KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
KŐRÖSI IMRE, DR. (független) Képviselőtársaim! Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban azt el lehet mondani, hogy fejlődőképes Kormányunk van, mert lényegesen jobb törvényjavaslat került elénk a visszavonás után, mint amivel 1991 júniusában volt szíves a Parlamentet megkínálni az akkori kormányzat. Azt a szót, hogy megkínálni, a legfőbb ügyésztől vettem át, ez ebben a Parlamentben hangzott el.
De valahol alapvető kételyeim vannak a törvényjavaslat megvalósíthatóságával kapcsolatban. Rögtön azzal kezdeném, amit a FIDESZ vezérszónoka elmondott: annyira megkésett — és amit utoljára mondott, kijelentő módban —, már manipulált listákról van szó, ahol a jogbiztonság egyszerűen csorbát fog szenvedni, minden körülmények között, akármilyen módon meghozza a Parlament ebben az évben, vagy a következő év februárjában: vagy talán a legbölcsebb az volna, ha ezt a törvényjavaslatot elfelejti.
A törvényjavaslat valamilyen úton-módon viszszautal arra, ami a kiegyezéskor történt. Hasonló módon történt az akkori törvényalkotásban, hogy bizonyos személyeket — akik részt vettek, konspiratív tevékenységet folytattak — politikai közszereplésre nem tartott alkalmasnak a következő parlament, és erről törvényt hozott. Ennyi kellett volna, hogy megtörténjen a Hack—Demszky-javaslat kapcsán, vagy éppen önkéntesség kapcsán a képviselőtársaimnál. Az akarat nem volt meg semmilyen módon, hangsúlyozom, semelyik pártban sem. Annak ellenére nem volt meg ez az akarat, hogy bizonyos, valóban feszítő erők megpróbáltak bizonyos pártokat átvilágíttatni — például a Demokrata Fórum utolsó országos gyűlése kötelezte az MDF elnökségét döntésében, hogy világítsa át magát. Nem történik meg! Nyilvánvaló, hogy jó oka van. Nem feltételezésekből kell kiindulni egy ilyen törvényjavaslat meghozatalánál, hanem abból, hogy valóban végrehajtható törvényjavaslatról van-e szó.
Kezdem azzal, az egyik része — az 1. §-nál — rögtön úgy kezdődik, hogy összekeveri a nem azonos fogalmakat. Az egyik a konspiratív tevékenység, elhárítási tevékenység, a második pedig egy szemmel látható tevékenység, amelyik nyilvánvalóan valakire személy szerint ki van hegyezve, hogy valóban pufajkás vagy karhatalmi tevékenységet folytatott-e.
(10.10)
Az egyik tevékenységről szólni ebben a törvényben szerintem semmi szükség nincs, mert bölcs Kormányunk ennyi idő után lassan előterjesztett egy olyan igazságtételi törvényt, amely szerint — most már mindenki tudja, és az Alkotmánybíróság is határozatában jóváhagyta — a nemzetközi szerződések bizony már a jelenlegi formációra is érvényesek. Tehát ha valamit elkövetett az illető személy, azzal a törvénnyel nagyon eredményesen üldözhető.
A másik két tevékenységről: egyszerűen félelmetes az, hogy kijelentő módban hangzanak el olyan dolgok, hogy ezeket a listákat manipulálták. Kérem tisztelettel, nem tudom, hogy melyik párt részéről történt manipuláció, kinek a javára, '89 őszén, amikor Németh Géza és Roszík Gábor földobta ezeket a listákat, megszüntettek bizonyítékokat, elvitték a listákat, aztán valamilyen úton-módon ezt megint zárolták. Manipuláció történt — ezt minden párt részéről elismerik. Most kérdezem én azt, ha a jövendő parlamentre bíznánk ezt az utólagos átvilágítást, vajon mi történne. A jelenlegi kormányzat a jól fölfogott érdeke szerint nem ugyanúgy manipulált-e, mint az előző kormányzat?! Vagy az előző érdekviszonyokat megjelenítő szervezetek?!
Ne tételezzük fel, hogy amikor politikai ellenségképeket keresünk, akkor bizonyos manipulációk ne történhetnének meg! És abban a pillanatban, hogy manipuláció történt, és bizonyos személyek ebből a körből kikerültek, innentől kezdve egyszerűen elképzelhetetlen, hogy csak azok feleljenek érte, akik annó dacumál '89 őszén vagy nyarán nem a megfelelő helyen álltak — magyarul mondva kartonjaik nem lettek megszüntetve.
Hát, azt hiszem, elég kemény kifejezés, amikor azt mondom, hogy manipulálhattak jól felfogott érdekeik szerint — nyilvánvaló. Egyetlenegyet viszont nem lehet ezzel a törvénnyel elérni. A szolgálatoknak működni kell, akármilyen polgári demokráciáról vagy akármilyen diktatúráról beszélünk, ezek a szolgálatok — a belső elhárítás — mindenkor működtek. Aztán ha továbbmegyünk ennek a törvénynek a tanulmányozásában, beleakadunk abba, hogy bizonyos eljárási szabályok eleve végrehajthatatlanná teszik a törvényjavaslatot. Aztán a törvényjavaslat olyan dolgokat is megemlít, ami egyszerűen abszurd, mert azt jelzi, hogy valakinek okozott-e hátrányt. Milyen módon állapítom meg azt, hogy hátrány okozott-e valakinek? Hiszen személyre lebontva megállapítani, hogy valamikor, egy szituációban kinek okozott hátrányt, ez eleve egy olyan fogalom, amely soha nem lesz követhető. Azt pedig mindenki tudja, aki valamennyit is általános szinten ismer a titkosszolgálatokról, hogy egyáltalán nem kellett itt jelentéseket aláírni. Vagy tényként elfogadom, hogy valaki aláírta a beszervezési nyilatkozatát, és ezek után ez az ember magas beosztást nem vállalhat, nem választható magas tisztségre, ezzel a ténynyel befejeződött a vizsgálat. Mert hogy én írtam-e valamit… Elég volt tudnunk azt, hogy az író figyelte az írót, a művész a művészt, az orvos az orvost — tehát gyakorlatilag minden társadalmi réteget úgynevezett provokátorok — vagy rosszabban mondva "jó barátok" — figyeltek, és adták le azoknak a tiszteknek, akik ezt földolgozták. Minek az érdekében? Az akkor fönnálló rendszer érdekében!
