár ténymegállapítással. Jövőre tovább csökken az állam oktatási hozzájárulása 2%-kal. A bajok azonban csak ezután következnek.
A költségvetési törvénytervezet jelenlegi állása szerint nem lehet eldönteni, hogy a közalkalmazotti törvényben kilátásba helyezett béremelésekre mikor is kerül sor. Ha végül mégis úgy alakulnának a dolgok, hogy a bértábla teljesítése 1994-ben már esedékes, akkor a jelenlegi előterjesztést nem lehet megvitatni, mert a költségvetési kihatásokkal az előterjesztés még nem számol.
Ha a költségvetési javaslat jelenlegi állítása szerint a bértábla 1995-ben lép hatályba, akkor marad a kérdés, hogy az önkormányzatok miből fogják fedezni a kiadásemelkedést. Nyilván saját forrásaikból. De ha ugyanakkor az állami normatív támogatás aránya is csökken az önkormányzati kiadásokon belül, akkor a teljesítés az önkormányzatok anyagi ellehetetlenülése folytán illúzióvá válik.
Lássuk csak, hogy milyen arányban fedezi a normatív állami támogatás az önkormányzatok oktatási kiadásait?
1993-ban 62% volt a támogatás aránya az összkiadáshoz képest. 1994-ben az előterjesztés 52,6%-kal számol, vagyis 10%-kal kevesebb ez a szám. Elérkezünk tehát oda, amikor az állam az önkormányzati oktatási kiadásoknak csupán mintegy felét vállalja.
(11.20)
Sok önkormányzat és iskola várhatóan végzetes helyzetbe kerülhet így. De a költségvetési törvénytervezetnek ez a számítása ellentétes az oktatási törvénnyel is, hiszen ez utóbbi azt állítja, hogy az állam garantálni fogja a bérköltségeket, vagyis az oktatási kiadások legalább 70%-át.
Az oktatási kormányzat egyik fő célja és az oktatási törvény sokat hirdetett pozitívuma a tankötelezettség kiterjesztése 16 éves korig. Vajon a költségvetési előterjesztés mit tesz, hogy ezt a rendkívüli győzelmet elősegítse? Mert úgy tűnik, mintha a költségvetést valamilyen egészen más oktatási koncepció jegyében szerkesztették volna. A költségvetés csupán a hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumi képzést támogatja, és nem a tankötelezettség teljesítését. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban ugyanis általános iskolai képzési normatíva jár a 10—14 éves korcsoportoknak és gimnáziumi a magasabb évfolyamokon tanulóknak. A 14—16 évesek, akik teljesítik majd kötelességeiket, de nem járnak hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba, az általános iskolai normatívát vihetik majd magukkal.
A költségvetési előterjesztés jövőre változatlan normatívákkal számol. Nem kell külön hangsúlyozni talán, hogy ez az infláció miatt eleve kevesebb pénzt jelent az iskoláknak. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a változatlan normatívának és a tanulólétszám alakulásának együttes hatása további 2-3%-kal kevesebb támogatást jelent az általános iskolák és a szakmunkásképzés, valamint az elméleti oktatás számára.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor ez a Kormány törvényt lát, rögtön központosítani akar. A nemzetiségi és etnikai oktatáshoz a kiegészítő állami hozzájárulás igénybevétele ezután csak a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jóváhagyásával történhet. Az indoklás szerint "azért, mert kérdéses a differenciált oktatás szakmai tartalma". A nemzetiségi önkormányzatokkal, az autonómiával szembeni bizalmatlanság megnyilvánulásával van újra dolgunk. Sőt, további ravaszkodásra is számíthatunk.
