HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelvekhez szeretnék hozzászólni. Ez a Kormány által előterjesztett irányelv célkitűzéseket, eljárási szabályokat, a tulajdoni jogokat gyakorló szervezet kötelességeit, feladatait és sok más fontos dolgot tartalmaz.
Eltérően sokaktól, akik elsősorban ezeknek az irányelveknek a késedelmes benyújtását kritizálták, kifogásolták, én nem kifogásolom, sőt ennek az előterjesztésnek ebből a gyengéjéből merítettem témát a felszólalásomhoz, ugyanis ez a késedelmes előterjesztés számomra olyan nagy lehetőséget nyújtott, hogy összehasonlítsam itt, önök előtt a célkitűzést, az irányelveket a mindennapi gyakorlattal.
A mindennapi gyakorlathoz a példát számomra a Matáv Rt. privatizációja szolgáltatja. Ennek a privatizációnak a gyakorlatán szeretném azt bebizonyítani, hogy az előterjesztő nem tartja be azokat az eljárási szabályokat, amelyeket ezekbe az irányelvekbe lefektet az itt megfogalmazott célok megvalósítása érdekében, és nem teljesíti azokat a tulajdonosi kötelességeit, amit ugyancsak ezekben az irányelvekben fektet le az itt kitűzött célok elérése érdekében.
A célokról csupán annyit — természetesen ezekkel egyet lehet érteni —: a Vagyonpolitikai Irányelvek olyan célkitűzései, amelyet nem kívánok kritizálni. Egyet említenék meg: a célok között nem szerepel az a kimondatlanul is fontos cél, hogy a költségvetés bevételeit növelnie kell a privatizációnak.
Ez a ki nem mondott, itt le nem írt cél egyébként majd visszaköszön, és jelentkezik itt, amikor az eljárási szabályokat vesszük kritikai vizsgálat alá.
Milyen eljárási szabályokat nem tartott be eddig a Kormány? Én most a kormány alatt értem itt az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot, az illetékes tárca nélküli minisztert és mindazokat a szerveket, amelyek ebben a folyamatban részt vesznek.
Egyet megemlítenék az eljárási szabályok között, a 3. oldal (1) bekezdése szerint: "A versenyeztetési eljárás keretében valamennyi lehetséges résztvevőnek azonos feltételeket kell biztosítani ajánlatának kidolgozásához és benyújtásához."
Ez az eljárási szabály már többször meg lett sértve a Matáv privatizációja folyamán. Meg lett sértve azáltal, hogy több olyan primer körzet kimaradt a koncesszióztatásból, amelyet egyébként a távközlési törvény maradéktalan, pontos betartása esetén megkaptak volna. Példaként hadd említsem meg Kecskemétet: kétnapos csúszás, késés miatt, azáltal, hogy a kérelmüket a megyén keresztül nyújtották be, kimaradtak a koncesszióztatás lehetőségéből.
Hadd említsem meg azokat a budapesti kerületi önkormányzatokat, amelyek egy bizonyos sajátságos döntés miatt kimaradtak a koncesszióztatás lehetőségéből.
(18.40)
Ezek az eljárást sértő esetek többek szerint peres ügyeket fognak maguk után vonni, az érdekvédelmi szervezetek, szövetségek felháborodottan keresik jogos sérelmeik orvoslását.
Nem teremtett azonos feltételeket az előterjesztő a privatizációban részt vevők számára azzal sem, hogy nem azonos pályázati felhívást bocsátott ki a konceszszió által érintett társaságok, önkormányzatok részére. Két koncessziós felhívás került kiírásra: az egyik vonatkozik a vidéki 25 primer körzetet megpályázó önkormányzatra, illetve társaságra, a másik pedig mindarra, ami ebből kimaradt, illetve a Matáv, tehát a nemzeti koncessziós társaság pályázati kiírására. Ez a két pályázati kiírás különböző feltételeket tartalmaz, tehát nem ugyanazokat minden résztvevő számára.
