JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Negyedik alkalommal tárgyal a Parlament egy hasonló tartalmú, hasonló szerkezetű, következésképp ugyanazokkal az ellentmondásokkal és problémákkal küszködő költségvetési törvényt.
A Kormány szemmel láthatóan nem tanult az előző évek kudarcaiból és tapasztalataiból. Nem tanult, mert ugyanazokat a hibákat követi el. Egyrészt rossz, alapvetően elhibázott bázisra épít, másrészt tarthatatlan, egyre működésképtelenebb gazdaságpolitikai logikát követ.
Mindez ismét előrevetíti a költségvetés végrehajthatatlanságát és a törvény jövő évi, elkerülhetetlen módosítását.
A költségvetés hasonló tartalma, szerkezete és logikája mára tragikus helyzetet eredményezett. Hihetetlenül leszűkült a mozgástér, mert a Kormány csökkenő nemzeti jövedelem és növekvő eladósodás mellett akarja ugyanolyan módon elosztani a rendelkezésre álló, egyre szűkösebb erőforrásokat.
Ez különösen tragikusan érinti a szellemi élet, a kultúra és az oktatás területét, mert minden korábbinál jobban felerősítette ebben az ágazatban a maradékelvű elosztás szemléletét.
Mindez a kulturális életben súlyos helyzetet teremthet a következő évben. Az intézményeknek, illetve az intézmények egy jelentős részének 1994-ben az ellehetetlenülés és a működésképtelenné válás veszélyével kell szembenéznie.
A költségvetés legsúlyosabban a szellemi élet és a kultúra területén talán a tudományos életet érinti, itt nominális értékben is radikális a csökkentés a tavalyi adatokhoz képest. A Magyar Tudományos Akadémia esetében mintegy 2%-os a báziscsökkentés a tavalyihoz képest, miközben a saját bevételek is jelentősen csökkennek ezen a területen, hiszen a gazdaság ellehetetlenülése következtében szemmel láthatóan visszaestek a tudományos kutatásra vonatkozó megrendelések.
Ugyanakkor nincs mozgósítható tartalék az akadémiai törvény végrehajtására ezen a területen.
(12.30)
Mintha a költségvetés nem számolna az akadémiai törvény elfogadásával. A törvény nem képez semmiféle tartalékot arra az esetre, ha életbe lép az új akadémiai törvény. Az új szabályozás alapjaiban érinti az Akadémia struktúráját: a köztestület és az intézetek viszonyát. A formálódó köztestületi feladatok, illetve az akadémiai intézetek autonómiájának megteremtéséhez számos új testület és szervezeti forma létrehozása és működtetése szükséges.
Ezek a változások gyökeresen alakítják át a költségvetés szerkezetét, és hatást gyakorolnak annak mértékére is. Ebben a költségvetési változatban azonban nincs mozgástér az új szerkezet átvezetésére.
De a tudományos élet területén baj van az OTKA területére áramoltatott pénzeszközökkel is. Itt még radikálisabb a báziscsökkentés a tavalyihoz képest. Nominálértékben mintegy 640 millió forint az elvonás. Ez teljesen ellehetetlenítheti az OTKA működését. Ebből az összegből nem indítható az 1993. évi XXII. törvény szerint előírt évenkénti új pályázat. Tehát az OTKA-bizottság által '93. június 1-jei határidővel meghirdetett pályázatra beérkezett, jelenleg bírálat alatt álló kutatási témák következő évbeli támogatása nem lehetséges a báziscsökkentés miatt.
Mindezek következtében ellehetetlenülhet — ahogy jeleztem — a tudományos kutatás egész területe. Várható az agyelszívás további erősödése, a legtehetségesebb kutatók és felsőoktatási szakemberek elvándorlása.
De baj van a művészet és a közművelődés területén is, hiszen itt is jelentős a forráselvonás. A kulturális tárcánál az ilyen jellegű összegek több mint 500 millióval csökkennek a tavalyi adatokhoz képest. 200 millióval csökken a kulturális mecenatúra kerete, 140 millióval a közművelődési céltámogatás, 100 millióval a Mozgókép-alapítvány.
Különösen tragikus ebben a körben a munkahelyi közművelődési támogatás csökkentése. Ez a volt szakszervezeti művelődési intézményeket érinti alapvetően, amelyek már régen függetlenedtek a szakszervezetektől, és amely intézetek eddig még valamit kompenzálni tudtak a közművelődés intézményrendszerének leépüléséből.
Ugyanakkor a közművelődési normatív támogatás is változatlan. Ez vagy az intézmények bezáráshoz, vagy azok piacosításához vezethez. Ez utóbbi az üzleti szempontok korlátlan érvényesítése következtében a kulturális értékek súlyos további relativizálódásához vezethet. Ez ellen a nemzeti kulturális alap sem tud semmit tenni, hiszen ez eddig is nevetséges összegekkel rendelkezett, ami most körülbelül a felére csökkent.
