KAPITÁNY FERENC, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
KAPITÁNY FERENC, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
KAPITÁNY FERENC, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális törvény hatálybalépésétől eddig eltelt idő tapasztalatai azt igazolják, hogy a törvény a szociális biztonság egyik igen fontos elemeként minden hangoztatott kritikája ellenére jól működött, de finomításokra szorul. Újszerűsége ellenére az önkormányzatok, elkészítve a végrehajtást szolgáló saját rendeleteiket, egyre hatékonyabban dolgoznak a törvényi rendelkezések végrehajtásán.
Most már az lenne a kívánatos, hogy a törvényt generális változtatás nélkül néhány évig hagyják működni. Ez a végrehajtásán dolgozó személyek, de az érintett állampolgárok érdekében is elvárható lenne. Most kezd kialakulni az összhang az önkormányzati, a munkaerő-foglalkoztatási és a társadalombiztosítási szervek eljárási gyakorlata között, ami a gyors és érdemi segítségnyújtás adását jelenti a rászoruló állampolgárok részére. Ehhez szükség volna arra is, hogy az együttműködésre kötelezett szervek is megismerjék a törvény célját és főbb jogintézményeit.
A korábbi gyakorlat helyett nehezen érvényesül a törvény célja, vagyis törvény alapján kapjon segítséget a rászoruló, aki a törvényi feltételeknek megfelel, és ne kivételesen, méltányosság alapján. Sokan megalázónak tartották, hogy segélyt kérjenek.
Nagyon fontos a szociális törvény által bevezetett, rászorultságtól függő szociális ellátásokra való jogosultság megállapítása szempontjából irányadó jövedelemfogalom pontos meghatározása, amit ez a módosítás megold. Pontosan meghatározza, hogy mi tartozik a jövedelem, a vagyon és a rendszeres pénzellátás fogalma alá. Itt említem meg, hogy külön törvénymódosító javaslatot kellett benyújtanunk a személyijövedelemadó-törvénnyel kapcsolatban alig két héttel ezelőtt, mert például a temetkezési segélyt is adóztatható jövedelemként kezelte.
Sikerült a szociális juttatások indokolt részét a jövedelemadó-fizetési kötelezettség alól kivonni. Ezért is nagyon örvendetes számunkra, hogy egyértelművé teszi a jövedelem jellegű, egyébként szociális jellegűnek is minősíthető fogalmakat. Most minden érdekelt, úgy az érintett személyek, mint az önkormányzat is, világosan látja a kötelező és a lehetőség közti eltéréseket. Példával illusztrálva.
Egyértelműsíti az eseteket, hogy a jövedelemadó-pótló támogatás megállapítása mikor nem tagadható meg. Így a példánál maradva kimondja, hogy a jogosultság megnyílik akkor is, ha a munkanélküli a járadék folyósítása után nem tud elhelyezkedni, vagy elhelyezkedik ugyan, munkaviszonya azonban ismételten megszűnik, és újabb járadék folyósítására nem szerez jogosultságot. Vagy a jogosultság akkor is megállapítható, ha a munkanélküli a járadék folyósítása alatt újabb munkaviszonyt létesít, vagy átképzésben vesz részt, az újabb munkaviszony megszűnése után azonban járadékra még nem lesz jogosult. Átképzés esetén a szabály úgy módosul, hogy ha átképzés után sem tud elhelyezkedni, és már járadékra sem jogosult, a jövedelempótló támogatást részére meg kell állapítani.
Mindennek egyetlen feltétele, hogy a munkanélküli a munkaügyi központtal végig kapcsolatban legyen, együttműködjön. Vagyis a támogatás akkor sem állapítható meg, illetve nem folyósítható, ha az önkormányzat közhasznú vagy egyéb munkahelyet ajánl fel, és ezt a munkanélküli nem fogadja el. Ez is bizonyítja — és szerencsésnek tartjuk —, hogy az önkormányzatok aktívabban kapcsolódhatnak be a munkanélküliek foglalkoztatásába, és megragadhatják a lehetőséget e társadalmi réteg munkába állítására. Még egyszer aláhúzom: ha nincs együttműködés, nincs jövedelempótlás.