Megsértették az eljárási szabályokat a privatizációban részt vevő Kormány, illetve kormányzati szervek azzal, hogy hiányoznak mindazok a hatályos jogszabályok — idézem, amit a 3. oldal (4) bekezdésében ír: "Az állami tulajdon értékesítésének folyamatában a hatályos jogszabályok rendelkezései szerint kell megjeleníteni az érdekegyeztetés gyakorlatát." Egyszerűen hiányoznak ezek a jogszabályok. Körülbelül 17-18 nagyon fontos, hatályos jogszabálynak kellett volna megjelennie a koncesszió kiírása előtt — ezzel szemben a koncessziók kiírása után két-három héttel jelent meg három, tehát még mindig adósak a privatizációban részt vevő szervek 14-15 nagyon fontos jogszabállyal. Hogy kettőt-hármat megemlítsek: ilyen például a tarifára vonatkozó szabályozás kérdése, a csatlakozás lehetőségeinek a kérdése. Ezek nélkül egyáltalán az is érthetetlen számunkra, hogy ilyen jogszabályok hiányában hogyan tudnak pályázni társaságok koncesszió elnyerésére, amikor a gazdaságos működés legfontosabb feltételeit szabályozó jogszabályok hiányoznak.
Az eljárási szabálynak ez a megsértése is akadályozza a Vagyonpolitikai Irányelvekben kitűzött célok megvalósítását.
A Vagyonpolitikai Irányelvek a tulajdonos, a tulajdonjogokat gyakorló szerv — esetünkben az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság — tulajdonosi kötelezettségeit is felsorolja. Ezek közül csupán egyet említek meg: az a) pontban azt írja, hogy "A privatizálható vagyoni részt értékesítésre megfelelően előkészíteni, majd azt hazai vagy külföldi befektetőknek kell értékesíteni." Nem készítette elő megfelelően ezt a vagyonrészt az arra illetékes szerv, mert — hogy egy konkrét példát említsek meg — a Magyar Állami Távközlési Vállalat Részvénytársaság tulajdona sem egyértelműen tisztázott: sok milliárd forintot kitevő például az az összeg, amelyik az úgynevezett önerős hálózatfejlesztésből jött létre. Azok az úgynevezett lakossági beruházás-hozzájárulási összegek — az alap 12000 forint, és ma már 50 és nem is tudom, hány ezer forintoknál tartunk —, amelyeket befizetnek azért, hogy a főközponttól a lakásuk csatlakozásáig kiépítsék a vezetéket, ez a vagyon egyáltalán nincs tisztázva: sem számvitelileg nincs tisztázva, sem a Matáv apportjában nincs tisztázva az átalakuláskor. Teljesen érthetetlen számomra ezért, hogy hogy lehet egy ilyen fontos, a mai magyar privatizáció egyik legnagyobb tranzakcióját jelentő Matáv-ügyet ilyen bizonytalanul, ilyen előkészítetlenül felajánlani, illetve pályáztatni.
Ezek után például ez, a tulajdonosi kötelesség megsértése akadályozza azt a nagyon fontos — itt, a Vagyonpolitikai Irányelvekben lefektetett — célt, amelyet a lakossági kisbefektetők körének szélesítése jelent. A lakossági kisbefektetések megtörténtek akkor, amikor hozzájárultak ennek a távközlő hálózatnak a megépítéséhez. Itt csupán egy tényt kellene elismerni — vagy újabb pénzek szerzését akarja ezzel az irányelvvel tulajdonképpen szabályozni a Kormány? Itt egyáltalán el kell ismerni azt a sok milliárd forintot a kisbefektetők részéről, aminek a befektetése eddig megtörtént.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak, úgy vélem, önmagukért beszélnek: azt bizonyítják, hogy a '93-as Irányelvek nem állják meg a helyüket a mindennapi gyakorlatban. A mi véleményünk szerint tehát ennek a '93-as Vagyonpolitikai Irányelvnek a minősítése: elégtelen. Köszönöm szépen. (Taps.)