Végül az oktatás területén is rendkívül nehéz lesz a helyzet a következő évben. E terület várhatóan súlyos problémái három okra vezethetők vissza. Egyrészt arra, hogy változatlan rendszerű és struktúrájú a fejkvóta-támogatás, amelynek csak a csúfneve normatív támogatás. Másodszor: a másik ok az, hogy ebben az évben is hiányzik a dologi és bérautomatizmus a költségvetési intézmények területén. És végül a harmadik ok, ami kiválthatja a súlyos helyzetet az, hogy folyamatosan csökken az önkormányzatok intézményfenntartó képessége.
A normatívák, vagy fejkvóták területén néhány esettől eltekintve változatlanok a számok a tavalyi adatokhoz képest. Ez a központi támogatás folyamatos reálérték-csökkenését eredményezi, és az ebből adódó terheket az önkormányzatokra — illetve, ha azok nem tudják vállalni tovább, a szülőkre — terheli.
Az általános iskolákban ugyanakkor tovább csökken a következő évben is a gyerekszám, ami változatlan normatívák mellett nominális értékben is forráscsökkenést eredményez a tavalyi támogatottsághoz képest.
A közoktatási törvény szellemével ellentétben továbbra sincs a következő évben normatív támogatás a napközire például, a bejáró gyerekek támogatására, vagy a tanműhelyes szakiskolai oktatás finanszírozására. Különösen nagy lesz a baj várhatóan a szakmunkásképzés területén. A vállalati tanműhelyek további leépülése várható, a nem önkormányzati tanműhelyi képzés támogatását pedig a törvény a szakmunkásképzés elméleti normatívájából kívánja megoldani.
Ez tovább fogja növelni a szakképzés területén amúgy is a szülőkre háruló óriási terheket. Igaz, hogy a törvény 200 milliós tartalékot képez arra nézve, hogy az önkormányzatok átvehessenek tanműhelyeket. Ezek működtetéséhez azonban további állami támogatás nem igényelhető, ami rendkívül meg fogja kötni az önkormányzatok kezét ezen a területen.
A dologi és bérautomatizmus volt a másik ok, amire hivatkoztam, amelynek elmaradása az oktatást különösen súlyosan fogja érinteni. A normatívák még a májusi bérrendezés áthúzódó hatását sem tartalmazzák. Homályos utalás történik erre a tartalékok területén. Arról nem is beszélek, hogy a Kormány által beterjesztett javaslat a közalkalmazotti törvény által előírt új bértarifarendszer bevezetéséről nem ad egyértelmű álláspontot. Ez csak később történt meg a Becker Pál nevén beadott módosító indítványban.
A dologi automatizmus elmaradása még súlyosabb helyzetet teremthet. Hiszen az áremelkedések következtében — amely az energiaárakat, a diákétkeztetést egyaránt érinti — az önkormányzati vagy szülői ráfordításokat fogja megnövelni rendkívül erőteljesen.
Végül a harmadik ok az oktatás területén — ahogy jeleztem — az önkormányzatok intézményfenntartó képességének radikális csökkentése. Az adóbevételek feletti osztozkodás változatlan marad a törvény értelmében. Az illetékek felét viszont el kívánja vinni az állam, mert szerinte legalább ennyivel növekedni is fognak az új illetéktörvény értelmében a bevételek. Ez azonban rendkívül nagy bizonytalansági tényező. Konkrét és pontos számításokat ezen a területen nagyon nehéz produkálni, így félő, hogy ez a változás megint csak előnytelenül fogja az önkormányzatokat érinteni.
Ugyanakkor a címzett és céltámogatások címei is szűkülnek a törvény értelmében, amivel a pótlólagos erőforrások lehetőségei is csökkennek. Az oktatásban például csak az életveszélyessé vált épületek felújítására lehet majd ilyen céltámogatást ígénybe venni, erre pályázatot benyújtani.
Sőt ennél többről is szó van a költségvetési törvényben. A '93-ban elfogadott, de csak '94-től életbe lépő támogatásokat egy évvel halasztani kívánja ez a törvény, ami megint csak súlyosbítja ezen a területen a helyzetet.
Mindezek eredményeként a közoktatási törvényben hiába bővült valamelyest az ingyenes alapfeladatok köre, mégis növekedni fog az önkormányzatokra, illetve a szülőkre hárított anyagi teher, ami tovább fogja erősíteni a ma már amúgy is óriási esélyegyenlőtlenséget, mind az önkormányzatok, mind pedig a különböző rétegek között.
Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Én azt gondolom, rendkívül keveset. Rendkívül keveset, hiszen ahhoz, hogy ezek a problémák megoldhatóvá váljanak, egy új szerkezetű, egy új logikájú és egy új gazdaságpolitikai alapelvrendszerre épülő költségvetést kellett volna benyújtania a Kormánynak. Természetesen a Szocialista Párt frakciója megpróbálja a fejezeteken belüli átcsoportosítások lehetőségét kihasználni, és ezek révén valamelyest enyhíteni a helyzetet.