Nagy érdeme a javaslatnak, hogy a fentiek mellett szabályozza a közösségi munkavégzés fogalmát. Sok vitát fog kiváltani, de mégis indokolt elfogadni, hogy az önkormányzatok aktívabban kapcsolódjanak be a munkanélküliek foglalkoztatásába, közhasznú munkában való részvétel felajánlásával a munkanélküliek részére.
Hasonlóan egyet lehet érteni az úgynevezett közösségi munkavégzés céljával és bevezetésével. Elsősorban a községben a lakosság egyetértésével fog találkozni mindkét jogintézmény bevezetése, az önkormányzatok érdekeltségét pedig a törvényi szabályozás igyekszik messzemenően biztosítani.
Két lényegi változtatásról érdemes szólni, egyetértve a változtatás indoklásával. Először: indokoltnak látszik, hogy az önkormányzattól rendszeres szociális segélyben részesülő állampolgár, akinek tartásra képes és kötelezhető hozzátartozója nincs, de ingatlan vagyonnal rendelkezik, a kifizetett segély összege hagyatéki teherként bejelenthető legyen az ingatlan vagyonának terhére. Nem indokolt, hogy az örökösök, akik az állampolgár eltartásáról, gondozásáról nem gondoskodtak, az örökséget minden teher nélkül megkapják.
A családok támogatását jelenti másodszor az, hogy a javaslat a gyermeknevelési támogatás feltételrendszerét itt is bővíti, amikor a szülő saját háztartásában neveltnek tekinti azokat a gyermekeket is, akik csak átmeneti jelleggel vannak távol a szülői háztól, így kollégiumban, diákotthonban vagy esetleg kórházban. A saját háztartásban neveltek törvényjavaslat szerinti felsorolásából viszont hiányolom a hetes jelleggel elhelyezést biztosító intézményekben, a hetes óvodában, átmeneti otthonban, hasonló helyeken ellátott gyermekek ügyét.
(17.00)
Itt is családban élő, állami gondoskodásban nem részesülő kiskorúak kapnak ellátást, amelyért a szülők térítési díjat fizetnek. A gyerekek ruházatáról, hétvégi, illetve iskolaszüneti ellátásokról szintén ők gondoskodnak, ezért méltánytalannak tartom, hogy egy jogosult — az egyéb feltételek megléte esetén — emiatt nem veheti igénybe ezt az ellátási formát.
A javaslat szerint nem állapítható meg a gyermeknevelési támogatás annak a jogosultnak sem, aki rendszeres pénzellátásban részesül, még akkor sem, ha ez a pénzellátás nem éri el a gyermeknevelési támogatás havi mértékét. Ez hátrányosan érintheti a jogosultak egy részét. A javaslat szerint az ápolási díj esetében ugyanez a helyzet. Indokolt lenne ez utóbbi esetben a támogatás mértékéig kiegészíteni az ellátást.
A törvényjavaslat már egyértelműen családi személyi jövedelem joggyakorlatban előforduló fogalmait is helyrerakja. Most már nincs gond, hogy kinek mi terheli jövedelembevallását. Sok vitát tesz feleslegessé, hogy már a javaslat kimondja: a családi pótlékot, az árvaellátást, a házastársi pótlékot, a házastárs után járó jövedelempótlékot és a tartásdíj címén kapott összeget a jövőben annak a személynek a saját jövedelmeként kell figyelembe venni, akire tekintettel azt megállapították, illetve fizetik.
A gyermeknevelési támogatás jogosultságát is egyértelműen határozza meg. Nagyon örvendetes, hogy kibővíti a jogosultak körét. Új szabály például az is, hogy halálesetkor azt követően még három hónapig jár a támogatás. Az élet adta körülmény, hogy a munkanélküliség miatt egyre több anya nem jogosult gyesre, gyedre, és így az ő esetükben megoldást jelent az, hogy már a legkisebb gyermek harmadik életévének betöltése előtt gyermeknevelési támogatást kaphatnak.
Összességében megállapítható, hogy ez a törvénymódosítás az egy éve meghozott törvény végrehajtása során jelentkező problémáinak a finomítását végzi, és egyben kedvezőbb lehetőségeket nyújt rászorulóknak és törvényalkalmazóknak. Úgy látjuk, hogy a javaslat — bár még további módosítások várhatók — önkormányzat- és állampolgárpárti. Részletes vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