A költségvetés igyekszik feladatot találni a Regionális Oktatási Központoknak, hiszen ezeknek a költségei éppen azért emelkednek 15,7%-kal a tavalyihoz képest, mert úgymond "meg kell valósítaniuk a nemzetiségi oktatási feladatokat". Zárójelben jegyzem meg, hogy annak idején, a nemzetiségi törvény vitája kapcsán már fölhívtam a figyelmet arra, hogy az oktatás területén a ROK-ok terjeszkedése miként áll szemben az autonómiával. Az oktatási kormányzat lázasan keresi a TOK-ok feladatait, miközben korlátozza a kisebbségi nemzetiségi autonómiát. Ezzel megint elérkeztünk az örökzöld ROK-okhoz.
A költségvetési törvényjavaslat jelzi, hogy a ROK-ok közel 40 millió forinttal máris túl fogják lépni azt a keretet, melyet tavaly az Országgyűlés kormánytöbbsége számukra juttatott. És ez a túlköltekezés többnyire fizetésekre megy el. Érdekfeszítő kérdés, hogy mire kellett ennyi pénz, mikor a TOK-ok egyelőre a felállással voltak elfoglalva. Mennyibe kerülnének vajon, mikor már működnek, amikor elkezdik a helyszínelést.
Tisztelt Ház! Innen már csak fölsorolni kell, hogy mi az, amire jellemzően jövőre kevesebb pénzt szán a Kormány, és mi az, amire többet, mint tavaly. Kevesebb jut közoktatás-fejlesztési programokra, nemzetiségi kisebbségi feladatok ellátására, jövőre csupán életveszélyessé vált iskolai tantermek kiváltására lehet céltámogatást igényelni, míg 1993-ban még lehetett tanteremépítésre és diákotthoni férőhelyek létesítésére is. Az 1993-ra már elfogadott céltámogatások kezdése 1994-ről egy évvel eltolódik, ami azt jelenti, hogy az elkezdett beruházásokat csak saját forrásból lehet majd folytatni, persze ha lehet.
Jelentősebb növekedés ugyanakkor a felsőoktatási dolgozók bérkorrekciós tételén kívül a következő címeknél van. Egyházi oktatási intézmények felújítása és karbantartása, egyházi oktatási intézmények támogatása: 600 millió, határon túli magyar könyvkiadás támogatása, szomszédos országok magyar nemzetiségű diákjainak támogatása, a határon túli magyar pedagógusok képzése, valamint történelmi, játék- és dokumentumfilmek készítése.
Tisztelt Országgyűlés! Végül engedjék meg, hogy fölhívjam a figyelmet arra a módra is, ahogyan a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a költségvetésben rábízott közpénzzel gazdálkodik. Úgy, mintha az övé volna, s kénye-kedve szerint használja erre, arra, sokszor pedig korántsem arra, amire kapta. A pedagógusszakma megújítása programra az Országgyűlés tavaly megszavazott 164 millió forintot, idén már csak ennek felével számol a költségvetés. Tudni kell még, hogy a programhoz benyújtott pályázatokról kuratórium dönt, és a program működése teljesen nyilvános. Működésének eddigi két évében a program látványos eredményeket ért el, tankönyvek, segédanyagok, taneszközök egész sora jött létre, melyeket szintén pályázati formában ki is lehetett próbálni. Olyan programról van tehát szó, mely alkalmas eszköze a pedagógiai tevékenységek korszerűsítésének.
Mindezek ellenére, nem tudni miért, az idei évre megszavazott pénzből szeptember 1-jéig egy fillért sem kapott a program, és szeptember 9-én is csupán 50 millió forintot. A többit az MKM továbbra is magánál tartja. Azt hiszem, ez a minisztérium azt gondolja, hogy a rábízott közpénzeket sajátjaként kezelheti.
Tehát összegzésképpen elmondható, hogy a jövő évi költségvetés nem tud a pedagógusbérek rendezéséről, a normatívák egységes szinten tartása nem veszi tekintetbe az oktatási törvényt, a kiterjesztett tankötelezettséget.
A költségvetés fittyet hány az önkormányzatok oktatásfinanszírozási képességére és a normatívák mögött zajló folyamatok észrevétlenül maradnak. Ahogyan beszédem elején mondtam, ez a költségvetés valóság nélküli költségvetés. (Taps.)