A mozgástér azonban valóban rendkívül szűk. Hiszen a mi számításaink szerint a költségvetési fő fejezetek közötti átcsoportosítás lehetősége mindössze 25 milliárd forint. Mi 25 milliárd átcsoportosítására látunk lehetőséget. És ezt az összeget két, általunk fontos kérdésként kezelt, prioritást élvező problémára szeretnénk összpontosítani, azok kezelését szeretnénk ezzel megoldani.
Az egyik az agrárterület támogatása, amelyet kulcsfontosságúnak tartunk. Hogy az agrárterületen az állami támogatás növekedése miért fontos, erről képviselőtársaim még részletesen szólni fognak.
A másik prioritás, amit mi kiemelten kezelünk, a közalkalmazotti bér bevezetésének kérdése. A Szocialista Pártnak meggyőződése, hogy 1994. január 1-jétől a központi költségvetésből kell megoldani a közalkalmazotti bérek bevezetését. Ilyen értelemben elfogadhatatlan számunkra az, amit a Kormány leánykori nevén — Becker Pál nevén — beterjesztett a Parlament elé, amely az önkormányzatokra hárítaná a közalkalmazotti bér bevezetésének egy bizonyos terhét, arra késztetve az önkormányzatok egy jelentős csoportját, hogy hitelfelvétellel próbálja előteremteni ezeket a pénzeszközöket.
(12.40)
Több szempontból elfogadhatatlan számunkra ez a fajta javaslat. Egyrészt elfogadhatatlan, mert akkor, amikor a Kormány előterjesztése alapján a Parlament döntött a közalkalmazotti bértáblázat 1994. január 1-jei bevezetéséről, akkor az önkormányzatok semmilyen információt nem kaptak arra nézve, hogy ezek terheiből valamit át kell vállalniuk, így semmilyen esélyük nem volt arra, hogy a csökkenő intézményfenntartó képesség mellett gondolkodjanak azon, hogy honnan próbálnak tartalékokat mozgósítani erre.
De elfogadhatatlan ez a kormányzati magatartás számunkra másodszor azért is, mert megítélésünk szerint nem teheti meg azt a Kormány, hogy a Kormány és a Parlament felelőtlen ígéretéből származó konfliktusokat áttelepítse a helyi társadalomba, áttelepítse az önkormányzatok és a közalkalmazottak közé. A Kormánynak és a Parlamentnek kell szembenéznie az ebből származó konfliktusokkal. Nem teheti meg azt, hogy a közalkalmazotti réteget kiteszi azoknak a konfliktusoknak, amelyek az önkormányzatok által felvett hitelek miatt a helyi társadalomban szükségképpen kibontakozhatnak, és szükségképpen szembefordíthatják a különböző rétegeket helyi szinten a közalkalmazottakkal.
De elfogadhatatlan ez a megoldási javaslat a számunkra azért is, mert hihetetlen költségvonzatai lesznek egy ilyen megoldásnak, amit a következő kormányoknak kell majd állniuk. Hiszen ha hitelfelvétel történik az önkormányzatok szintjén, amelyre kétéves moratóriumot kapnak, és amelynek kamatterheit az állam átvállalja, akkor ez a következő évek új kormányát több milliárddal fogja terhelni a költségvetési törvényben, hiszen ha a kamatokat átvállalja a kormányzat, akkor az 22%-os jegybanki kamattal számolva is többmilliárdos terhet fog jelenteni a következő években. Én azt gondolom, hogy a jelenlegi Kormány nem teheti meg ezt a várhatóan új kormánnyal az 1994-es választások nyomán.
A mi számításaink szerint az a 16,3 milliárd, amelyet erre a területre kellene még fordítani, hogy a központi költségvetés tudja a közalkalmazotti béreket átvállalni, megoldható a jelenlegi költségvetési törvényben. Erre vonatkozóan be fogjuk terjeszteni a módosító javaslatunkat, amely az önkormányzatok számára is jelentős könnyebbséget és jelentős tehermentesítést biztosítana.
Kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a módosító javaslatot fontolja meg és oldja meg saját hatáskörében a költségvetési törvényben a közalkalmazotti bértarifarendszer bevezetését.
Végezetül, elnök úr, egy ügyrendi javaslatot szeretnék a szocialista frakció nevében megfogalmazni. Mivel a mai nap folyamán új információkat kaptunk a költségvetés, a költségvetési törvény alakulásáról, ezért kérjük, hogy a mai nap folyamán ne zárja le az általános vitát. Hiszen szeretnénk a módosító javaslataink elkészítésekor figyelembe venni ezeket az új információkat, és azt gondolom, ehhez időre van szükség, ezt az időt szeretnénk még kihasználni. Ezért kérem még egyszer, hogy a mai napon ne záruljon le az általános vita.
Köszönöm a szót, elnök úr, önöknek pedig a figyelmet. (Taps.)