Kérem tisztelettel, én azt hiszem, ha hibát követett el a magyar Parlament, az először akkor történt, mikor '90 júniusában nem vállalt föl egy önkéntes átvilágítást a parlamenti képviselők mindegyike; vagy csak erre egy egysoros törvényt hozott volna, hogy egymást átvilágítjuk. Mert utána minden egyes átvilágítási kísérlet a törvénnyel való visszaélés! Borítékot osztogatni eleve törvénysértő — bármilyen szándékkal történik! És az az érdekes, hogy az úgynevezett borítékosztogatás vagy nyilvánosságra hozás rendszeresen azoknál a elvbarátainknál történik meg, akiknek a véleményük esetleg adott szituációban változik.
Végeredményben az is egy probléma, hogy újabb sebeket hasítunk fel. Újabb vizsgálatokat keletkeztetünk, és elvonjuk a figyelmet azokról a kérdésekről, amelyek valóban társadalmilag feszítik ezt a jelenlegi közösséget, ezt a kis magyar közösséget. (Dr. Varga János: Nem szoktál figyelni! Fejezd be!) Ezen az alapon én azt mondom, kérem tisztelettel, a mai magyar Kormányban is ügynökök ülnek — feltételezhetem, mert nem a magyar érdekek szerint történik az átalakulás. (Moraj a jobb oldalon.) A privatizáció, a mezőgazdaság átalakítása, az élelmiszer-gazdaság… (Közbeszólások: Miről beszél?) …hát nem létezik, hogy a magyar érdekek szerint történik! Hát akkor új sebeket kell ejteni? A következő, esetleg átalakuló kormány ezeket az embereket vonja felelősségre?
Én azt mondom, a múltban vájkálni teljesen fölösleges. Valószínűleg a mi átalakulásunkból, ebből a paktumokkal kísért átalakulásból hiányzik valami, mégpedig az, hogy a múltba ne tekingessünk vissza, ne szakítsunk föl sebeket, hanem próbáljuk a jelenlegi gazdasági problémáinkat, a jelenlegi társadalmi feszültségeket megoldani. De ezek a kérdések e nélkül nem tisztázhatók, ha egyszer és mindenkorra a múltunkkal nem szakítunk! Hangsúlyozom, nem kívánok senkinek sem menlevelet adni; nem kívánok eljárási problémákkal tisztázni olyan kérdéseket, amelyek tisztázhatatlanok. De egyetlenegyet azért szeretnék: ha a következő parlamentnek nem volna ezzel a kérdéssel dolga, ha a Parlament végre döntést hozna és beismerné, hogy ez a kérdés ma már megoldhatatlan kérdés. Manipulált adatokról van szó, és bizonyos szempontból a kollektív felelősség felé fordul el minden egyes hozzászóló. Hisz végeredményben akkor ezen az alapon azok is felelősek, akik ezeket az adatokat fölhasználták, és akkor eljutunk odáig, hogy valahol mindannyian felelősek vagyunk.
Egy rossz érdekviszonyok között lévő szovjet típusú társadalmi rendszerben éltünk, ahol működött külső és belső elhárítás. Azok az emberek, akik választott képviselők, lesznek szívesek a saját pártjuk kontrollja szerint a képviselői mandátumukról lemondani… (Közbeszólás: Persze!) …, és a jövőben nem jelöltetni magukat! Körülbelül ez a kérdés lényege. Az pedig, hogy bizonyos bizottság kompetenciájába adják azt, hogy mit mikor vizsgálnak, az már egyszerűen, úgy érzem, a Kormány részéről nem biztos, hogy a megoldás felé mutat.
Képviselőtársaim! Én azt szeretném, ha ez a törvényjavaslat egyszerűen eltűnne a magyar Parlament tárgysorozatáról, mert nem igaz, hogy társadalmi feszültségeket okoz ez ma már. Lényegesen nagyobb társadalmi feszültségek vannak, amelyekre sokkal jobban oda kellene figyelni. Tudnék mondani nyolc-tízet, de azt hiszem, hogy ez nem ennek a törvényjavaslatnak a témája.
Én nagyon kérem a belügyminiszter urat, akkor terjesszen elő ilyen törvényjavaslatot, amikor a pártok közötti konszenzus ebben a kérdésben megvan, mert ellenkező esetben egy bizonyíthatatlan — és hozzáteszem —, egy elhúzódó folyamatról van szó. És nagyon nagy baj, ha hat év múlva is vagy három év múlva is ilyen kérdéseket kell vizsgálniuk az illetékes szerveknek. Szerintem ennél nagyob hibát el sem követhettek volna, sem az előterjesztő, sem pedig a törvényt megszavazó személyek. Köszönöm szépen. (Péli Tamás tapsol. — Dr. Varga János: Térjünk át a költségvetésre!)
